Viktória
Látogatók száma: 68
Szép és okos...de igaz-e?
Ha én szültem volna, biztosan az iker jegyében szülöm, akkora benne a kettősség.
Mint mindannyian, ő is elveszítette önértékelési szüzességét. A defloráció nem volt látványos, egyszeri aktus, kora gyerekkorától egy-egy ostorcsapás suhintott le hímenéből darabokat. Majd amikor elérte a szüzesség elveszítésének valós, várható korát, lehajolt, összeszedte a cserepeket, kirakott magának belőle egy képet. Nem volt az valóságos, de szép. És még szebb lett, amikor az ostor akkor, utoljára, hiába suhintott.
Ettől kezdve a szívébe rejtett képecske új értelmet kapott. Gyökeret eresztett. Picurkát, védendőt. Viktória táplálta őt akaratával, s erős lett, olyan, mint a fiúk. Sőt, olyan, mint a férfiak. Őket választotta barátul, mert lánynak lenni gyöngeség. Őket választotta társul is, mert asszonyi rejtett éne mégiscsak tőlük kérte a védelmet.
A szívében a gyökerecske is szívósabb lett. Büszkén táplálta a képet, egyre mélyebb rétegekig jutva, hogy minél több táplálékhoz juttassa gyermekét. Eljutott a tüdőig, friss oxigént pumpálva hozzá, eljutott a nyelőcsőig, hogy elsőként adhassa a legfinomabb tápanyagokat, majd egyre feljebb, nem tudta hová, csak azt, hogy arra kell mennie. Körbe fonta a garatot, a szájat, a szemet, mígnem Viktória agyán túljutva már nem tudta, merre vegye az irányt, csak a sürgetést érezte, a képet még, még táplálnia kell.
Viktória fülénél találta meg a kiutat. Hatalmas, szokatlan űrbe érkezett. Minden más volt, hol hideg, hol meleg, és néha rettenetesen zajos. Jó ideig lapult. Nem tudta, szeretik, vagy sem ebben a környezetben. De azt is tudta, cserepei képét továbbra is neki kell ellátnia, így hát hajtotta tovább a szükség. Befonta a tárgyakat, a tükröt is, de ott csak annyit ért el, hogy Viktória hiába nézte magát amúgy is behálózott szemeivel, csak a cserepei képe tükröződött vissza. Befonta barátságait, befonta kapcsolatait.
A lány, majd a nő mit sem sejtve minderről élte az életét. Erős volt, domináns, amit akart, megszerzett. És ő sokat akart, mindent. Adott a kezével mosolyogva, elvett a másikkal mosolyogva. Többet, parancsolóan. Nem ismerte a kéremet, nem ismerte a köszönömöt, ha egóját az ostor fenyegette, tudta, nem ő a hibás. Az ostor a hibás. Szőnyeg alá söpört mindent, az egót védendő barátait leszólta, ha kellett. Viktória barátai ezt önmaguk szerint reagálták le. Volt, aki elhagyta, volt, aki mellette maradt, s volt, aki saját egója védelme miatt nélkülözte.
Egy nap Viktória lefényképezte önmagát. A fotó annyira megtetszett neki, hogy bekeretezte, és nappalijában kiakasztotta. Másnap barátai megcsodálták. De fura fotó! Mi ez a sok, fehér erecske egy szív körül? Csak nem kórházban jártál?
A cikket írta: irenhegedus
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: irenhegedus
szia Pinokkió!
egészen biztosan jól értetted, bárkivel is kivel azonosultál.
A te írásaiddal még szokom az azonosulást, biztos lesz még rá alkalmam, és fejtegetlek.
Pinokkió
Válasz erre: Pinokkió
Ha jól értem, akkor nekem tetszett:-)
Pinokkió
egészen biztosan jól értetted, bárkivel is kivel azonosultál.
Pinokkió