Érzelmek viharában
Látogatók száma: 77
Ha képes vagy őszintén magadba nézni és a negatív élethelyzetedre nemet mondani, akkor tudsz új életet kezdeni, akár 51 évesen is. Szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. Soha nincs késő, hogy azzá válj, aki szerettél volna lenni.
Egy szülinapos ,strandolós hétvége után ültem le írni. Csodálatosan boldog, szerelmes, szeretetteljes hétvége volt ez. Az idő, ugyan visszafogott volt velünk, de mi ezt egyáltalán nem érzékeltük, mert egymással voltunk elfoglalva. Az én drágámnak születésnapja volt, és azt akartam, hogy egész nap mosolyogjon a lelke, a szíve tele legyen örömmel és a szeme csillogjon a napernyős szempillája alatt. Imádom a férjemet. Imádom az embert, akinek 27 év kihagyás után is én voltam a number one, aki képes volt felülkerekedni a fiatalkori bugyutaságomon,s ugyanolyan szerelemmel zárt karjába felnőtt férfiként, mint ahogy fiatal, ifjonc korában tette. Nagyon sokáig martam magam azért, hogy fiatalon miért nem kellett ő? Akkor megúsztam volna egy csomó fájdalmat, gyötrelmet, nem kellene most újra építenem magam, és nem kellene folyton az idővel versenyeznem.
Egy olyan családban nőttem fel, ahol a betegség hamar felütötte a fejét és az én érzékeny, kamasz lelkemmel, senkinek nem volt ideje foglalkozni. Apu életéért küzdöttünk,a mindennapok az ő életben maradásáért folyó harcról szóltak. Magamra maradtam, s mivel nem tudtam hogyan kell élni, hagytam, hogy sodorjon az ár, mentem amerre éppen adódott. Kerestem a szeretetet, amit a betegség elvett tőlem. Iszonyúan vágytam arra,hogy szeressenek és foglalkozzanak velem. Szerettem volna néha hisztis kislány lenni, védtelen kis madárka, akit féltenek, óvnak a bajtól. De nekem mindig, mindenkor, erősnek kellett lennem, bátornak és felnőttnek.Ez a színjáték teljesen felőrölt és összezavart. Ha valaki rám mosolygott kedvesen, máris fordultam felé szeretetet remélve.Hamar rá kellett jönnöm, hogy többnyire csak kedvességről, vagy pusztán jó indulatról van szó vagy egy szerepjátékról.A sokadik ilyen csalódás ébresztett rá, hogy nem csak én játszom szerepet, szinte valamennyien. Az emberek becsapják a környezetüket, de elsősorban saját magukat. Ebben a hazug világban talált rám az első férjem, aki visszagondolva a legnagyobb színész volt a környezetemben.Miután túl voltam már egy pár arculcsapáson rohantam a karjaiba, mert eljátszotta az érzéseket, amivel elhitette velem, hogy azért van valaki, akinek igazán fontos vagyok. Még mindig tanulnom kellett. Nagyon hamar kiderült a csíny, de a helyzet nem volt egyszerű a meneküléshez. Sokszor éreztem azt, hogy elvesztem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Már nem hittem senkinek.
Jöttek a kínos pillanatok, a fájdalmas mindennapok, jött a harc magammal, a környezetemmel az életemért. Rájöttem, hogy csak és kizárólag magamra számíthatok. Senkit nem érdekel, hogy te ki vagy, hogy élsz,mit akarsz. Ott rúgnak beléd és azok, akiktől nem számítasz rá. Segítő kezet ne is remélj, mert inkább löknek vele bele a gödörbe, mint hogy neked is jobb legyen. Az emberek kegyetlenek és önzőek. Ebben a helyzetben nem maradt más, mint a rengeteg sírás, az elszigetelődött élet, a csúfos magány és a kilátástalanság. Mindez csúnyán az arcomra írva. Egy normális ember nem akart velem szóba állni. Évek teltek el ebben a vegetálásban, miközben elkezdett égetni belülről valami megfoghatatlan érzés. a vágy, hogy ne kelljen így élnem, nagyon-nagyon boldog akartam lenni, úgy igazán. nem érdekelt az sem, hogyha egyedül kell boldogulni, csak végre ne fájjon levegőt venni. Minden pillanatban azon járt az eszem, hogy ki kell mondanom a nemet erre a kegyetlen, semmitmondó életemre,mert nem ez vagyok én, többet érdemlek,puszta vegetációnál. Olyan erő kerített hatalmába,amit azelőtt sosem éreztem. Az, hogy eldöntöttem valamit magamért, hihetetlen magasságokba repített. Izgatott lettem és hosszú évek után először csillogott a szemem az örömtől. a döntés, hogy nem akarok tovább így élni, annyira felspannolt, hogy csak kapkodtam a fejem az események felgyorsulása miatt.
A történet, a magamra találás, a döntés segített abban, hogy lezárjam életem legsötétebb korszakát.
Amikor lecsendesedett a vihar kezdtem el igazán foglalkozni magammal. Már voltak terveim, nem féltem a jövőmre gondolni, a sírások csökkentek és a szívem tele lett várakozással. Ebben az időszakban végtelen szeretet tört rám, kerestem a gyerekkorom pozitív pillanatait, akartam a szép emlékeket, hogy erősödjön a szívem, mert hinni akartam az igaz szeretetben, szerelemben. a net előtt mélázva gondoltam vissza gyermekkori szerelmemre, aki olyan lágyan és szenvedélyesen fordult felém fiatal kora ellenére, amit mindig is hiányoltam a későbbiek során. Mosolyt csalt az arcomra, melegség járta át a szívemet és nagyon akartam tudni, hogy most mi van vele. Vajon ő boldog-e? Valami hihetetlen vágy kerített hatalmába, hogy megtudjam,jól van-e ? Álmomban sem gondoltam arra, hogy az érzések nem múltak el és hogy ott hagytam anno,a harag miatta, már régen nem számít. Amikor meghallotta a telefonban a hangom annyi év után, az a pillanat számára mindent felülírt, már nem volt maradása. Mikor én meghallottam a hangját és hagyta,hogy elmondjam,hogy akkor miért is hagytam el, már tudtuk, hogy a mi életünk itt kezdődik és soha de soha nem választhat el minket senki és semmi.
Hosszú út vezetett el a valódi, igaz, őszinte érzelmek birodalmába. Sok akadályon vagyunk túl, megküzdöttünk a szerelmünkért, ami mindkettőnk számára az életünk értelmét adja. Rávilágít a mi újratalálkozásunk arra, hogy soha nincs későn újra kezdeni, hogy a szerelem kortalan, hogy boldognak lenni, az egy utazás, aminek akkor lesz vége,ha mi azt akarjuk. Megtanultuk, hogy minden magunkon múlik, hogy a saját életünk történetét nekünk kell megírni. Ma a szívem tele van szeretettel, 51 évesen szerelmes vagyok, izgatottan várom az elkövetkezendő éveket, mert hiszem, hogy ami velünk fog történni, az mindenért kárpótolni fog. Szeretni és szeretve lenni, őszintén, tisztán igaz hittel ez a mi ars poeticánk. Nemet mondani a rosszra,tenni önmagunkért, szenvedéllyel élni a mindennapokat a legeredményesebb élet,amit el tudunk képzelni.
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Herdika, nagyon tetszett az írásod, sok boldogságot nektek!
:))
Kedves Tündér ! Nagyon köszönöm az üdvözlést, a jókívánságot s hogy itt lehetek. <3 Egy kérdésem lenne, hogy van-e mód beillesztésre vagy csak itt lehet írni az oldalon? Köszönöm: Szeretettel: Andrea
Kedves Tündér ! Nagyon köszönöm az üdvözlést, a jókívánságot s hogy itt lehetek. <3 Egy kérdésem lenne, hogy van-e mód beillesztésre vagy csak itt lehet írni az oldalon? Köszönöm: Szeretettel: Andrea
:))
Kedves Herdika!
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! Ha bármi kérdésed van, keress üzenetben bátran.
Sok boldogságot kívánok az elkövetkezendő évekre, megérdemeled! :)
Pussz,
Tündér
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! Ha bármi kérdésed van, keress üzenetben bátran.
Sok boldogságot kívánok az elkövetkezendő évekre, megérdemeled! :)
Pussz,
Tündér
Nagyon tetszett, de nem ertem. Az iras arrol szol hogy a hosno a ferjevel talalja meg ujra a szerelmet? Vagy valaki massal, akit nem tudok behelyezni a tortenetbe? Egyebkent tenyleg tetszik, magaval sodor a tortenet, csak utolag merultek fel ezek a kerdesek.
Udv koztunk!
Megérdemelted! Sorstársaidnak is ez egy üzenet, hogy a valami rosszból való kiút egyedül rajtunk múlik!
Üdvözöllek közöttünk!
Éva
Több nem is kell. :)
Üdv köztünk!