újabb események régebbi események további események
23:49
Yolla új cikket töltött fel
17:56
Yolla új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
17:41
Sanda új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
15:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
15:18
Yolla módosította a cikkét
10:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
DanilJvd regisztrált a weboldalra
00:18
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:16
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
00:12
Yolla válaszolt egy szavazásra
00:03
Yolla új cikket töltött fel
16:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
14:38
emillio módosította a cikkét
14:37
emillio új cikket töltött fel
14:13
emillio új cikket töltött fel
13:43
emillio új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
13:19
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:17
Black Ice módosította a cikkét
11:53
Black Ice új cikket töltött fel

Mélyre ásni

2011. december 19. - Látogatók száma: 412

Amitől menekülök, az egyre csak üldöz. Szembe kell néznem a félelmeimmel, hogy legyőzhessem őket.

Ott álltam a szőnyeg szélén. A főnököm egyre csak sorolta az utasításait, oktatott, én pedig jegyzeteltem. Pontosan értettem minden szavát, mit miért, de én megtorpantam mégis. Körbepillantottam, minden ugyanolyan volt, mégis más. Ez az üzlet a szívemhez nőtt, szerettem minden egyes darabját, a kollégákat, a betérő embereket, a megoldásokat, az egész mélyén rejtőző lényeget. Azért jöttem, hogy adhassak valamit, hogy ne csak kényszer legyen a munka, hanem öröm. Mert itt az volt. A főnökömre pillantottam, aki kérdőn néz rám. Mi is a baj? Nem tudtam pontosan.

Amikor beléptem ide, mélyen magamba szívtam az illatot, megragadott a hely szelleme. Itt az lehetek, aki. Csak azt adhatom, amit akarok, amit szívből szeretnék. Én, én lehetek, ahol elég vagyok, ahol nem kötelező teljesítenem. Ahol nem azért dolgozom, mert muszáj, hanem mert én akarom. Akartam, igen! Olyan csodás volt, de a versengés mindig mindenhol felüti a fejét. S ha már verseny, akkor van a legjobb és vannak a többiek és ez azt jelenti, hogy amit adok önszántamból, az kevés. Nem akarok versenyben lenni, mert az csak csalódáshoz és irigységhez vezet. Nem akarok teljesíteni, s ha adok is, azt érzem, hogy kevés vagyok. Miért kell, hogy mindig ugyanoda jussak? Mért érzem, hogy csalódtam? Nem tudom, magamban e vagy másban, de kellemetlen.
Hosszú éveket töltöttem azzal, hogy kiöljem magamból a nyomást, a megfelelési kényszert. Mert abba mindenhol belebotlottam. Egy ideig harcoltam ellene, de aztán már csak menekültem előle. Minden helyet akkor hagytam ott, amikor meguntam. Amikor idebenn felröppent az a gondolat, hogy van egy másik hely, ahol jobb lehet. Ahol nincs kényszer.
Én önfeledten akarok tenni, vakon, lecsukva a szemem! Táncolni az úton, lebegve, úszva! Minden rossz érzés nélkül! Nem akarok versenyezni sem megfelelni! Engem nem ez mozgat. Ez épp hogy taszít és visszavet. Mert csak arra gondolok, hogy kell valamit adnom, nem arra, hogy mi az, amit adnom kell. Lehetnek jobbak nálam és vannak is. De észrevétlenül arra terelnek itt, ami elől menekülök. Az élet örök harc, maga a küzdelem és elegem van belőle. Én felszabadultan és önkontroll nélkül szeretnék befogadni másokat, én tudom már, amit tudnom kell. Nem akarok kényszert abban, ami a legféltettebb kincsem, ami az életem célja! Mert imádom ezt az üzletet! Imádom minden egyes szereplőjét és a gondolatot, hogy itt van bennem és nem akarom ezt a csodás kis szigetet elveszíteni! Mert én is része vagyok annak, ahogyan az az én részemmé vált, tartozom valahová. Féltőn őrzöm, de… ott az a de.

A főnökömre pillantottam újra. Még mindig kérdőn nézett rám. Nyugodtan várt. Én pedig levegőt vettem és kiegyenesedtem.
- Szabadságra megyek a két ünnep között. Muszáj. – jelentettem ki. Talán megértette, talán érezte, hogy labilis a lelkiállapotom, talán tudta, hogy bizonytalan vagyok és azt is, hogy miért vagyok bizonytalan. Talán a karma, talán a sors gördíti elém ezeket az akadályokat, de mindig belefutok ebbe. Most az egyszer helyesen kell megoldanom, mert nem akarom tovább cipelni magammal ezt a keresztet. Meg kell ugranom ezt az akadályt, hogy ne vésődjön be még élesebben. Hogy ne meneküljek tovább a megfelelni akarástól. Meg kell tanulnom kezelni.

kép: internet

A cikket írta: Xaide

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 23. 18:24

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. december 23. 17:57

Kedves Xaide!

Soha ne add fel és légy kitartó!

Pussz, Tündér

Nem fogom Tündér, azt sosem tenném!

Köszönöm
Xaide
2011. december 23. 17:57
Kedves Xaide!

Soha ne add fel és légy kitartó!

Pussz, Tündér
2011. december 20. 09:56

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. december 19. 14:42

A megfelelni akarás legjobb módja, hogy felelj meg önmagadnak. Csakis!! És ha önmagadnak megfelelsz, legyél elégedett és tudd le..ni a többit. Hidd el boldog leszel!!

Épp ezért íródott a cikk, mert eddig teljesen normális volt minden. Elégedett voltam magammal és a teljesítményemmel, de most valami változott. Talán én, nem tudom, de szeretném megakadályozni, hogy belevesszek a kényszerbe.

Köszönöm
Xaide
2011. december 20. 09:52

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2011. december 19. 10:04

Remélem sikerül. Szép ünnepeket.

Köszönöm, én is remélem. Neked is kellemes ünnepeket!

Xaide
2011. december 20. 09:51

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 19. 10:03

Pontosan értem, amit írsz. Ezen magam is keresztül mentem. Az akadályok, hogy megvalósítsd önmagad mindig ott lesznek. Azt neked kell tudni kerülgetni. Kikerülni nem mindig sikerül. Addig, amíg nem te vagy a főnök, igenis alkalmazkodnod kell. Nem elég a szeretet, az csak "szerencse", hogy ráadásul még jól is érzed magad a munkádban. Ettől sokkal több kell. Megadás, megalkuvás... ha meg akarod tartani kénytelen vagy feladni néha önmagad. A közös érdek és nem az önös a lényeg ebben. Akkor megmaradhatsz önmagad. Kifelé ne mutasd, hogy hely de jól érzed magad a bőrödben ott, mert az látszik... és mindig lesznek, akik nem szeretik, ha túl teszel rajtuk... most csak ennyi. Lenne példám az alátámasztására, amit mondok, de az hosszabb lenne, mint a cikked. :-)

Nem akarok mindennap kompromisszumot kötni és megjátszani magam. Én magam akarok lenni. Mindig. Ezer helyzet van nap mint nap, amikor kénytelen vagyok rá, de ne ott, ahol a szívemet-lelkemet kell adnom. Mert azt kérik.
2011. december 19. 14:42
A megfelelni akarás legjobb módja, hogy felelj meg önmagadnak. Csakis!! És ha önmagadnak megfelelsz, legyél elégedett és tudd le..ni a többit. Hidd el boldog leszel!!
2011. december 19. 10:04
Remélem sikerül. Szép ünnepeket.
2011. december 19. 10:03
Pontosan értem, amit írsz. Ezen magam is keresztül mentem. Az akadályok, hogy megvalósítsd önmagad mindig ott lesznek. Azt neked kell tudni kerülgetni. Kikerülni nem mindig sikerül. Addig, amíg nem te vagy a főnök, igenis alkalmazkodnod kell. Nem elég a szeretet, az csak "szerencse", hogy ráadásul még jól is érzed magad a munkádban. Ettől sokkal több kell. Megadás, megalkuvás... ha meg akarod tartani kénytelen vagy feladni néha önmagad. A közös érdek és nem az önös a lényeg ebben. Akkor megmaradhatsz önmagad. Kifelé ne mutasd, hogy hely de jól érzed magad a bőrödben ott, mert az látszik... és mindig lesznek, akik nem szeretik, ha túl teszel rajtuk... most csak ennyi. Lenne példám az alátámasztására, amit mondok, de az hosszabb lenne, mint a cikked. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: