Miért kellett (Pályázat)
Látogatók száma: 79
Ahogy telnek az évek, rájövünk, mit rontottunk el, hol rontottuk el, de hinnünk mindig kell!
Ököllel ütött a múlt, a melynek hegét még mind a mai napig viselem. Ármánykodott ellenem az idő ezalatt, de én mit sem törődve robotoltam, hogy szépen fusson szerelmünk hős szerelvénye a végállomásig. Küzdöttem az óra számlapját bámulva meredten akkor és most is, és a jövőben is fogok, gondoltam, de a megváltás még váratott magára. Csak egy szikra volt bennem a jó, amely csókot lehelt néha rám, s a mely megvilágítja a szürkébe burkolózott utat, amelyen járok.
S nem ejtettem könnyeket, csak rohantam reggel a tömeggel, s féltem, fáztam, áztam! De nem bántam. Mert megérdemeltem, hiszen ilyen meg olyan a valóm, ahogy nevezett engem lényem mágnese, mindig csak egy rossz, negatív nő marad. Egy olyasfajta nő, akinek nem lehet jobb, nem lehet más férfija e koszban hempergőző létben pedig én..., nem voltam hibás. Csak én voltam magam, magamban, egyedül, reszketve, mint egy kis nefelejcs a réten, amelyet orkán készül kitépni a földből. S, siratom az eltelt éveket, amikor ő nem értette meg, ki vagyok, honnan vagyok, miért vagyok és elmúlik az ősz, a tavasz, vele én is, így éreztem. Lelkemben már nem égtek mindent felemésztő tüzek, állandósult az elmúlás. S, bár elszántan kerestem valami kis ágacskát, amelyben megkapaszkodhatok, mert éreztem zuhanok a mélybe, ahol szörnyethalok, mindig elcsúsztam egy romlásnak induló őszi falevélen.
Most is a szürke utat nézem, csak most már a másik oldalról, s már nem világítja meg semmi, teljesen sötét, de jólesik, hogy teljesen sötét, mert nem látom többet! Az ilyesfajta élet nem az enyém. Sose kell többé!
Felfénylik egy szikra minden egyes percben, amelyet úgy kell kihasználnunk, hogy a jövőben az igaz boldog jelent éljük meg, ne a múltat! Hiszen bármilyen is legyen az életünk, mindig a jobbat, szebbet keressük, s előbb - utóbb meg is találjuk.
A cikket írta: gali36
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jól esett a kedves hozzászólás, ígérem megfogadom a tanácsodat.
Ez egy szép nagy sóhajjal végigírt allegória. A felépített új élet fényének képe és a régi sötétségének gondolatára építkezve, remekül megfestette Nékünk az Ön új világát. Tetszett, ha olykor kicsit túl is lett írva, és van benne pár stilisztikai hibácska. Vigyázzon, ha új eszközre akad, azt se kell a végtelenségig használnia! Néha törje meg azt a sóhajt! Egy versrészlet, egy monológ... kilépés a helyzetből vagy csupán valami más, egy életkép... segít jobbá tenni a művét.
Gratulálok, jó volt olvasni!
Bokor
Mindig örülök az építő kritikának.
Üdv, gali36
A történet egy keserves időszakot mutat be.
Talán a Tiédet, talán sok emberét összegyúrva, de a létező, és keserű valóságot tükrözi vissza.
Remélem, a befejező pozitív kicsengés állandósul az életedben, és képes leszel túllépni a múlt fájdalmain.
Az írásról... Szép, már-már költői képeket használsz. Prózában is alkalmazod, de csínján bánj vele, mert "a kevesebb olykor több".
Még egy tanács, érdemes lenne átnézned, és kigyomlálnod írásodból a rengeteg "s" kötőszót. Nincs mindig szerepük ott, ahol használod, főleg nem mondat elején! Bár az írói szabadság ezt is lehetővé teszi, de csak akkor, ha komoly indokkal teszed, és segíti a tartalom kibontásának nem mindig egyszerű feladatát.
Gratulálok írásodhoz!
Kedves Gali36!
Nem figyeled ki ír, kinek? Sanda ajánlott egy filmet megnézésre. Én megnéztem, de alig bírtam kivárni a végét... Egy lélektani, de nehéz film volt.
Sanda nekem írta, "azt hitte tetszeni fog"... :-)
Puszi,
Éva
Mélyértelmű,de ugyanakkor álomszerű tündérmese volt a szerelem hatalmáról,amely még a halált is legyőzi.
Nem értelek, sajnálom.
Nem figyeled ki ír, kinek? Sanda ajánlott egy filmet megnézésre. Én megnéztem, de alig bírtam kivárni a végét... Egy lélektani, de nehéz film volt.
Sanda nekem írta, "azt hitte tetszeni fog"... :-)
Puszi,
Éva
Szia Sanda... Még én is megnéztem. Csoda, hogy kibírtam. :-)
Puszi,
Éva
De hát izlésekről nem érdemes és nnem is szabad vitatkozni.
Üdv, gali36
Pussz,
Éva
Nézd meg ma este 21-40-kor a Duna TV-n a Tigris a hóban cimű olasz filmet Roberto Benignivel.Garantálom,hogy visszakapod a reményt.
Puszi,
Éva
Igazad van családmúzeum, a remény hal meg utoljára. Köszi, hogy írtatok.
Üdv, gali36