Valaki hiányzott...

Látogatók száma: 59

Hosszú távollét után visszatértem a "gyökerekhez" (rég nem jártam erre) Kedves Tündér és feleségek.hu lakók! Legyetek üdvözölve! Nyári emlékképpel jelentkezem...

Ma elindultam a messzeségbe... Szűk alagútban haladtam, az utat két oldalról sűrű növényzet borította; több helyütt a fejem fölött, védelmet adó lombsátor zárult. Semmihez sem hasonlítható érzés kerített hatalmába. Isten legszebb templomában találtam magam. Az erdő zajos csendje magával ragadott. Elvesztettem időérzékemet, nem tudom meddig hallgattam áhítattal az erdő madarainak trilláját, amikor halk neszre lettem figyelmes. Megzörrent az aljnövényzet, kerestem a neszezőt, de bármennyire is igyekeztem, nem láttam. Tovább léptem, egyre beljebb, a madárkoncert végig elkísért. Összeszorult a torkom... Valaki hiányzott... nagyon! Az égig érő fák közt ki-kivillanó mennyboltot pásztáztam. Vártam. Őt vártam, de nem jött el, nem jöhetett... már nem. Kövér könnycseppek törtek utat arcomon, emlékeimből képek villantak fel. Többnyire Őt vetítette agyam, néhol én, a lánya is feltűntem. Már nem hallottam a madarakat, csak a fülemben lüktető vér erejét, szívem hangos zakatolását. Valami mozdulásra késztetett, mennem kellett... tovább. Lépteimet szaporázva, távolodva múltam, jelenem fájó szilánkjaitól, egyszer csak kint találtam magam a sűrűből. Az erdő szélén Isten terített asztala tárult elém, érett gabonatábla hajladozott végeláthatatlan messzeségig a langy szélben. Az ég kékjére néztem, ott ahol a horizonton az élet és a halál összeér...

A cikket írta: hamisgyöngy

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Pinokkió

Szia Hamisgyöngy!
Nagyon beleéltem magam az írásod olvasásába, belevesztem az erdőbe és az emlékekbe, veled együtt :D
Köszönöm!
Üdv,
Pí.

zsoltne.eva

Szia Hamisgyöngy!

Rég jártál mifelénk... Jó újra látni téged! E pár soros írásod is emlékeztet a miértre... Így lesz ez még sokáig, mert akit szeretünk és nem lehet velünk, utunk során valami hirtelen és váratlan az emlékképét felidézi..., de bármennyire is erős a fájdalom, a hiánya, menni kell tovább, mert ilyen a természet...

Puszillak,
Éva

Sanda

Csak azt szeretném mondani,Neked, és minden kezdő és nem kezdő irónak,hogy feltétlenül olvassa el Steve Hely most megjelent könyvét,cime: Hogyan lettem hire iró, mert nagyon mulatságos,de ugyanakkor nagyon tanulságos is.