Tudom mit tettél idén januárban 2.0-ás verzió
Látogatók száma: 49
Nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek - amúgy meg kel a feldolgozáshoz...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek - amúgy meg kel a feldolgozáshoz...
A nagyvárosból jövet annak felgyorsult vezetési tempójától felspannolva hajtva, a főúton ezt még tovább fokozva, mert ott még nálamnál is őrültebben száguldoznak, letértem hazafelé egy mellékútra. Ott már visszábbvettem a tempóból, de azért a kilencvenet szépen hoztam.
A kanyargós úton egy általam "hatvanasnak" elkeresztelt vezetőtípus száguldozott. Ez a típus nem a kora, hanem a tempója miatt hatvanas, hiszen teljesen mindegy, hogy lakott területen kívül vagy belül megy, tartja határozottan a hatvanat.
Ezért már egy ideje mögötte lassan ötvennel kanyarodva, gondoltam én, hogy a falu előtti egyenes szakaszban azért csak megelőzöm, különben a kanyargós falucskában tuti nem fogom. Úgyhogy bőven előrefelé néztem, hogy szabad a pálya és párom biztatására előzésbe kezdtem, de nem százhúszra felgyorsítva, mint amúgy általában, hanem csak úgy lazán kilencvenre kb és amikor mellé értem, akkor fantomként fénysebességgel feltűnni láttam egy szembejövő aszfaltszínű autót, ami olyan gyors volt, hogy nem is láttam, csak elsuhanó foltként magam mellett érzékeltem, amikor is egy tank erejével nagyon löktem az orrára a jobb hátsó ajtómmal az éppen általam előzött "hatvanasnak". Bummmmmmm!
A sokkon túl megálltam, gyorsan körbejártam az autóm azon oldalát, ahol lett egy horpadás, de amúgy remekül funkcionál a megnyomott ajtóm. Aztán visszasétáltam a papához, aki egy ezeréves fehér autóban ült (mindjárt örültem, hogy nem egy tízmilliós jeep, de hát az nem is lett volna hatvanas...).
Láttam, hogy az egyik lápmpája meg van repedve meg egy kicsit megnyomva oldalt az eleje, de semmi rendkívüli. A két számmal nagyobb strandpapucsban kiszálló, erős hetvenes bácsika felsorakoztatta a káromkodás összes általam ismert formáját és még tovább is bővítve az ismereteimet elpanaszolta, hogy két hónapja csinálta meg az autószerelő fia a kocsit (ami idővel két hétre rövidült) és most totálkáros, meg a vastagbélműtéttől a rendőrig mindennel fenyegetőzött. Párommal nagyon higgadtan viselkedtünk, elismertük, h mi vagyunk a hibásak, elkezdtük kitölteni a biztosítási lapot. Megint jött a rendőrrel. Mondtuk, jó, hívja. Aztán gondolkozott és szinte hallani lehetett, ahogy számba veszi, hogy nincs a rokonságban rendőr. Pedig szinte vártam, hogy hívja, mert bár én tuti kaptam volna büntetőpontot(még úgy sincs), azért kíváncsi lettem volna, hogy ő mit kap a papucsos vezetésre, mert tíz évvel ezelőtt a KRESZ még tiltotta... Közben úgy ütögette az autóját, hogy azt hittem, helyben szétkapja még jobban, aztán vegyek neki egy újat. Persze rendőrt nem hívott. Aztán próbálta újra és újra a pszichoterrort, de ez ellen mindketten felvértezve voltunk, sőt párom bevetett néhány cseles kérdést is, pl mi az irányítószáma, hány óra van, amiktől belezavarodott a káromkodásokkal tarkított, hogy vezetnek ezek az őrültek monológjába. Meg a fia így meg úgy... Aztán kínkeservesen kitöltöttük a biztosítólapot, amit nézegetett, de úgy döntött, hogy nem írja alá, míg a fia nem látta. Kérdeztem, hogy hol lakik a fia, azt mondta 2 falunyira, én meg mondtam, hogy menjünk.
Útközben a bácsika majdnem letolt egy lovaskocsit az útról kanyarodás közben úgy sietett, de hát ez ugye már nem számított.
Odaérve eljátszotta a hattyú halálát, hogy a motor is biztos miattam zörög, biztos láttam útközben, nem? Mondom, én ugyan nem. A dísztárcsája be volt repesztve, de az valahogy fel se jött. A fia kijött, ránézésre egy debella állat, de hamar kiderült, hogy egy jóságos nagy mackó, ránézett, és azt mondta, h lámpa és lökhárító, ezt kifizetjük és ennyi az egész. Akkor az öreg megint felhozta a vakbélműtétjét és akkor a fia testbeszéd alapján egy lépéssel közelebb jött, szó szerint a párom mellé állt, az öregével szembe helyezkedve és leintette a papát. Mondta, h örüljön neki, még az árokba se ment le, kicsit megnyomtam, ez a legjobb ami történhetett vele. Ennyivel megúszta.
Ha nem nyomom meg, akkor én frontálisan ütközök a fénysebességgel szembejövővel, aki túl gyorsan jött ahhoz, h fékezzen vagy dudáljon én meg becsusszanhassak a két kocsi közé és mindenki megússza. És ha valóban a kanyarban előzök, ahogy az öreg váltig állította, akkor nem csak egy piros csíkot hagyok az orrán, hanem a korlát adta volna a másik oldalának a sárga színt. Ez már csak részletkérdés, hogy utána előztem, csak nem szeretem, ha hazudnak még pluszban, ha az ember elismeri, hogy hibás. Az is részletkérdés, hogy ha ő nem hatvannal megy lakott területen kívül, én nem éreztem volna ellenállhatatlan késztetést, hogy megelőzzem. És még akkor se lett volna semmi, ha a harmadik autó (ami végül megállt, de tovább is ment, mikor látta, h nincs gáz) nem fénysebességgel jön szembe velem.
De a lényeg, hogy mind élünk. Ahogy a tata fia is egyetértett, és azt mondta, h semmiség. Az alkatrészek, negyvenben voltak, néztük mi is a neten, ötvenet kért érte, és ezzel túl is vagyunk rajta. Ja, az én ajtóm is lesz annyi, de az most ráér még, mert műxik. Amúgy újonnan az ajtóm 180 ezer, ezt is néztük. Annyiért kapok egy másik autót...
Mondjuk azóta egy kicsit óvatosabb vagyok kikanyarodásnál, és kell egy új betétlap. De élünk. És ez a lényeg.
Azért írom a cikket anonim, mert a családban nem mondtuk el senkinek, nem akarok pánikot kelteni, de hallgatni a Fater szónoklatait, és pár családtagom olvassa az oldalt.
Azt kell mondanom, az eset közelebb hozott a páromhoz, akivel később megbeszéltük, hogy már nem hatnak ránk a lelkiterroros szövegek, és hogy van egy közös titkunk, mint a "Tudom mit tettél tavaly nyáron" helyett a Tudom mit tettél idén januárban 2.0-ás verziója.
Ui: Legyetek óvatosak az állandóan hatvannal haladó papucsban vezető bácsikákkal!
Hozzászólások
időrendi sorrend
Be sajnálom, elszállt a szövegem. Nem értem miért ez a gyors kiléptetés... Tudhattam volna öreg motorosként, hogy nem ártott volna elmentenem...
Nem baj az utolsó mondat még itt motoszkál a fejemben, hogy jelezzem az ittjártamat.
Örülök, hogy ép bőrrel megúsztátok!...
Sok minden egyéb mellett még azt mondhatom a jövőre nézve:
Lassan járj, tovább élsz! Meg én is. :-)
Látod az utakban már én sem bízok, meg a hatvanasokban, mert mindig gyorsabbak nálam, pedig én bakancsos turistaként így is a papucsossal szemben egy hosszal vezetek...
puszika
Az ember nem lehet eleg ovatos az utakon.
Kis falunkban tortent, hogy az egyebkent egyenes fouton hazafele tartott egy idos nemet hazaspar a falunkbeli kis nyaralojukba. A fout messzi tulso vegerol ugyan kozeledett egy auto, de hat faluban vagyunk, fene sem gondolkodott azon, hogy mennyivel jon, mert ha 100-zal jon, ok meg akkor is boven be tudnak fordulni balra a hazuk ele. Nos, a messzi auto. amit egy helyi `nevezetesseg` vezetett, 200-zal erkezett, szepen oldalba is kapta az idos hazaspart autostul. Hiaba mondtuk mi, tanuk, sokan, hogy abszolut es kiszamithatatlan gyorshajtas volt, mert epp hogy megjelent az auto az utca vegeben mar ott is volt a baleset helyszinen, az meg 60-nas sebessegnel nem jon ki, ok csak hummogtek. Vegul az idos hazaspar lett a hunyo, mert balra kanyarodas elott nem jol mertek fel a kozeledo auto sebesseget. Hogy a nevezetesseg nem hogy gyorsan, de meg annal is gyorsabban jott, az mar csak a veletlen muve.
puszika
Sajnos olyanok is kapnak jogosítványt, akiknek nem kéne!
puszika
Bizony az utakon nagyon észnél kell lenni.Még a legrutinosabb vezetőt is érheti meglepetés.
puszika
Jah, aki autóba ül, az mindenre számíthat! Naponta mutogatják a TV-ben (szerencsére csak ott) a felelőtlenül száguldozókat, lehet, hogy azok között is van papucsos. Mert mit tagadjam, nyáron én is szoktam vezetni papucsban, vastagbélműtét nélkül...
A hatvannal "száguldozó" hetvenesnek igaza votlt! Én azonnal hívtam volna a rendőrséget, hogy kapják el a száguldozót, aki miatt történt az egész! Hátha...A Remény hal meg utoljára...
A tanulság: csak belátható szakaszban előzzünk,..Mert az életünkre nincs adatlap, legfeljebb egy cetli a lábújjunkon, ott...
puszika
Sajnálom, amit történt veletek!
Hasonlót én is átéltem. Számomra akkor szűnt meg a KRESZ-ből ismert "bizalmi elv", mikor a stop tábla mögül teljes gázzal nekem jött egy hatvanas (éves) nő. Mindketten kanyarodtunk, csak éppen egyszerre. A küszöb behorpadt vagy harminc centire, mindkét bal ajtó széttört. Ő is egyből a fiához fordult, nála kellett kitölteni a betétlapot és persze bepróbálkozott ő is, hogy biztos nem indexeltem, hogy kanyarodni akarok. De, indexeltem, mint mindig és vártam, hogy szemből elmenjenek. A fia egyből le is állította, ne kezdje az index témát, stop táblánál nem adott elsőbbséget, egyértelmű. Sajnos az autó kora miatt a biztosító csak bontott alkatrészeket engedélyezett, a kár így is 350 ezer volt. Persze úgy csinálták meg, hogy azóta sem tökéletes. És azóta már nem hiszek senkinek, aki az úton közlekedik és akaratlanul is kiélesített reflexekkel megyek.
A te eseted még durvább, mint az enyém. Örülök, h megúsztátok!
puszika
Nem baj az utolsó mondat még itt motoszkál a fejemben, hogy jelezzem az ittjártamat.
Örülök, hogy ép bőrrel megúsztátok!...
Sok minden egyéb mellett még azt mondhatom a jövőre nézve:
Lassan járj, tovább élsz! Meg én is. :-)
Látod az utakban már én sem bízok, meg a hatvanasokban, mert mindig gyorsabbak nálam, pedig én bakancsos turistaként így is a papucsossal szemben egy hosszal vezetek...
Kis falunkban tortent, hogy az egyebkent egyenes fouton hazafele tartott egy idos nemet hazaspar a falunkbeli kis nyaralojukba. A fout messzi tulso vegerol ugyan kozeledett egy auto, de hat faluban vagyunk, fene sem gondolkodott azon, hogy mennyivel jon, mert ha 100-zal jon, ok meg akkor is boven be tudnak fordulni balra a hazuk ele. Nos, a messzi auto. amit egy helyi `nevezetesseg` vezetett, 200-zal erkezett, szepen oldalba is kapta az idos hazaspart autostul. Hiaba mondtuk mi, tanuk, sokan, hogy abszolut es kiszamithatatlan gyorshajtas volt, mert epp hogy megjelent az auto az utca vegeben mar ott is volt a baleset helyszinen, az meg 60-nas sebessegnel nem jon ki, ok csak hummogtek. Vegul az idos hazaspar lett a hunyo, mert balra kanyarodas elott nem jol mertek fel a kozeledo auto sebesseget. Hogy a nevezetesseg nem hogy gyorsan, de meg annal is gyorsabban jott, az mar csak a veletlen muve.
A hatvannal "száguldozó" hetvenesnek igaza votlt! Én azonnal hívtam volna a rendőrséget, hogy kapják el a száguldozót, aki miatt történt az egész! Hátha...A Remény hal meg utoljára...
A tanulság: csak belátható szakaszban előzzünk,..Mert az életünkre nincs adatlap, legfeljebb egy cetli a lábújjunkon, ott...
Hasonlót én is átéltem. Számomra akkor szűnt meg a KRESZ-ből ismert "bizalmi elv", mikor a stop tábla mögül teljes gázzal nekem jött egy hatvanas (éves) nő. Mindketten kanyarodtunk, csak éppen egyszerre. A küszöb behorpadt vagy harminc centire, mindkét bal ajtó széttört. Ő is egyből a fiához fordult, nála kellett kitölteni a betétlapot és persze bepróbálkozott ő is, hogy biztos nem indexeltem, hogy kanyarodni akarok. De, indexeltem, mint mindig és vártam, hogy szemből elmenjenek. A fia egyből le is állította, ne kezdje az index témát, stop táblánál nem adott elsőbbséget, egyértelmű. Sajnos az autó kora miatt a biztosító csak bontott alkatrészeket engedélyezett, a kár így is 350 ezer volt. Persze úgy csinálták meg, hogy azóta sem tökéletes. És azóta már nem hiszek senkinek, aki az úton közlekedik és akaratlanul is kiélesített reflexekkel megyek.