Erotikus
Az élet írta...
Látogatók száma: 122
A nő idén tölti be az ötvenegyedik életévét. A férfi, akibe bolondulásig belezúgott igazi gazfickó. Sohasem hívja fel telefonon a nőt. Amikor ráér megcsörgeti, és visszahívást kér. Mégis, a nő egész álló nap azt várja, hogy megcsörrenjen a mobilja.
Nem áltatja a nőt, nem ígér neki semmit, éli a független, szabad életét.
A nő vár. Kivár? Hogy mire, ő maga sem tudja. Lassan 51 éves és még mindig bízik, reménykedik. Kedves, odaadó, a férfi kedvében jár. "Hátha történik valami..." - gondolja, de tudja, hogy úgysem történik semmi. Kutyából nem lesz szalonna.
Szilveszterkor a férfi a barátaival megy bulizni, a nő otthon ül egyedül. Tudja nagyon jól, hogy rossz lóra tett, de amikor felidézi a szeretkezéseiket, borzongó vibrálás fut végig a testén. "Szemétláda, gazember, de övé a világ legszebb fallosza!" - miközben erre gondol mosolyog. Várja vissza a férfit. Kívánja a testét, mellőzi a lelkét.
A férfi egyre szemtelenebb. Kihasználja a nőt, semmibe veszi, durva, agresszív. A nő szenved, mégis könyörög a férfinek, hogy szexeljen vele, nem baj, ha erőszakos, bátran kenje fel a falra és döngölje, amíg csak bírja...
Mazochista? Lehet. Vagy attól tart, hogy nem kap már férfit? Végső elkeseredésében ragaszkodik ennyire?
Február. A nő teherbe esik csaknem 51 évesen!
"Úristen! - kiált fel, amikor megtudja - Ez nem lehet igaz!"
Ekkor eszmél. Jön a megvilágosodás, kínzó fájdalmai vannak, úgy érzi, mintha egy hatalmas, érdes tenyérrel pofon vágták volna.
Elveteti a gyereket.
Szakít a férfival.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon kitűnő írás. Rövid és lényegre törő. Tetszett!!
Üdv:
Branner
:)
L.
Üdv:
Branner
Üdv:
Branner
Üdv:
Branner
Üdv:
Branner
Az emberi reakciót viszont nem értem. Szerintem egy férfit csak azért érdemes elviselni bármilyen távon, mert megajándékozhat életünk értelmével: a gyerekszüléssel. A szeretkezésben pedig a változatosság gyönyörködtet. A legjobb szeretőt is meg lehet unni, ha csak méretben és fantáziában passzol jól hozzánk.
Ezt jól leírtad! :-) Magára ismerhet benne, aki akar. Néha túl későn jön az a pofon. Ha nem vesznénk el a részletekbe és nem időznénk el ott annyira, ami lehet, hogy csak nekünk olyan fontos, minden egészen másként lehetne. Másra terelődne a hangsúly. Észrevennénk ennél sokkal fontosabb jeleket. :-)
Pussz,
Éva
Tudom, hogy szűkszavú, de most ezt így is akartam megírni. A lényeg a sorok között van...
Pusz,
L.
Az írás témáját tekintve megérdemelt volna bővebb kifejtést, taglalást.
Ez így olyan, mint egy mínuszos hír az újságban.
De nem rossz.
Pusz
Juli :))