Elaludt az uram...
2011. július 24. - Látogatók száma: 106
Örökre...
Nincs mit megbocsátanom. Sem magamnak, sem az uramnak, hiszen nem követtünk el bűnt, "csupán" szerettük egymást. Több mint 25 évig.
Most mégis elhagyott...
Hogyan tovább? Van tovább???
Még annyira sajog minden... Vagy egészen tompa vagyok...
Ez normális?
Már a második férjemet veszítem el. Átok ül rajtam???
Emlékeim közül felidézem azt, amikor közösen írtunk szerelmes verset - nekem!
Vágyaim asszonya
Vera, Vera,
ezt zúgja a tengeri szél;
ha rád gondol az ember,
semmitől se' fél.
Zúgjon a vihar,
cikázzanak a villámok,
vessék csak rám szép szemeiket
lányok és asszonyok,
nem tántorít tőlem
semmi, semmi, soha,
Mert hiszen te vagy csak
vágyaim asszonya!
Sokat beszélgettünk, nevettünk együtt. Soha nem unatkoztunk egymás társaságában. rengeteget tanultam tőle...
Nála kulturáltabb, intelligensebb, okosabb emberrel még nem találkoztam.
Soha nem veszekedtünk, és ezért (is) nagyon hálás volt nekem. Amikor nehezteltem rá valamiért, csak annyit mondott: Nem kell a Macikát bántani... Így aztán nem tudtam még neheztelni sem rá.
Gyermekien tiszta és ártatlan volt, "hiányzott" belőle minden rosszindulat és cinizmus.
Az egyik évfordulónkon ezt mondta nekem: Rád vártam egész életemben...
A cikket írta: Balogh Veronika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálom, hogy elveszítetted... de gyönyörű időt töltöttetek együtt... és boldoggá tetted... és ő is téged...
Talán nincs is ennél több, amit adhattatok volna egymásnak...
Nagyon szép a szerelmetek...
Talán nincs is ennél több, amit adhattatok volna egymásnak...
Nagyon szép a szerelmetek...
Kedves Veronika!
Fogadd őszinte részvétem! A sors megajándékozott Téged és a párodat az együtt töltött 25 évnyi boldogsággal. Ez adjon neked erőt ahhoz, hogy elviseld a fájdalmat és mindíg szeretettel tudj gondolni rá, mintha csak most is melletted lenne!
Üdv.
Florance
Mindig benézek a szobájába, és "látom", ahogyan ott fekszik, mint az elmúlt 2 évben...
De nincs ott! És én nem értem... Pedig "felkészültem" rá, de mégis...
Rengeteg csodálatos emlékem van...
Üdvözöllek szeretettel: Veronika
Fogadd őszinte részvétem! A sors megajándékozott Téged és a párodat az együtt töltött 25 évnyi boldogsággal. Ez adjon neked erőt ahhoz, hogy elviseld a fájdalmat és mindíg szeretettel tudj gondolni rá, mintha csak most is melletted lenne!
Üdv.
Florance
Szia Veronika!
Nagyon szomorú ami történt, őszintén sajnálom.:((((
Biztos vagyok benne, hogy a párod nagyon boldog volt melletted...
Üdv: Zaríta
Nagyon szomorú ami történt, őszintén sajnálom.:((((
Biztos vagyok benne, hogy a párod nagyon boldog volt melletted...
Üdv: Zaríta
Nagyon szép!!!..és szomorú!!! Sajnálom...Üdv: Angyal
Nagyon szépen írtad, de sajna ilyen az élet, sokszor szomorú.
Fogad részvétem!
Kívánom, hogy a Férjedet ISTEN nyugosztalja békében!
Üdv.
István
Nem ül rajtad átok, csak ő kicsit előrébb járt már az úton.
(idősebb volt)
Részvétem még mindig.
(idősebb volt)
Részvétem még mindig.
Fogad részvétem!
Kívánom, hogy a Férjedet ISTEN nyugosztalja békében!
Üdv.
István
Jó volt olvasni ! Bár szomorú!
Pussz !
Pussz !
Férjednek szép álmokat. Neked pedig vigaszt, hisz azzal éltél, aki rád várt, és egésszé tette életed. Üdv Éva.