Első és utolsó élményem

Látogatók száma: 1 065

Hm...

20. születésnapomat megünnepelendő, gondoltam meglátogatom a család Dunántúlra szakadt felét:) Mindig csalogattak, de valahogy sosem éreztem, hogy illő lenne betoppanni hozzájuk, főleg azért, mert eddig csak és kizárólag szülői felügyelettel tartózkodtam ott...Szerintem egyébként is a fejüket fogták tőlem mindig (ez így van a mai napig)...én ugyanis nem tudok vigyázzban ülni, állni, feküdni, enni, hallgatni..Nekem lételemem a csacsogás, a mocorgás, én szeretek elfeküdni egy fotelban (persze nem mindenhol, de ha már otthon sem lehet, akkor hol?), szeretem a bő cuccokat, és ki vagyok tetoválva..nnna itt van vége a mi nagy családi összhangunknak...Nagynéném reszketeg hangon súgta a fülembe: Csak K.-bátyád meg ne lássa!! Miért? Mit tesz velem,sarokba állít? Nem másnak csináltattam, hanem magamnak, de nem járhatok garbóban a negyven fokos nyár kellős közepén....a béke ugye áldozatokat követel..még tőlem is...trikó helyett póló...bírtam vagy fél napig...Ekkor érkezett megmentőm, az unokatestvérem, aki előzékenyen felajánlotta, hogy elvisz P-re, ha vásárolni, kirakatozni, csavarogni szeretnék..hát persze hogy szeretnék!! Gondoltam meglepem magam valami szülinapi szépséggel:) Hajrá:)
Szeretem azt a város, gyönyörű, majdnem annyira szeretem, mint Szegedet...egész más minden..a levegő, a nap, az emberek...Csámpáztunk a kirakatok előtt, bekukkantottunk a Dzsámiba is, kajáltunk egy jó kis étterem teraszán, aztán elmentünk felkutatni a város legjobb cukrászdáját...és itt követtük a legnagyobb hibát...Ezt a helyet ugyanis mások is ismerik...és rögtön egy ismerősbe botlottunk, nem nagyon kedvelem őt...túl hangos, harsány és meg kell mondanom, meglehetősen közönséges...szükségét érzi ( ez valami belső kényszer lehet), hogy csúnyán beszéljen, hogy kiabálva csodálkozzon rá valamire vagy valakire...jajj..kiver tőle a víz. De az udvariasság mindenek felett, mégis csak a családhoz tartozik, ha jó messziről de akkor is!Nesze neked szülinapi meglepi Postáska!-futott végig az agyamon, de megpróbáltunk egy asztalnál ülve elfogyasztani egy fagyit..És sikerült...majdnem egy órát beszélgettünk, minden hangos szó, minden káromkodás nélkül. Elmesélte, hogy új párja van, nagyon boldogok, mellette egy kicsit megszelídült, mert a lány nem tűri hogy cirkuszoljon..Le voltam döbbenve. Másnapra hívott meg minket magukhoz egy késői reggelire, aminek kifejezetten örültem..jó volt így látni Őt...ezt az oldalát még nem ismertem...
Másnap D. jött értem és beautóztunk P-re...virágot vettem, csokit csomagoltam, gondoltam örülnek majd neki..Sokáig kellett csöngetnünk, mire mocorgást hallottunk bentről, gondoltam elaludtak, nem baj, majd sütünk rántottát, vagy elmegyünk valahova enni...egy vadidegen nő nyitott ajtót, D.-t már ismerhette mert mosolyogva köszönt neki..aztán rám nézett, MEGTÖRÖLTE KÉZFEJÉVEL A SZÁJÁT! és közölte, hogy mindjárt ad puszit is, csak lemossa magáról a dolgokat...meg sem tudtam szólalni..csak álltunk az előszobában, mint két kuki, és vártuk, hogy I. is előkerüljön...pár perc múlva meg is jelent egy hosszú, bő pólóban, a szemét dörzsölgetve..Elaludtam, közölte, mi meg bólogattunk...
Nem csináltunk, hanem rendeltünk kaját, az kényelmesebb, mondták Ők...meg drágább is, gondoltam én...Reggeli után D. már az erkélyen dohányzott, I. a második adag kávét főzte a konyhában, én kettesben maradtam a lánnyal, akit mint azóta kiderült A.-nak hívtak. Egy ideig mindenféléről beszélgettünk, hogy milyen Szeged, a kollégák, van e párom, stb.... de láttam rajta, hogy valami nagyon böki a csőrét...nem is kellett sokáig várnom...Elmondta, hogy mint bizonyára már észrevettem, ők szerelmesek I.-val és itt laknak együtt, már kb. fél éve.Bólogattam. És biztosan tudom, hogy egy ilyen jellegű kapcsolat azért kicsit másabb...(Nem értettem mire céloz..miben másabb?) És nem lenne e kedvem kipróbálni, mert ő szívesen bevezetne a leszbikus élet gyönyörűségeibe... erre már bólogatni sem tudtam.....
Jelentős hatásszünet után tudtam csak megszólalni, mondtam, köszönöm nem, és kimentem rágyújtani....Miután elszívtam a cigimet, megkértem D.-t, hogy vigyen haza, mert kényelmetlenül érzem magam...de nem akartam elmesélni neki semmit...Segítettünk elpakolni, mosogatni és mikor beléptem a szobába, hogy szóljak: elkészültünk, A. éppen azt kezdte ecsetelni I.-nak, hogy mégiscsak jó lenne engem megcsípni, mert nagyon helyes vagyok és szereti a mély hangomat is.,csak hagyjanak egy kicsit egyedül vele, majd ő megoldja.....Nem vártam meg I. válaszát!Vettem a cipőcskémet, gyors "sziasztok"-ot kiáltottam és már kint is voltam a lakásból..a parkolóból hívtam D.-t, hogy a kocsinál várom, mondja meg I-nak, hogy köszönöm a meghívást és a reggelit.....Persze hazáig faggatott...muszáj volt elmondanom neki, nem is bírtam volna magamban tartani...én sosem tudnék ennyire tapintatlan és nyomulós lenni....megérkezésünktől kezdve feltűnősködött azzal, hogy Ők most egy pár, és mintha nem fogtam volna fel, minden egyes alkalommal az orrom alá dörgölte.Engem nem zavarnak a homoszexuális párok, soha nem zavartak. Ez az Ő választásuk, ők döntöttek úgy, hogy felvállalják magukat egy egy szórakozóhelyen vagy felvonuláson, vannak akik a munkahelyükön is...így élik a mindennapjaikat..nekik ez a normális, mint nekem a vásárlás...de ha Ő nem képes tolerálni és tiszteletben tartani azt, hogy én heteroszexuális vagyok, akkor hogyan várja el tőlem, hogy én is elfogadjam Őt??
Miért kellett sarokba szorítania? Szépen kulturáltan nemet mondtam a felajánlására, nem kiabáltam, meg sem sértődtem, annak ellenére hogy beszélgetésünkből kiderült az én irányultságom is, nemcsak az övé...
Este hívott I. ....D. elmondta neki miért rohantam el...kár volt. Nem vártam hogy bocsánatot kér a párja viselkedése miatt... megtette.Nekem ettől ugyan nem lett jobb, és nem mentem szívesebben hozzájuk, mégis én mondtam ki, hogy felejtsük el az egészet, ne haragudjon hogy elrohantam...
Ők azóta már nem alkotnak egy párt...elég csúnya szakítás lett belőle, A. nem csak nálam próbálkozott, hanem másoknál is, és egyik nap I. pont egy ilyen "bevezetésre" ért haza a munkából...Az Ő kapcsolatuk sem bír ki mindent...sőt! A. kijelentésével: hogy az ilyen jellegű kapcsolatok mindig mások, messze-messze nem értek egyet! Ez a kapcsolat is a szereteten, szerelmen, tiszteleten, őszinteségen kellene hogy alapuljon...ebben a kapcsolatban is EMBEREK vannak...nem csak testük van, lelkük is!
Azóta persze már jártam I.-nál.....nem beszéltünk a régi dolgokról, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni...tényleg sokat változott, NŐ lett, igazi nő...hogy ehhez az A.-val való kapcsolata kellett vagy sem, ki tudja?...de látszik rajta, hogy megtalálta önmagát...
Én még mindig a fiúkat szeretem...ebben még A. sem tudott megingatni...
Férjünk el egymás mellett ebben a világban, a tisztelet minden embernek kijár, akár férfi, akár nő és akárki mellé bújik oda esténként!
Nagy szavak egy ifjú ember szájából...
Szeretettel: Postáska

A cikket írta: Postáska

előző cikk következő cikk

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Postáska!
Az a jó benned, hogy olyan valóságosan írsz!
Gratula érte:-)
Puszi: Pinokkió

, .

Szia Postáska !

Igazad van, mindenki élje a saját életét és ne akarja feltétlen a saját példájára mindenkit átváltoztatni, mert nem fog sikerülni. Az emberek azért különbözőek, mert mindenki más, a kapcsolatokat pedig valóban a szeretet, a megbecsülés és a tolerancia kellene hogy vezesse. A másság egy helyzet, amit a környezet tolerál, vagy sem, de nem feltétlen kell abba mindenkit mélyrehatóan beavatni. Üdv Éva.