Emlékek

Látogatók száma: 34

A válás után Erwin nagyon befelé fordult. A gyerekeit rendszeresen látogatta, és volt felesége látta rajta, hogy mennyire megviseli a család elvesztése. Amikor a válást kimondták, Erwin hónapokra eltűnt. Szüleit sem igen látogatta meg akkortájt. Ha néha nagy ritkán felbukkant, Ilona is kétségbe esett, sovány elhanyagolt állapotán. Abban az időben növesztette meg a haját is, mert fodrászhoz sem járt. A kamionban ébredt, ott is aludt el. A munkájával próbálta pótolni a családja hiányát! Aztán egy idő után, a férfi magához tért. A cég is gyarapodott, már nem volt annyi ideje, búslakodni. Egyre többször ment el a gyerekeiért, és vitte el őket napokra, hétvégenként. Anyja közbenjárásának köszönhetően, elfogadta a másik férfit is családja mellett. Látta, hogy az új férj, lelkiismeretesen látja el vállalt kötelezettségét gyerekei mellett, és látta az is hogy volt felesége is kivirult. Aztán kezdett ő is helyrejönni, visszanyerte régi nyugodt természetét, majd egyszer csak egy vékony szőke lánnyal jelent meg szülei házában. A lány kissé ijedten, és tartozódóan bújt meg a férfi háta mögött.
Igy ismerte meg a család Julit!
A szíve átmelegedett, ahogy hallgatta a telefonban a gyerekek ujjongását. Majd volt feleségével beszélt pár mondatot. Juli sosem értette, hogy miről beszélnek, mert nem tudott dánul. Ha Dániában volt és összejött a család, rá való tekintettel, három nyelven beszélgettek. Magyarul, hogy Juli is megértsen mindent, dánul, a többiek miatt, valamint angolul, ha Juli akart kommunikálni a többiekkel. A gyerekek folyékonyan beszéltek angolul, már az óvodában elkezdték tanulni a nyelvet. A kis Erwin, tanult még franciául, mert ő hajóskapitánynak készült keményen, és a francia, a hajósok nyelvezete volt, éppen úgy, mint a repülősöké, az angol. A francia nyelvben, viszont sokat tudtak segíteni a kisfiúnak. Erwinnek kicsit fájt a szíve, hogy egyik fiát sem ragadták meg a kamionok, de aztán arra gondolt, hogy messze van még a pályaválasztás! És a gyerekek is változhatnak még.
- Mikor megyünk el anyukáékhoz?- kérdezte tőle Juli.
A férfi gondolkodott. A Húsvétról már lemaradtak, ha jól belegondolt, mindegy mikor látogatják meg a családot.
- Szeretnél menni?- nézett a lányra.
- Igen!- bólintott Juli. - Hiányoznak és szeretném látni őket!
Erwin bólintott.
- Akkor a jövő héten elmegyünk!
Örült neki, hogy anyja és a felesége ennyire szereti egymást. Hallott elég sok rosszat az anyós és meny kapcsolatokról! Példa volt rá Ede sofőrje, aki a három hetes, éves szabadságokra nem szívesen ment haza, boszorkány természetű anyósára hivatkozva. A kedves mama annyira a befolyása alatt tartotta Ede molett kis feleségét, hogy az egyszer már, majdnem a házasságukba került! Egy szem leányát annyira tudta irányítani, hogy a férfi sokszor úgy érezte, hogy ő csak egy pénztermelő gépezet ebben a házasságban. Minden veszekedést, amit túlélt a házasságuk, az anyós kezdeményezett. A legutolsó is tőle indult, amikor is Ede egyedül indult neki a visszaútnak, meg sem várva a többi sofőrt. Erwin még most is hitetlenkedve rázta a fejét, hogy a sofőrjét egy francia kamion rakta le a panzió előtt. Ede elmesélte, miért ezt a módját választotta a visszatérésnek. Mint mondotta, ha otthon marad, megfolytja a boszorkányt! Aztán órákon keresztül beszélt, kiabált a feleségével telefonon, aki másnapra ráébredvén, hogy megint anyja praktikájának esett áldozatul, keresni kezdte a férjét. Erwin akkor felajánlotta Edének, hogy próbáljon meg az asszonykának Luxemburgban munkát keresni, és kivonni az anyja befolyása alól. Jelenleg a férfi, az állásokat böngészte szótár segítségével. Fontos volt neki a felesége, nem akarta az anyós miatt elveszíteni!
Erwinnek az járt a fejében, hogy anyja hogyan tudta, mindenféle fenntartások nélkül elfogadni mindhárom menyét. Teljesen különböző családokból jöttek. Elena egy gyáros lánya volt, a luxusból érkezett a bevándorló családba. Margarete egy szigeti halászember leszármazottja volt. Julika meg a magyar kamionos gyermeke.
Erwin jó darabig azt hitte, hogy egy felszabadult, emancipált nő akadt az útjába. A lányból mindig áradt a magabiztosság, felemelt fejjel haladt az általa választott úton. Aztán ahogy egyre jobban megismerte, rájött, hogy csak görcsökkel teli kis életét igyekezik bújtatni a magabiztosság palástja mögé! Sosem felejtette el azt az éjszakát a kamionban, amikor a lány kétségbeesett vinnyogó sírására ébredt az éjszaka kellős közepén. És az óta számtalan alkalommal volt tanúja Juli rémálmainak. Ezek a rémálmok hol eltűntek, hol előjöttek. Attól függően, hogy milyen külső hatásoknak volt a lány kitéve.
Az után, hogy összeházasodtak, Julinak majdnem teljesen eltűntek a rémálmai, de apja halála után, Erwin úgy érezte, hogy a rémálmok visszatértek, sőt megelevenedtek! Mindent elkövetett, hogy feleségét a józanság talaján tartsa, amikor az, az őrület határán lavírozott. Megborzongott, amikor felidézte azokat a hónapokat! Minden idegszála arra volt kihegyezve, hogy Julira vigyázzon, óvja őt még saját magától is! Akkor pihent, ha a lány is aludt, és amikor bolyongott a házban, Erwin követte őt, szinte buborékot volt köréje, a külvilág ellen!
A gondolataiból Juli hangja riasztotta fel.
- El kell mennem, vásárolni, nem akarok üres kézzel menni!
A férfi rámosolyogott.
- Menjél Szívem!
Nézte feleségét. A magas homlokon középen, a szemöldöke között, két függőleges ránc húzódott, az egyetlen jele, Juli viszontagságainak. Zöld szemei derűsen szemlélték a világot. Ezek a szemek, hol világos zöldek voltak, hol sötétek, híven visszaadva a lány hangulatát. Szőke haja lágyan omlott a vállaira. A férfi emlékezett rá, amikor ő mosta és fésülte ki ezeket, a fürtöket. Szerette felesége haját. Amikor megismerte, a szél játszott ezekkel, a tincsekkel, és a nap aranyszínű ragyogással glóriát vont a lány feje köré. Már akkor szeretett volna beletúrni ezekbe, a kígyózó fürtökbe. Szerette volna az ujjai köré fogni és simogatni! De sok-sok hónapnak kellett eltelnie, mire meg merte ezt tenni!