újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Útravaló

Látogatók száma: 49

Gyermekkor, álmodozás, változás, ébredés.

Vajon a mai gyerekek mikor ébrednek fel? Mikor ér véget számukra az illúziók kora? Hisz a gyerekek hihetetlenül erősek, úgy fogadnak mindent, ahogy jön. Azt mondják, a Mikulás hozza a csomagot? Hisznek benne. Azt mondják, szép a világ? Ebben is. A mesék által megismert valóság élénken él bennük, és tudják bármi megtörténhet. Mert hiszik.
A gyermekek akkor is álmodnak, ha a szülők válnak, veszekednek, szegény vagy szerény életük van, mert a gyerek az gyerek, legyen háború vagy béke. Bárkit is kérdeznénk, a fiatalsága emlékei a legviharosabbak, boldog vagy szomorú volt, de örökre megmaradnak. Ebből születnek a későbbi prioritások és fóbiák nagy része. A megélt emlékek, a régi törött illúziók néha összeállnak egy-egy pillanatra és talán mi felnőttek is kicsit elhisszük, hogy ez a világ tényleg csodás, vagy nem.

Az ötéves kislány nagynénje és nagyanyja társaságában áll a konyhában. Nagymamája egy ruhát vásárolt neki. Bársony, gyönyörűen hímzett darab. A kislány ragyogó mosollyal öleli magához, hozzádörzsöli az arcát az anyaghoz. Nagyon tetszik neki, gyermeki üdvözültség ül ki az arcára és gyorsan fel is próbálja. Pördül benne egyet, majd még egyet és körbenéz.
- Anyám, ennél szebbet nem találtál? Olyan öreges! – fintorog a nagynéni és a kislány ijedten néz körbe, kutatja az arcokat, megerősítést vár. Csak a gyermekek képesek ilyen ártatlansággal és várakozással nézni egy felnőttre. Szinte azonnal összefacsarodik a szív. A nagymama felpillant és pislog néhányat. Nem tudja mit is mondjon. – Legközelebb inkább vigyél magaddal valakit, akinek van ízlése. – csóválja a fejét a nő, de már látja, hogy a kicsi szemei egyre kerekebbre nyílnak. – Neked tetszik? – kérdezi a nagynéni. A kislány szégyenlősen hátrébb lép, nem szól egy szót sem, csak félénken bólogat. A nagy barna szemekben bizonytalanság, értetlenség ül. A családja veszi körbe, mégsem ért semmit.
- Ezt fogja viselni a karácsonyi ünnepen. – mondta a nagymama és próbálja menteni, ami menthető. – Ugye milyen szép leszel ebben? – A kicsike nem is tudja, hirtelen mit tegyen, csak bebújik nagyanyja ölébe. Arcát beletemeti most is az anyagba. Könnyek gyűlnek a szemébe.

Néhány év múlva a kislány az anyjával megy ruhát venni, már kilenc éves, ő igazi pörgős szoknyát akar, mert nagyon szeret táncolni. Ki is választ egyet. Egy puha, loknis térdig érőt. Nagyon tetszik neki és most is magához szorítja. Kérleli anyját, hogy azt vegye meg.
- Nem. Vagy a kéket, vagy nem kapsz szoknyát! - jelenti ki az anya az árcédulára nézve.
- Anya légyszi, csak most az egyszer! - a nagy barna szemek ismét elfelhősödnek. Már rég nem tetszett neki ennyire ruha. Csak az a régi bársony. De az is csak egyszer volt rajta. Már nincs is meg. Kinőtte.
- Nem. Kell ez, vagy nem? – a lányka alul marad, mint mindig. Nem kapott magyarázatot sem. Ami neki tetszik, az másnak miért nem? Vele lehet a baj? Csendben bólint és az anyja fizet.

A kamaszkorban még ezerszer próbálkozik, de szüntelenül csak nemet, vagy bírálatot kap. Pusztán csak lázadásból elkezd a lány feketében járni, követi a divatot, vagy épp hangulatától függően kirí a tömegből. Anyja és a környezete ellen folytat háborút a hajmeresztő színkompozíciókkal. De hiába, már eldőlt, hogy vagy vad színeket hord, vagy direkt mást, mint amit "illik". Ő így lázad.

A kamaszkor lecsendesedik. Önálló életet kezd, máshogy és rá kell jönnie, hogy utál vásárolni, öltözködni és cicomázni. Már nem leli örömét benne. A kényelem a legfőbb szempont és az ár. Amikor muszáj vásárolnia valamit, céltudatosan berohan, aztán ki. Nem nézelődik, nem látja értelmét, csak választ és fizet. Tudat alatt kialakult egy fóbiája.

A lányból felnőtt nő lett, talán már nem is emlékszik a megélt sikertelenségekre, de mindenképp nagy hatással voltak rá a történtek. Így adnak a szülők útravalót, jó, vagy rossz értelemben. Jelentéktelen, vagy sokkal fontosabb kérdésekben tanítják meg dönteni a felnövekvő generációt. Vigyázni kell arra, hogy mit teszünk és milyen hatással lesz az a gyermekekre, mert az elveszett illúziókat nehéz megtalálni. Helyreállítani, talán lehetetlen. Egy élet munkája mehet rá. Még akkor is, ha ez a példa kissé banális, igyekezzünk mi szülők átlátni a tetteinket, mert ennél sokkal nagyobb károkat okozhatunk annak, aki nekünk a legfontosabb.

kép: http://www.demotivalo.net/view/58564

A cikket írta: Ailet

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
Nagyon tetszett. Picit a nagyobb lányunk van előttem...
Mindig lázadunk (még ha behódolunk is), de mégis minden a gyökerekhez vezethető vissza.
Üdv,
P.

Szia P!

Azok a fárnya gyökerek, olyan szorosan kapaszkodnak... ha van mibe.

Üdv:A
Szi A!
Nagyon tetszett. Picit a nagyobb lányunk van előttem...
Mindig lázadunk (még ha behódolunk is), de mégis minden a gyökerekhez vezethető vissza.
Üdv,
P.

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Ailet!
Szépen felépített írás.
Bokor

Köszönöm Kedves Bokor Úr!

Szeretek legózni a szavakkal. :)

Üdv:Aielt
Tisztelt Ailet!
Szépen felépített írás.
Bokor

megtekintés Válasz erre: Virág

Sajnos velem is gyakran előfordul, hogy anélkül bántok meg valakit, hogy észrevenném. Pedig tényleg nem direkt.

De azért… nem jó elrontani más örömét.

A felnőttek már tudnak védekezni, de sajna egy cipő veled néha... :) csak a gyerekek még nem. Ők annyira bátrak és bámulatos, ahogyan bíznak a felnőttekben.

Senki örömét nem jó elrontani, csak néha valakinek meg kell mondania, ha hülyeséget akar elkövetni a másik...
Sajnos velem is gyakran előfordul, hogy anélkül bántok meg valakit, hogy észrevenném. Pedig tényleg nem direkt.

De azért… nem jó elrontani más örömét.

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Ailet!

Nagyon sajnáltam azt a kislányt… a felnőttek sokszor úgy el tudnak rontani mindent…
Köszönjük ezt a szívszorító cikket!

Pussz, Tündér

Szia Tündér!

Az a legszörnyűbb, hogy gyakran észre sem vesszük és nem is tudatosan tesszük.
Csak később jövünk rá, jóval később, hogy mit kaptunk és adtunk útravalónak.

Puszi:A
Kedves Ailet!

Nagyon sajnáltam azt a kislányt… a felnőttek sokszor úgy el tudnak rontani mindent…
Köszönjük ezt a szívszorító cikket!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: