újabb események régebbi események további események
00:18
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:16
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
00:12
Yolla válaszolt egy szavazásra
00:03
Yolla új cikket töltött fel
16:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
14:38
emillio módosította a cikkét
14:37
emillio új cikket töltött fel
14:13
emillio új cikket töltött fel
13:43
emillio új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
13:19
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:17
Black Ice módosította a cikkét
11:53
Black Ice új cikket töltött fel
00:34
Yolla új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
00:19
Yolla módosította a naplóbejegyzését
00:18
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
23:31
Yolla válaszolt egy szavazásra
23:30
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:52
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Gombóc Artúr az állócsillag

2011. március 16. - Látogatók száma: 362

Vannak emberek, akik nem tolerálják a másságot, csak hangoztatják..., és van Gombóc Artúr, aki szintén nem toleráns, ha a csokoládéról van szó, de ha arról van szó, akkor a toleranciaküszöb nála rugalmasan igazodik... a csokihoz.

Mint köztudott, Gombóc Artúr szereti a csokoládét; a kerek csokoládét, a lukas csokoládét, a szögletes csokoládét és tulajdonképpen mindenféle csokoládét. Artúr barátunk a csokoládéfogyasztás állócsillaga. Manapság, mikor a sarkcsillag is változtatja a helyét, kell a galaxisban egy pont, ami fix. A csokoládégyáraknak ez a pont, Gombóc Artúr!

Egy napon amikor barátunk beballagott munkahelyére, a világ egyik legnagyobb csokoládégyárába - a Tibi-csokigyárba -, keserű meglepetés érte. Na nem az étcsoki volt keserűbb a megszokottnál, de még csak nem is Artúr felejtette otthon a csoki-ízlelőbimbóit, csupán csak annyi történt, hogy valaki elé csúsztatta a gyár legújabb fejlesztését, a "Nagy fehér Tibit".
- Ez selejt, ez nem csokiszínű - mondta Gombóc Artúr határozottan.
Ezidáig a csokoládé minden formája forma-forma volt számára. Talán csak egyhez ragaszkodott konokul, a csokoládé kellemes barna színéhez. Nem tudta ő, de tudat alatt is beépült agyának csokizabáló sejtjeinek gyökerébe a barna szín. Látta annak illatát, szagolta annak színét, zabálta barnaságát. Ez volt számára a munka, az élet, a szórakozás és minden, ami számít. Ő maga volt a csokoládék védőszentje, a csokoládék ISO-ellenőre, a barna massza legfőbb alattvalója egyben. Neki eddig a barnaságról nem a pesti állatkert grizzly medvéi jutottak eszébe, hanem az íz, ami a szájában szétolvadt.

- Ez a legújabb termékünk - mondta Ecet Tera, a gyár marketing igazgatója. Ezzel fogjuk meghódítani az afrikai éhező gyerekeket. Ők fogékonyabbak a fehérre, lesz mivel összekenniük a szájukat. Eddig csak a csoki mimikrijét ismerték, ezután a színét is.

Gombóc Artúrban egy világ omlott össze. A fejében csokivárak dőltek halomra, csokifigurák olvadtak el egy pillanat alatt. A keserűsége akkora volt, hogy legutóbb a fő-csokimester által kifelejtett cukormennyiségét is legalább kétszer lekörözte mínuszba.
- Hogy lehet majd fehér, ami mindig is barna volt?
Fanyalogva beleharapott a "Nagy fehér Tibi" egy kockájába.
A lélegzete is elállt.
- Ez jó! - kiáltott fel meglepetésében. Tudni kell együtt élni fehéreknek és barnáknak! - vonta le gyorsan a következtetést, igazított egyet híres csokoládé-toleranciaküszöbén.
Ettől a pillanattól már szerette azt is, ami más volt! Ettől kezdve mindegy volt neki, hogy kerek, lukas, kocka, vagy teli, de még az is, hogy fehér vagy éppen barna volt-e a megenni kívánt édesség.

Mert ugye tudjuk, Gombóc Artúr toleráns!
Főleg, ha csokiról van szó!

A cikket írta: Pinokkió

12 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. június 16. 05:10
hoppá, blogmotor.
szóval, éles helyzetben kiderül, hogy nem örülünk a lányunk néger férjének, a fiunk búza barátainak, az új szomszédoknak, akik nem a napon barnultak le.
amíg csak a csokiról van szó, addig könnyű.
2012. június 16. 05:08
az ember alapból nem toleráns. ezen a téren (is) úgy viselkedünk, mint a majmok. persze igyekszünk, de azért néha kibújik a szög a zsákból.
évezredek óta belénk van kódolva, hogy a másik, a másság veszélyes, aztán hiába ontjuk a szép szavakat, éles helyzetb
2012. április 21. 22:24
Mérleg jegyű vagyok és maximálisan toleráns.

Ha választani kell, akkor azért én még mindig az "Extra barna" mellett szavazok.
Egyáltalán: van még olyan? nyammm
2011. június 29. 19:38

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 29. 19:26

Gombóc Atrúr egy csokitoleráns;-) A többi nála nem megalkuvás, csak minden ami azon túl van, elhanyagolható apróság:-)))

Ez igaz és igaza van, de.................................. és ha még van de....... :)
2011. június 29. 19:26

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 29. 16:07

Nagyon tetszik és elgondolkodtató! Imádom a csokikat, a fehéret, a tejet, a töltöttet és valójában mindenfélét, de a keserűt már csak kedvelem.
Ha valaki szereti a békét, hogyan tolerálja a háborút, vagy a gyűlöletet , esetleg a rosszindulatot, a hazugságot.........stb.
Mert szükség van toleranciára, viszont ha besoroljuk mit lehet tolerálni, mit nem akkor, az vagy van, vagy nincs. Ezek szerint, ha valaki valamit nem tud elfogadni lehet azért, mert az számára bántó, sértő és rossz érzéseket kelt. Lehet a számára szent és tiszta dolgokat szennyezőnek látja, márpedig akkor megalkuvó lenne, ha az elveihez sem lenne hű. Ha valaki hitének megfelelően "jó" dolgokért harcol, hogy fogadja el a "rosszat"? Ha gusztustalannak érez valamit, hogy tolerálja?
Most nem a saját nézeteimről beszélek, hanem általánosságban, de a kérdésekben lehetne mélyebbre menni és mi jönne ki? mert a felszín alatt van a lényeg.
Nagyon szeretem az ilyen írásokat, amik gondolkodtatják az embert, van mondanivalójuk.
Visszatérve Gombóc Artúrra akit nagyon szeretek, csalódás lett volna, ha a fehér csoki /kedvencem/ nem ízlik neki. Akkor nem is lett volna már az "igazi" Gombóc Artúr:)))))

Gombóc Atrúr egy csokitoleráns;-) A többi nála nem megalkuvás, csak minden ami azon túl van, elhanyagolható apróság:-)))
2011. június 29. 16:07
Nagyon tetszik és elgondolkodtató! Imádom a csokikat, a fehéret, a tejet, a töltöttet és valójában mindenfélét, de a keserűt már csak kedvelem.
Ha valaki szereti a békét, hogyan tolerálja a háborút, vagy a gyűlöletet , esetleg a rosszindulatot, a hazugságot.........stb.
Mert szükség van toleranciára, viszont ha besoroljuk mit lehet tolerálni, mit nem akkor, az vagy van, vagy nincs. Ezek szerint, ha valaki valamit nem tud elfogadni lehet azért, mert az számára bántó, sértő és rossz érzéseket kelt. Lehet a számára szent és tiszta dolgokat szennyezőnek látja, márpedig akkor megalkuvó lenne, ha az elveihez sem lenne hű. Ha valaki hitének megfelelően "jó" dolgokért harcol, hogy fogadja el a "rosszat"? Ha gusztustalannak érez valamit, hogy tolerálja?
Most nem a saját nézeteimről beszélek, hanem általánosságban, de a kérdésekben lehetne mélyebbre menni és mi jönne ki? mert a felszín alatt van a lényeg.
Nagyon szeretem az ilyen írásokat, amik gondolkodtatják az embert, van mondanivalójuk.
Visszatérve Gombóc Artúrra akit nagyon szeretek, csalódás lett volna, ha a fehér csoki /kedvencem/ nem ízlik neki. Akkor nem is lett volna már az "igazi" Gombóc Artúr:)))))
2011. június 24. 11:04

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. június 24. 09:49

Juj, micsoda bújtatott okítás :).

Én nem szeretem a fehér csokit, mert abban nincs csoki!:)

Csokiallegória!
2011. június 24. 09:49
Juj, micsoda bújtatott okítás :).

Én nem szeretem a fehér csokit, mert abban nincs csoki!:)
2011. március 17. 06:04
Igaz, csak néha nagyon nehéz...! (Bocs az ű betű oda szaladt)

Na jó megnézem a csokit lefele menet...

Pusszancs és ölcsi Orsolya
2011. március 17. 06:00

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. március 17. 03:20

Szia Pinokkió! Tegnap olvastam cikkedet este és bizony azt gondolom nemcsak az éremnek van két oldala, hanem a csokinak is...! Legyen szép napod ű, pusszancs és ölcsi! Orsolya

UI: A cikkhez nem tartozó, de azért elmondom hol is van ez a sok fincsi csoki?Közbe édesség rajongó is vagyok!

Szia Orsolya!
Igen, a toleranciához is két ember kell, aki kapja a pofont és aki állja;-)
Üdv,
Pinokkió

Ui.: Salgótarján, sarki ABC, csokis polc!
2011. március 17. 03:20
Szia Pinokkió! Tegnap olvastam cikkedet este és bizony azt gondolom nemcsak az éremnek van két oldala, hanem a csokinak is...! Legyen szép napod ű, pusszancs és ölcsi! Orsolya

UI: A cikkhez nem tartozó, de azért elmondom hol is van ez a sok fincsi csoki?Közbe édesség rajongó is vagyok!
2011. március 16. 21:30

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. március 16. 21:18

Nekem már rég mindegy milyen csoki, de ha választhatok, a piros mogyoróst szeretem legjobban! A csoki és mogyoró keveréke ugye toleráns dolog és nem rasszista?

Azt hiszem valóban toleráns, a kemény rágnivaló és a puha olvadós, mint két ellentét remekül kiegészíti egymást, akár a jó társak. :)
2011. március 16. 21:18

megtekintés Válasz erre:   - 2011. március 16. 21:08

Nocsak, egy forró-csoki mellett olvasom éppen eme soraidat... :)

Ne feledkezzünk meg a kétszínű csokoládéról sem, ami áthidalhatja a különbözőségeket. :) Amúgy a változatosság gyönyörködtet. A legtöbb ember pedig nem rasszista... már ami a csokit illeti legalábbis. :)

Nekem már rég mindegy milyen csoki, de ha választhatok, a piros mogyoróst szeretem legjobban! A csoki és mogyoró keveréke ugye toleráns dolog és nem rasszista?
2011. március 16. 21:10

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. március 16. 20:52

Szia !

Imádom a csokikat. Én toleráns vagyok minden tekintetben, mert én magam béke párti vagyok, de tudom ez csak csepp a tengerben. Az igaz, hogy a tenger is cseppekből áll össze, tehát ha sok ilyen toleráns él együtt, akkor jó. S mégis néha nekem is keser a szám íze.
Üdv Éva.

Szia Éva!
Én is béke párti vagyok. De megharcolok, ha kell a békéért.
Üdv, Pinokkió
 
2011. március 16. 21:08
Nocsak, egy forró-csoki mellett olvasom éppen eme soraidat... :)

Ne feledkezzünk meg a kétszínű csokoládéról sem, ami áthidalhatja a különbözőségeket. :) Amúgy a változatosság gyönyörködtet. A legtöbb ember pedig nem rasszista... már ami a csokit illeti legalábbis. :)
2011. március 16. 21:06

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. március 16. 19:25

Én is nagyon szeretem a csokoládét. De igen válogatós vagyok, mert csoki és csoki között igenis van különbség. És hiába finom a fehér, ha egyszer nincs csokiszíne. Ha a fehér csoki barna lenne, akkor szeretném, de elfogadom, hogy másnak finom, ha nekem nem is ízlik. Nem lehetek mindig, mindennel toleráns, a csokival nem. :-)

Nagyon jó és egy hiba sincs benne. :-)

Pussz,
Éva

Én is imádom a csokit!!! Ezért is írtam Gombóc Artúrról;-)
2011. március 16. 21:05

megtekintés Válasz erre: anubis - 2011. március 16. 18:30

Jó lenne, ha ez a dolog nagyban is működne, nem csak Gombóc Artúr lenne ilyen toleráns.

Igen, szuper lenne egy toleránsabb világban élni!
2011. március 16. 20:52
Szia !

Imádom a csokikat. Én toleráns vagyok minden tekintetben, mert én magam béke párti vagyok, de tudom ez csak csepp a tengerben. Az igaz, hogy a tenger is cseppekből áll össze, tehát ha sok ilyen toleráns él együtt, akkor jó. S mégis néha nekem is keser a szám íze.
Üdv Éva.
2011. március 16. 19:25
Én is nagyon szeretem a csokoládét. De igen válogatós vagyok, mert csoki és csoki között igenis van különbség. És hiába finom a fehér, ha egyszer nincs csokiszíne. Ha a fehér csoki barna lenne, akkor szeretném, de elfogadom, hogy másnak finom, ha nekem nem is ízlik. Nem lehetek mindig, mindennel toleráns, a csokival nem. :-)

Nagyon jó és egy hiba sincs benne. :-)

Pussz,
Éva
2011. március 16. 18:30
Jó lenne, ha ez a dolog nagyban is működne, nem csak Gombóc Artúr lenne ilyen toleráns.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: