„Tűz van babám!”… (Játékra)

Látogatók száma: 44

A játék bevezető szövege...

„Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.

Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem tarthat örökké, kijózanító hatással volt rám… Kérdések sorozata kavarog mégis a fejemben… No, de hogyan jutottam el eddig a pontig? És te vajon mit tettél volna másként?"...

A válasz itt van előttem, nem kellett keresnem!

„Magyarország 2012. Miskolc-Lyukóvölgy”
A cikket írta: Bianka

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/aktualitasok/tuz-van-babam_7534

*

Megdöbbentő!.. Tényleg nem talál az ember szavakat. Ha eszembe jut mit éltem át, amikor szembesültem azzal, hogy a kis tanyám legféltettebb "kincseitől" szabadítottak meg, máshoz hozzá sem nyúltak. Ott is és még több helyen is a hasznosítható dolog miatt garázdálkodtak. Számomra belátható időn belül pótolhatatlan, nekem fontos "értékeimtől" szabadítottak meg. Embertelen, szívtelen cselekedet volt. Őket az nem érdekelte, hogy benne volt/van a szívem, lelkem és annak egy darabjától fosztottak meg hosszú időre... Nem számított, hogy szegény, vagy gazdag!

Ilyen világot éltünk 2012-ben!

Amikor elveszítesz mindent, ami szép volt, a remény is messze jár, az álom elkerül, sírni sem tudsz, mert könnyed is éget, lassan elapad, de fáj még, és csak ő jár folyton az eszedbe, pedig tudod, mégis tőle szeretnéd hallani, hogy neked ne kelljen már semmit sem kimondani. Vágyod, hogy összetört szívedet egyedül ő lássa, mégsem mozdul, hogy a karját ölelésre tárja.

A tűz, ami sokáig benned égett felemésztett, lelohadt, minden, ami jéggé dermedt benned, neki köszönheted. hogy felolvadt és ma úgy érzed, ha akkor régen mindenből csak egy picivel kevesebb jutott volna, minden, amit oly nehéz volt elfeledni, ma sokkal könnyebb volna, mára mint egy emlék maradna.

Most is elevennek látod őt, de eltűnt belőled minden varázs, mivé lett szerelmed egykori tárgya, ha nem maradt semmi sem belőle, utána, a régi tűz, a szenvedélyed hamuvá égett, lelked legmélye szélvihartól megtépett.

Az egykor volt daliás termet, mára a vastag bőre alatt egy zsírtömeggé lett, ha csak a külsőt vennéd észre, ebből semmi gondod nem lenne, de te jól emlékszel arra az emberre, aki egykor rég a szívedet, testedet, lelkedet birtokba vette, és te honnan is tudhattad volna, ekkor ő már rég kiégett. Tíz év kénköves pokla életednek része lett…

A cikket írta: Zséva

támogatóink