A fejlődés
Látogatók száma: 73
Mostanában kérdéseim sokasodtával nem fogjátok elhinni, de Dr. Csernus vidijeihez fordultam.
Nagyon érdekesek a videók, ajánlom mindenkinek előszeretettel. Kemény, kegyetlen, de céllal, okkal teszi, egyébként meg nem kötelező hallgatni, sem tudomás venni róla.... Ahogyan nem is teszik az emberek, hiába nézik, hallgatják, járnak az előadásaira, hisz saját bevallása szerint kb 50%-ra teszi azokat akiknél következménye van az ő beszédeinek. Szerintem inkább közelít a nullához....
Lényegében belemászik az emberbe, kb két mondattal hazugságon, vagy önámításon kap mindenkit, természetesen, hisz az ember a saját véleményét, a saját kalitkáját, a saját poklát (ezt a szót ő használja) tekinti tökéletesnek, hiába remegnek a rácsok, hiába hazudja magát körbe az ember, még el is hiszi, de ő szembesíti azzal, hogy mekkora balek...
Az ő elmélete szerint az ember elsődlegesen is a fájdalomtól fél, azzal nem mer szembenézni vele (GYÁVA) és így kikerülő hadmozdulatokat tesz, azaz óriási köröket ír le, amiben még hülyíti is magát, bemesél olyan dolgokat magának, amik totál önkínzók, csak hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal. Aztán jönnek a betegségek, meg a tipródás, a boldogtalanság, meg a döglődés (ő így hívja a nem méltó halált, tőle idéztem).
A felületes félelmeinket vagyunk hajlandóak max bevallani, mély felháborodást érzünk amikor valaki szembesít a belső félelmeinkkel és elkezdünk hadakozni ellene, erre mi a válasz? Akinek nem inge, nem veszi magára!!! Milyen jók is a magyar közmondások!! Itt lép be a képbe az előző cikkeim egyike a sérelem. Az a mi saját érzékenységünk, az alatt, mögött a mi kis/nagy tüskénk lapul. Ő meg hát.... beletapos, csak hogy tudjuk, ott van min dolgozni. Nekünk! Az emberi játszmák az egón és a félelmeken alapulnak, de mindez mindig belőlünk indul ki, mi gerjesztjük, mi nagyítjuk fel, tőlünk válik háborúvá akár. Amikor hülyeséget csinálunk és még alá is támasztjuk ideológiával, az már vérciki, minél nagyobb hazugságot hitetünk el magunkkal, annál nevetségesebbé válunk magunk és mások szemében. Tök gáz amikor egy egész nézőtér rajtunk nevet - bár ők sem jobbak - mert valójában tényleg nevetséges az emberi hülyeség, amikor nem mer, fél szembenézni egy egészen egyszerű dologgal, pl.: hogy egyszerűen csak figyelemre van szüksége, nem másra. Vagy hogy a szülői háttér tisztázatlan, nem tudjuk miért is lehet tisztelni a szüleinket, mit kaptunk tőlük, mire legyünk büszkék, mire ne, mit kellene változtatni a saját hozzáállásunkon, stb... Nem, mi csak hajtogatjuk a magunkét, de fel sem merül bennünk, hogy az a másik "hülye" miért is papol? Mit is mondd? Ki vagyok én? Mit akarok? Miért élek úgy ahogy élek? Miért jutottam éppen oda?
Na ezek a kérdések azok amikre az emberek rendszeresen nem tudják a válaszokat és nem is igazán kutatják. Minek? Talán még belebotlanak olyan fájdalomba, ami saját magukat kiáltaná ki hibásnak és húúúúúúúú az bizony gáz. Amíg áthárítjuk magunkról a felelősséget másra, addig csak éretlen lények vagyunk (Csernusnál nőnemű, vagy hímnemű). Aki felvállalja a felelősséget az érzései, hibái, fájdalmaival szemben, az érett személyiség, ami független a kortól, nemtől. Ám nem elég csak felvállalni, szembesülni, hanem ha már tudom mi a gond, akkor teszek is ellene. Szerinte az az igazán vérlázító, mondjuk úgy, szembeköpi saját magát, aki tudja mit kellene tennie, és nem teszi. Pl. egy nőnemű, aki egy "érdekes" (fogalmazhatnék úgy, hogy közízlést sérthető) módon él egy nálánál X évvel fiatalabb pasival, bevallotta, hogy pontosan tudja - ráébredt lényegében - hogy semmi értelme annak az életnek, nem is azt akarja, csak "van". Ha csak van, miért "prostituálódik" feleslegesen? Eddig ez volt a legérdekesebb történet amit láttam, de van bőven a vidimegosztókban, nyugodtan nézegetheti, akinek van ráérő ideje. Sokat lehet tanulni belőle így is, ha valóban őszinték vagyunk magunkkal, legalább!!! önmagunkkal szemben.
kép: net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Neked is? Nekem is hasonló okok miatt felkeltette az érdeklődésemet nem egy vidi a dr. Csernus előadásaival kapcsolatban... Kíváncsi voltam rá, miért haragszanak rá annyian?...
Volt egy előadása, ami még egy cikk megírására is késztetett, sőt tovább megyek, még a fantáziámat is megmozgatta, mi lenne ha?... Ezek után írtam egy fikciót... hmm.
Ezt csak azért teszem szóvá, hogy örülök, ha látom, a negatív megítélésű ember is az érdeklődés középpontjába kerülhet. Általam legalábbis ez így van... Aztán majd én eldöntöm, hogy hová helyezem őt magamban... :-)
A cikked érdekes, sajátos... :-)
Pussz,
Éva
Csernus nem az eredeti meglátásaival, hanem pimasz, provokáló stílusa miatt került a celebek közé.
Lesújtó véleményem van róla.
Bort iszik és vizet prédikál.
Üdv: Yolla
Csernus nagyon agresszív, nem fér bele egy tündér lelkivilágába. Egyébként is mi mindig igazat mondunk ;-)
De a cikk nagyon jó, és sok aktualitása van, volt és lesz.
Pussz, egy jó
Tündér
Többek között, Csernus dokit is is tudnám hova helyezni! :-(((
Szia Ailet!
Neked is? Nekem is hasonló okok miatt felkeltette az érdeklődésemet nem egy vidi a dr. Csernus előadásaival kapcsolatban... Kíváncsi voltam rá, miért haragszanak rá annyian?...
Volt egy előadása, ami még egy cikk megírására is késztetett, sőt tovább megyek, még a fantáziámat is megmozgatta, mi lenne ha?... Ezek után írtam egy fikciót... hmm.
Ezt csak azért teszem szóvá, hogy örülök, ha látom, a negatív megítélésű ember is az érdeklődés középpontjába kerülhet. Általam legalábbis ez így van... Aztán majd én eldöntöm, hogy hová helyezem őt magamban... :-)
A cikked érdekes, sajátos... :-)
Pussz,
Éva
Szia, Ailet!
Csernus nem az eredeti meglátásaival, hanem pimasz, provokáló stílusa miatt került a celebek közé.
Lesújtó véleményem van róla.
Bort iszik és vizet prédikál.
Üdv: Yolla
Ha tetszik nem tetszik kérdést csinálunk ebből, akkor én személy szerint nagyon bírom. A hosszú hajú, őszinte, okos pasik a gyengéim. :-D Ha viszont azt nézzük hogy pszichiáter (természetesen meghajlok a véleményed előtt, szíved joga azt gondolni róla, amit, nincs szándékomban vitázni) akkor tudni kell, hogy az a kép amit ismerünk róla, csak egy technika, mely alkalmas arra, hogy az ember szembesüljön a saját hazugságaival. Nem muszáj szeretni, sem elmenni hozzá, vagy az előadásaira, nem muszáj változni sem, ez saját döntés. Akinek jó úgy az élete ahogy van, az boldog ember. Én örülök ennek a legjobban! :-D Feltehetőleg ő is így van ezzel, bár ezt csak én gondolom. Köszönöm hogy itt voltál! :-)
Üdv:A
Kedves Ailet!
Csernus nagyon agresszív, nem fér bele egy tündér lelkivilágába. Egyébként is mi mindig igazat mondunk ;-)
De a cikk nagyon jó, és sok aktualitása van, volt és lesz.
Pussz, egy jó
Tündér
Pusz:A
Hasznos!
A
Tényleg elgondolkodtató amit itt írsz. A Csernus dokit, én nagyon vegyes érzelmekkel kezelem, a maga sajátos stílusával, (agresszió) időnként nagyon utálom, viszont amiket mond, és tesz sokunk számára tanúlságos is lehet. Szerintem. Azt hiszem Én képtelen lennék vele, a nyílvánosság előtt beszélgetni, de mint pszhiiáterrel, a megszokott keretek közt valószinű megpróbálnám. Jó benne az őszintesége, lefegyverző a bánásmódja, de lehet, hogy ezzel sokaknak többet árt, ha nyílvánosan teszi, mint amennyit használ. Tudod aki már kipróbálta a "dili doki" segítségét, arról én azt hiszem nem erre vágyik, és nem ez fogja helyre billenteni, a lelkét, bár nem vagyunk egyformák. Azt tudom, hogy ha engem próbálna meg valaki nyílvánosan a sárba döngölni, azzal hogy nem ismerem magam,stb, nekem nem segítene, hiszen pont ezt próbálom magamban rendezni, hogy a nyílvános dolgokat is tudjam kezelni. Pl, egy "depis embernek", ha azt mondja valaki, hogy a saját hülyesége miatt lett depis,az ettől még nem azt fogja, keresni magában, hogy miért? Hanem azt fogja érezni, benne van a hiba, és ez nem segít! Mind ezekkel, egybe, elfogadom, ha valakinek ez segít ilyen is van, csak szerintem a Csernus doki, valamilyen oknál fogva, mindenkit "egy kalap alá vesz." Az ok pedig sokféle lehet, lehet a múltjában, a jelenében, sőt a jövőképében is. No megint túl sokat beszéltem, uff!
Maresz
Maresz
No így kívántam elmondani, hogy a lányom elutazott, ez a név csak jó soká kerűl elő ujra.
Maresz
Mik derülnek ki? Jóóó, majd követem,... bár minél előbb annál jobb, mármint az előkerülését illetően, mert ami a mondanivalód, helyette, előtte, utána az a lényeg. Hány néven teszi ezt valaki, ha értőre talál? Ebből a szempontból mindegy is... :-)
A témát tekintve viszont had mondjam el itt, hogy ez engem is foglalkoztatott. Több ezzel kapcsolatos cikkem is fent van, ha olvastad... (a doki előadását is magába foglaló, de fikció is, amikor elképzeltem milyen lenne, ha egy ilyen piszihiáterrel találkoznék szemtől-szembe...)
Álmomban se jöjjön elő! :-)
Pussz,
Zséva
Szia AILET!
Tényleg elgondolkodtató amit itt írsz. A Csernus dokit, én nagyon vegyes érzelmekkel kezelem, a maga sajátos stílusával, (agresszió) időnként nagyon utálom, viszont amiket mond, és tesz sokunk számára tanúlságos is lehet. Szerintem. Azt hiszem Én képtelen lennék vele, a nyílvánosság előtt beszélgetni, de mint pszhiiáterrel, a megszokott keretek közt valószinű megpróbálnám. Jó benne az őszintesége, lefegyverző a bánásmódja, de lehet, hogy ezzel sokaknak többet árt, ha nyílvánosan teszi, mint amennyit használ. Tudod aki már kipróbálta a "dili doki" segítségét, arról én azt hiszem nem erre vágyik, és nem ez fogja helyre billenteni, a lelkét, bár nem vagyunk egyformák. Azt tudom, hogy ha engem próbálna meg valaki nyílvánosan a sárba döngölni, azzal hogy nem ismerem magam,stb, nekem nem segítene, hiszen pont ezt próbálom magamban rendezni, hogy a nyílvános dolgokat is tudjam kezelni. Pl, egy "depis embernek", ha azt mondja valaki, hogy a saját hülyesége miatt lett depis,az ettől még nem azt fogja, keresni magában, hogy miért? Hanem azt fogja érezni, benne van a hiba, és ez nem segít! Mind ezekkel, egybe, elfogadom, ha valakinek ez segít ilyen is van, csak szerintem a Csernus doki, valamilyen oknál fogva, mindenkit "egy kalap alá vesz." Az ok pedig sokféle lehet, lehet a múltjában, a jelenében, sőt a jövőképében is. No megint túl sokat beszéltem, uff!
Maresz
Köszönöm hogy olvastál, köszönöm a véleményedet, nem baj ha hosszú, azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk. :))
Mint írtam alább valakinek, ez a viselkedési formája egy eszköz. Egyébként ő is hétköznapi ember, mint mindenki. Nyilván okkal használja sztem ezt. Csak egy rövidke gondolat: ha valaki szépen mondja hogy jaj cicamica, légyszíííííí figyelj oda mert bátortalan vagy és légyszíííí kérlek szépen stb... akkor az lényegében hatástalan. Több módszer létezik, ne azonosítsuk maximálisan a használót a módszerrel. Számomra olyan ez, mint egy filmszerep, mint Dr House, aki messze nem olyan debil az életben mint a szerepében. Én úgy látom, mindenkinek saját döntése, hogy felmegy e a színpadra, vagy nem. Ezt ő is elmondja sokszor, nem kötelező, ám ha döntöttél, (és ez nagyon fontos, hogy minden döntésnek van következménye) akkor igenis vállaljuk érte a következményeket. Mert ahogy látom az érzelmi felelősséget nem igen szeretjük vállalni. Ha én, vagy te bátortalanok vagyunk, annak oka van. Ha én vagy te, (bárki) áthárítjuk a felelősséget a saját döntéseink következményében, akkor hazudunk a világnak. Tudjuk, ismerjük milyen a technikája, felmentél? Akkor ugyanazt kapod, mint más. Miért kell ezen csodálkozni? Saját döntés volt, te, én (akárki) ment oda hozzá, nem ő hívott, nem ő kérte, hogy jaj gyere már szeretnélek megszégyeníteni... Egyetlen dolog a nyitja: a hitelesség. Ahol hazudunk a világnak és önmagunknak, ő arra helyez nagyítót és ez fáj. Mert ugye a környezetünk "beletörődik" szeretetből vagy akármi miatt simogatja a buksinkat, mert nem akar megsérteni, akármiért nem akar konfrontálódni stb. de ő egy pszichiáter, akinek nincs érdeke (kötődése, érzése) felénk. Egyetlen érdeke, hogy rámutasson a rendszerhibákra. Amit nem az ő feladata kijavítani, hanem mi magunk tehetjük csak meg. Ő csak kaput nyit, rádöbbent a hibákra, (ahogy sztem egy jó terapeuta, vagy pszichológus is tenné) ha az ember nem akar szembesülni vele, fél (ő gyávának nevezi az ilyen embereket) az sajnos rosszul fogja érezni magát, mert valójában mitől is várja az ember hogy szeressék, meg hitelesnek tartsák, ha totál nem az? A segítség nem az, hogy sajnáljuk a másikat és leugrunk a gödörbe hozzá és nagy közös szenvedést rendezünk, hanem kötelet dobunk le, aztán az a másik dönt, hogy kimászik e, vagy ott duzzog még egy ideig. Nagyon fájdalmas saját szemetünkkel szembesülni és annak okáért hogy ne is kelljen, jó nagy hazugsághalmazt építünk a félelmeink köré, amikkel megmagyarázzuk, amit egyébként nem lehet... ettől "boldogabbak" (vakok) vagyunk, vagy csak úgy érezzük, szilárd a világunk, de ez egy ilyen (Csernus-féle) csapástól azonnal összedől. Sajnos nem kellemes, de ki az, aki szeret szembesülni a saját szemetével? Ne másba keressük a hibát, ha valami nem megy, hanem magunkban. Mi mit tettünk, vagy nem tettünk hogy a helyzet így alakult. Nem a körülmények, hanem a mi döntéseink vezettek oda. Az is döntés, ha belenyugszunk valaki más véleményébe. :)) No látod, én is sokat beszéltem... :))
Üdv:A
Kedves Maresz!
Mik derülnek ki? Jóóó, majd követem,... bár minél előbb annál jobb, mármint az előkerülését illetően, mert ami a mondanivalód, helyette, előtte, utána az a lényeg. Hány néven teszi ezt valaki, ha értőre talál? Ebből a szempontból mindegy is... :-)
A témát tekintve viszont had mondjam el itt, hogy ez engem is foglalkoztatott. Több ezzel kapcsolatos cikkem is fent van, ha olvastad... (a doki előadását is magába foglaló, de fikció is, amikor elképzeltem milyen lenne, ha egy ilyen piszihiáterrel találkoznék szemtől-szembe...)
Álmomban se jöjjön elő! :-)
Pussz,
Zséva
Na de Éva! Csak az kiabál, akinek a háza ég! :))) Akinek vaj van a füle mellett, nem fog jelentkezni a tanárnál feleletre...:D :D
Amilyen gyámoltalan, naiv az ember az életben... most képzeld el, ott biztos vagyok benne, a színpadon még azt is kihozná belőlem, amit el sem követtem... annyira mélyen elnyomtam magamban... esetleg. No ettől fél az aki fél... :-)
Azért arra kíváncsi lennék, közülünk hányan szerepeltek színpadon, nyilvánosság előtt.... Aztán meg arra, hogy hányan szerettek volna életük során, de adott lehetőség alkalmával valami visszatartotta őket ettől? :-)
Szia Maresz!
Köszönöm hogy olvastál, köszönöm a véleményedet, nem baj ha hosszú, azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk. :))
Mint írtam alább valakinek, ez a viselkedési formája egy eszköz. Egyébként ő is hétköznapi ember, mint mindenki. Nyilván okkal használja sztem ezt. Csak egy rövidke gondolat: ha valaki szépen mondja hogy jaj cicamica, légyszíííííí figyelj oda mert bátortalan vagy és légyszíííí kérlek szépen stb... akkor az lényegében hatástalan. Több módszer létezik, ne azonosítsuk maximálisan a használót a módszerrel. Számomra olyan ez, mint egy filmszerep, mint Dr House, aki messze nem olyan debil az életben mint a szerepében. Én úgy látom, mindenkinek saját döntése, hogy felmegy e a színpadra, vagy nem. Ezt ő is elmondja sokszor, nem kötelező, ám ha döntöttél, (és ez nagyon fontos, hogy minden döntésnek van következménye) akkor igenis vállaljuk érte a következményeket. Mert ahogy látom az érzelmi felelősséget nem igen szeretjük vállalni. Ha én, vagy te bátortalanok vagyunk, annak oka van. Ha én vagy te, (bárki) áthárítjuk a felelősséget a saját döntéseink következményében, akkor hazudunk a világnak. Tudjuk, ismerjük milyen a technikája, felmentél? Akkor ugyanazt kapod, mint más. Miért kell ezen csodálkozni? Saját döntés volt, te, én (akárki) ment oda hozzá, nem ő hívott, nem ő kérte, hogy jaj gyere már szeretnélek megszégyeníteni... Egyetlen dolog a nyitja: a hitelesség. Ahol hazudunk a világnak és önmagunknak, ő arra helyez nagyítót és ez fáj. Mert ugye a környezetünk "beletörődik" szeretetből vagy akármi miatt simogatja a buksinkat, mert nem akar megsérteni, akármiért nem akar konfrontálódni stb. de ő egy pszichiáter, akinek nincs érdeke (kötődése, érzése) felénk. Egyetlen érdeke, hogy rámutasson a rendszerhibákra. Amit nem az ő feladata kijavítani, hanem mi magunk tehetjük csak meg. Ő csak kaput nyit, rádöbbent a hibákra, (ahogy sztem egy jó terapeuta, vagy pszichológus is tenné) ha az ember nem akar szembesülni vele, fél (ő gyávának nevezi az ilyen embereket) az sajnos rosszul fogja érezni magát, mert valójában mitől is várja az ember hogy szeressék, meg hitelesnek tartsák, ha totál nem az? A segítség nem az, hogy sajnáljuk a másikat és leugrunk a gödörbe hozzá és nagy közös szenvedést rendezünk, hanem kötelet dobunk le, aztán az a másik dönt, hogy kimászik e, vagy ott duzzog még egy ideig. Nagyon fájdalmas saját szemetünkkel szembesülni és annak okáért hogy ne is kelljen, jó nagy hazugsághalmazt építünk a félelmeink köré, amikkel megmagyarázzuk, amit egyébként nem lehet... ettől "boldogabbak" (vakok) vagyunk, vagy csak úgy érezzük, szilárd a világunk, de ez egy ilyen (Csernus-féle) csapástól azonnal összedől. Sajnos nem kellemes, de ki az, aki szeret szembesülni a saját szemetével? Ne másba keressük a hibát, ha valami nem megy, hanem magunkban. Mi mit tettünk, vagy nem tettünk hogy a helyzet így alakult. Nem a körülmények, hanem a mi döntéseink vezettek oda. Az is döntés, ha belenyugszunk valaki más véleményébe. :)) No látod, én is sokat beszéltem... :))
Üdv:A
Való igaz bizonnyal okkal használja, ezt a stílust. Nem ezzel van az én ugymond "ellenérzésem", hanem azzal hogy mindenkivel ezt használja. Tudod nem vagyunk egyformák (szerencsére), ezért nem is igénylünk ugyanolyan bánásmódot. A Csernus dokinak, mint pszihiáternek, ezt jobban kellene tudni, szerintem. Mint már írtam, bizonyára akik ezt bevállalják, azoknak segít. Annó jó régen láttam néhány műsorát a tv-ben, akkor azt hittem "ez a pasas" nem komplett. A kiváncsiság azonban, arra ösztönzött, hogy amikor csak tehettem megnéztem. Nem lettem tőle okosabb! Tudod az embernél előfordúlnak olyan élethelyzetek, amikor azt érzi segítségre van szüksége, de mivel, mindenki más, másféle segítséget vár, nem mindenki ugyanolyat.Van akinek egy kiadós családi, baráti, beszélgetés is elég, de sajnos van olyan is akinek szakember segít. Tudom jobb lenne, ha megtudnánk oldani, minden bajunkat, mi magunk. Amikor valaki eljut arra a pontra, hogy "setovább", akkor nem biztos, hogy megtudja válogatni, elsőre, ki a legmegfelelőbb. Az is igaz, hogy aki felmegy hozzá a szimpadra, az vállalja be amit kap, (bár nemvagyok benne biztos, hogy nincs-e köztük statiszta). Akár igen akár nem, a műsora, a stílusa nagyon megosztó. Én ezt látom, abból amit eddig láttam tőle. Köszönöm a válaszodat.
Maresz
Szia Ailet!
Való igaz bizonnyal okkal használja, ezt a stílust. Nem ezzel van az én ugymond "ellenérzésem", hanem azzal hogy mindenkivel ezt használja. Tudod nem vagyunk egyformák (szerencsére), ezért nem is igénylünk ugyanolyan bánásmódot. A Csernus dokinak, mint pszihiáternek, ezt jobban kellene tudni, szerintem. Mint már írtam, bizonyára akik ezt bevállalják, azoknak segít. Annó jó régen láttam néhány műsorát a tv-ben, akkor azt hittem "ez a pasas" nem komplett. A kiváncsiság azonban, arra ösztönzött, hogy amikor csak tehettem megnéztem. Nem lettem tőle okosabb! Tudod az embernél előfordúlnak olyan élethelyzetek, amikor azt érzi segítségre van szüksége, de mivel, mindenki más, másféle segítséget vár, nem mindenki ugyanolyat.Van akinek egy kiadós családi, baráti, beszélgetés is elég, de sajnos van olyan is akinek szakember segít. Tudom jobb lenne, ha megtudnánk oldani, minden bajunkat, mi magunk. Amikor valaki eljut arra a pontra, hogy "setovább", akkor nem biztos, hogy megtudja válogatni, elsőre, ki a legmegfelelőbb. Az is igaz, hogy aki felmegy hozzá a szimpadra, az vállalja be amit kap, (bár nemvagyok benne biztos, hogy nincs-e köztük statiszta). Akár igen akár nem, a műsora, a stílusa nagyon megosztó. Én ezt látom, abból amit eddig láttam tőle. Köszönöm a válaszodat.
Maresz
Én köszönöm, hogy válaszoltál! :))
Valóban, megosztó személyiség, sztem őt pont nem érdekli ki mit gondol róla, ő az elvei szerint teszi, amit tesz. Ez pedig néha visszatetsző, néha nem. Az előadásokból azt látom viszont, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. (Emellett, lehet hogy statiszták működnek közre nála, ezt nem tudom) Minél több hazugságot cipelnek fel a színpadra, annál erőteljesebb a válasza.
Nagyképűnek is mondható, hát istenem, lehet hogy van mire, ha tudjuk honnan jött, mit tett, mit művelt (magával) és hol tart most, magához képest, lehet, hogy sokan példát vehetnénk róla. Ez az én véleményem. Természetesen tiszteletben tartom a tiédet is. :))
Üdv:A
Persze Ailet! Ebben igazad van. Én nem igazán nyújtogattam a kezem felelésre, mert a bizonytalanság visszatartott. Pedig jelentem, készültem... de mégis a megszégyenüléstől való félelem visszatartott... Ezt vetíti előre az ember, de mindig is ott lebeg, hogy miért is nem próbáltam meg egyszer az életben a szereplést? Mert igenis a félelmeink akadályoznak meg bennünket abban, hogy nyilvánosan szerepeljünk...
Amilyen gyámoltalan, naiv az ember az életben... most képzeld el, ott biztos vagyok benne, a színpadon még azt is kihozná belőlem, amit el sem követtem... annyira mélyen elnyomtam magamban... esetleg. No ettől fél az aki fél... :-)
Azért arra kíváncsi lennék, közülünk hányan szerepeltek színpadon, nyilvánosság előtt.... Aztán meg arra, hogy hányan szerettek volna életük során, de adott lehetőség alkalmával valami visszatartotta őket ettől? :-)
Én szívesen beszélgetnék vele, kíváncsi vagyok az én gépezetem hibái hol vannak... :D talán lassan már megérek én is arra, hogy megtanuljam a tükrüket értelmezni. :)) Sérelem és a rossz szándék feltételezése nélkül, kiragadva a lényeget.