Elaludt az uram...

Látogatók száma: 106

Örökre...

Nincs mit megbocsátanom. Sem magamnak, sem az uramnak, hiszen nem követtünk el bűnt, "csupán" szerettük egymást. Több mint 25 évig.

Most mégis elhagyott...
Hogyan tovább? Van tovább???
Még annyira sajog minden... Vagy egészen tompa vagyok...
Ez normális?
Már a második férjemet veszítem el. Átok ül rajtam???

Emlékeim közül felidézem azt, amikor közösen írtunk szerelmes verset - nekem!

Vágyaim asszonya

Vera, Vera,
ezt zúgja a tengeri szél;
ha rád gondol az ember,
semmitől se' fél.

Zúgjon a vihar,
cikázzanak a villámok,
vessék csak rám szép szemeiket
lányok és asszonyok,
nem tántorít tőlem
semmi, semmi, soha,
Mert hiszen te vagy csak
vágyaim asszonya!

Sokat beszélgettünk, nevettünk együtt. Soha nem unatkoztunk egymás társaságában. rengeteget tanultam tőle...
Nála kulturáltabb, intelligensebb, okosabb emberrel még nem találkoztam.
Soha nem veszekedtünk, és ezért (is) nagyon hálás volt nekem. Amikor nehezteltem rá valamiért, csak annyit mondott: Nem kell a Macikát bántani... Így aztán nem tudtam még neheztelni sem rá.
Gyermekien tiszta és ártatlan volt, "hiányzott" belőle minden rosszindulat és cinizmus.

Az egyik évfordulónkon ezt mondta nekem: Rád vártam egész életemben...

A cikket írta: Balogh Veronika

következő cikk

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: Virág

Sajnálom, hogy elveszítetted... de gyönyörű időt töltöttetek együtt... és boldoggá tetted... és ő is téged...
Talán nincs is ennél több, amit adhattatok volna egymásnak...
Nagyon szép a szerelmetek...

Köszönöm, Virágom. Igazad van; mindenek ellenére szerencsés asszony vagyok... 25 évig boldog lehettem...

párbeszéd

Válasz erre: Florance

Kedves Veronika!

Fogadd őszinte részvétem! A sors megajándékozott Téged és a párodat az együtt töltött 25 évnyi boldogsággal. Ez adjon neked erőt ahhoz, hogy elviseld a fájdalmat és mindíg szeretettel tudj gondolni rá, mintha csak most is melletted lenne!

Üdv.

Florance

Kedves Florance!
Mindig benézek a szobájába, és "látom", ahogyan ott fekszik, mint az elmúlt 2 évben...
De nincs ott! És én nem értem... Pedig "felkészültem" rá, de mégis...
Rengeteg csodálatos emlékem van...
Üdvözöllek szeretettel: Veronika