Emlékek 2.
Látogatók száma: 35
Részlet
Több havi hallgatás után ismét jelentkezett André. Számítottam rá, hiszen névnapja volt, ilyenkor mindig többet iszik, mint kellene és előjön az őszinte énje.
Először 0.42-kor hívott, nem vettem fel. 2.51-kor ismét nem vettem fel. 3.21-kor nem adta fel, addig hívott, míg fel nem vettem. Nem szóltam bele, Ő se, csak felcsengett az ismerős dallam.
Ákos: Helló .
Erre csak egy sms-t küldtem: De, eltűntél és nem bocsájtható meg az, ahogyan tetted.
A válasz: Mert?
Majd legnagyobb meglepetésemre még egy dal. Íme:
"Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég."
Mit lehet erre mondani??
Sms ment: Mert nem adtam rá okot, hogy azt tedd, amit tettél, és úgy beszélj, ahogy beszéltél. A dallamok szépek, de a szöveg csalóka. Ha józanul is eszedbe jutok, keress!!
Válasz: Nem foglak már többet.
Én: Akkor miért zaklatsz? További kellemes névnapot. Váltsd valóra a királylány álmát. ( Kedvenc filmem a Pretty Women-ből –megj. ) Tiszta szívemből szerettelek, de becsaptál.
Majd még egy hívás, megint ugyanazokkal a dalokkal.
Sms ment: Miért bántasz mindig?
Válasz: Bocsi, hülye játék volt, hogy játszottam az érzelmeiddel. Csa.
Én: Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy nem játék volt, még ha annak is indult.
Ennyi. Már nem fáj, már el tudom viselni. Sőt!! Megint győzelemként könyvelhetem el, hogy előre megmondtam barátnőimnek, hívni fog és ez fog történni, ami. Ismerem már, előre tudom minden reakcióját. Ha kérdezem, tudom a választ, ha mond valamit, tudom a következő mondatát… De nincs visszaút, a folyamat visszafordíthatatlan, hiszen nem lenne másképp semmi. Ő nem változik, a körülmények sem, akkor meg minek???!!
Végül is ott volt az a bocsi, ami nekem nagyon fontos már régóta. Ha csak játék lett volna, soha nem kér bocsánatot. Megerősített abban, amit mindig is tudtam, de hiába tudtam. Ez a szerelem soha nem teljesülhet be, örökre csak a királylány álma marad. S, talán a királyfié is….
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…”
Miután Valentin napon mms-ben elküldtem kedvenc számunkat Andrénak, felhívott. Úgy beszélgettünk, mintha tegnap hagytuk volna abba és mintha sosem veszekedtünk volna. Bár nem mondta, hogy hiányoztam, azt mondta a kérdésemre hiányoztam-e, hogy „ nem fogom növelni az önbizalmad”. Ergo, hiányoztam. Mostanában én is többször éreztem, jó lenne találkozni, de lebeszéltem magam. Végül is küldtem neki egy sms-t, hogy találkozzunk a szokott helyen. S, ahelyett, hogy bálba ment volna az ügyeletes barátnővel, velem találkozott. Két órát beszélgettünk. Mindenről, mint régen. Annyira jó volt. Szerettem volna odabújni, megölelni, letámadni, megerőszakolni, de nem tettem. Csak néztem és hallgattam és közben arra gondoltam, mi az az erő, ami összetart minket, amiért nem felejtett el már régen, mint ahogy tette ezt megannyi nővel, miért nem felejtettem el már rég, mint ahogy tettem ezt megannyi pasival. Valami különleges erő, valami természetfeletti az, ami összeköt vele. Már nem hiszem, hogy ez szerelem, bár magam sem tudom.
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend