újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Az érem két oldala!... 2. rész

2011. július 14. - Látogatók száma: 60

Szerelemre és kielégülésre számított? Inkább az utóbbi...

Nem ismerhették egymást, hiszen idő sem volt rá, hogy kellőképpen előkészítsék a légyottot, mert ebben a korban, amelyben ő is volt, már a régen elfogadottnak kikiáltott udvarlási időszakot mindketten ki akarták hagyni.
Mire az elhatározása beért, eljutott az első férfiig, akivel közelebbi kapcsolatba kerülhetett volna, rengeteg csalódáson ment már eddigre keresztül. A magában és a másikban való hite mégis akkora erőt adott számára, hogy tovább szőtte azt a szálat, aminek maga sem tudta, hol lesz a vége?…(Gyertya fénye mellett?…., mint a cikkében hitte, vagy valahol másutt? Esetleg nála?) nem jött össze. Hosszú volt a végéig, vezető virtuális út, a beteljesülés nem következhetett be. Mit hagyott ki? Ki tudja?

*

De valahol folytatnia kellett? És ő nem hagyhatta abba.
Rákattant! Micsoda bátorság? – gondolta akkor. És nem maradt el a válasz. Másnap reggel már nem hiába kapcsolta be a gépet. És akkor elkezdődött megint valami. Izgalmas volt. Sokkal izgalmasabb, mint korábban. Egy addig ismeretlen. Érezték a kérdések súlyát. Tudták a választ. Mindketten a semmi felé vezető utat is már megjárták, ismerték. Változtatni szerettek volna… De nem ment. Hazugság volt, vagy a körülmények áldozata volt mindkettő? Ki tudja? Ez a csevej csak az maradt.. Nem lehetett mögötte semmi. Talán csak egy kis vágy, egy kis virtuális szex iránti igény! De így utólag elmondva, belegondolva nem volt az talán mégsem olyan rossz! Valami vágyat ez is ki tudott fejezni.

*

Túl kellett lépnie rajta. Már megint. Nem volt jó kezdet. Ezt belátta. De valahol mélyen tudta, hogy ez nem olyan egyszerű, mint eredetileg gondolta. Sokkal több türelem kell hozzá. Addig is, míg beérik, mert az idő pénz! És ő keresett, kutatott mellette tovább, helyette valaki mást. Nem állt meg szinte egy percig sem.

Rákattant ismét egy férfi… Talán jó is lehetett volna? De a körülmények ismét közrejátszottak. Nem mellette, hanem ellene. A biztos, a biztosabb – gondolhatta a másik oldalon lévő. Ezt korábbi tapasztalataiból ő is nagyon jól tudta, de most egy kicsit azért rosszul esett. Minden jó lehetett volna. Közbeszólt a múlt, amiről hajlamosak vagyunk mindig megfeledkezni. Van, aki azt hiszi túl van rajta, többen vagyunk azok, akik tudjuk, és nem veszünk róla tudomást. De ez egy nagy tévedés! Csalóka remény! Mindenhol utoléri azt, aki nem volt elég bátor, vagy ügyes! Aki nem zárta le időben a múltat! Utoléri! A biztos jobb a bizonytalannál – gondolja, amikor szorul a hurok a nyaka körül. Milyen igaza van, volt?! Vagy mégsem? Ki tudja?

Ki mondhatja el magáról, hogy az élete első időszakában megtalált párjában leli majd fel az élete értelmét? Szerintem senki. Mégis hisszük azt, hogy ez így lenne a tökéletes. Így kéne lennie.

Én nem hiszem ezt. Már az idő tapasztalatából is tudom, hogy sokkal kevesebb is elég lenne a tökéleteshez, a boldogsághoz. De ahhoz nem vagyunk elegek. Ahhoz két ember kell, az is, hogy a másik is így gondolja. Ugye mennyire nem egyszerű? De ő még nem nőtt fel idáig. Hát itt van a kutya elásva!

*

Egyszer csak vége lett. A csábítás időszakának. A hitegetésnek. A körülményekre való hivatkozásoknak. Egyszerűen az egész hitelét vesztette dologgá változott. Csak egy illúzióvá, egy felesleges nyűggé, érzéketlen üressé, hamissá, olyanná, amit el kell vetni mindenkinek, aki egy kicsit is még a józan ész birtokában van.

*

Mire odáig eljut az ember, hogy az, akiben hitt, akitől remélte, hogy az elképzelt virtuális kapcsolata egyszer valósággá válhat, mégis rádöbben, mennyire hiábavaló ez a várakozás, felőrli a belé vetett hitet, az idegeket, addigra kiábrándul nem csak abból amire vágyott, de az alanyból is, akire rákattant, vagy ő rá egyszer valamikor, és szabadulni akar már tőle minden áron. Idő kérdése ettől kezdve mikor következik ez be, mert eddigre már nincs mögötte érzés, nincs mögötte semmi…

folyt.köv.

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. július 18. 17:51

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. július 15. 04:06

Sajnálatos dolog a csalódás, de mindenkivel előfordulhat! A virtuális kapcsolatok döntő többsége csalódással veégződik. Persze akadnak kivételek is, de ez ritka, mint
a fehér holló! Ne add fel a keresést és előbb-utóbb rá fogsz akadni az igazi társadra!

Sok sikert hozzá!

heleenke

Nem adtam fel! Hiszen folytattam! :-)
2011. július 15. 04:06
Sajnálatos dolog a csalódás, de mindenkivel előfordulhat! A virtuális kapcsolatok döntő többsége csalódással veégződik. Persze akadnak kivételek is, de ez ritka, mint
a fehér holló! Ne add fel a keresést és előbb-utóbb rá fogsz akadni az igazi társadra!

Sok sikert hozzá!

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: