újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Kaotikus kapcsolatrendszerek 1.rész Az őrjítő barát(ság)

2010. szeptember 28. - Látogatók száma: 69

A barátság fogalma, értéke, milyensége eddig is sokakat megihletett.Számos író papírra vetette már a barátsággal kapcsolatos érzéseit, vagy éppen kétségeit. Legutóbb egy Márai kötet akadt a kezembe, amely többek között a barátság rejtelmeit feszegette...

Oldalakon keresztül elmélkedett arról, hogy barátunk marad-e az a személy, aki hűtlenül elhagyott bennünket, s csak hosszú évek múltán lép be újra az életünkbe, hogy ott folytathassuk a barátságot, mint azelőtt. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a hűtlen barát, barát-e egyáltalán. De barátból is akad többféle- első és egyetlen, örök, legjobb, hűtlen- de nemrég a barátság egy újabb jelzőjére akadtam, egy őrjítő barátot is felénk sodorhat a szél. Viszont ez a jelző nem a hagyományos értelemben kezelendő. Elenyésző pozitív tartalommal rendelkezik csupán, illetőleg a barátság mivoltát sem a harmonikus érzések határozzák meg. Legnagyobb sajnálatomra nem dicsekedhetek éppen átlagon felüli emberismerő képességgel. El kell telnie némi időnek, mire ráakadok a szemekben azokra a bizonyos gerendákra. Szerencsémre általában megtalálom, ellenben ekkor kezdődik csak az igazi bonyodalom, cselszövés, szövevényes fantáziaerdő és hasonlók színre lépése életemben. Egykor két barátnőmmel nyugalmasan, magunk között hosszú és elképesztő beszélgetésbe kezdtünk, egy szintén „barátnőről”. Mire észbe kaptunk már hajnalodott.

A képlet a következő. A lány, vagy ha úgy tetszik „barátnő”, akiről szó van, effektív kedves, gondoskodó, házias, humoros, bulizós és még van számos olyan jó tulajdonsága, ami ideális ahhoz, hogy jó lakótárs legyen. De mostanra felfigyeltünk némi zavaró tényezőre is. Amely kézzel foghatóan valóságos. Sokat hallgat, és bőszen figyel (de amikor elemében van igazán arcpirító jeleneteket alakít maga körül). Akik persze ismernek bennünket, annyit mondanának erre, hogy velünk nehéz felvenni a ritmust. Talán igazuk is volna, ám ebben az esetben érzésem szerint nem pusztán ritmusbeli különbségekről szól a fáma.

Mostanra eljutottunk oda, hogy kölcsönösen rengeteget tudunk egymásról, magánéleti, párkapcsolati titkokat is beleértve. Pár évnyi lakótársi viszony után ez érthető is. Így tehát hősünk hallgatása önmagában még nem ad okot semmiféle gyanakvásra azon a téren, hogy ez a „barátság”, már nem önkéntes, hanem kényszeres tevékenység árán tartja fent magát. Jelentős sorok közti olvasás után arra eszméltünk, hogy bármennyire is vagyunk központban álló és kedvelt személyek, az ismerősök, buli arcok, csoporttársak lassan tovatűntek, s mi csendben éltük az életünket négyen. Persze sejtettük az okát, hogy miért maradtunk magunkra, négy fős- családias körben. Aztán a nyílt titok felszínre tört, megfogalmazódott: a környezetünk kijelentette nem hajlandó a „negyedik” jelenlétét elviselni. Sem egy buszban, sem egy szórakozó helyen, sem más társasági összejöveteleken. Ez is érthető, hiszen történtek incidensek nagy számban. Sértődtek meg kedves ismerősök, kerültek kellemetlen helyzetbe, velünk együtt. A jó viszonyra való tekintettel igyekeztünk tisztázni a felbukkanó kellemetlenségeket, de a tüske persze mindannyiunkban megmaradt. A „negyedik” ragaszkodása, a mellőlünk eltűnő társaság számában volt mérhető. Észre sem vettük, de szépen kisajátítottak bennünket. Dühítő, és egyben elszomorító. Viszont választás elé kerültünk. Vagy kizárjuk az életünkből a hátráltató személyt, vagy továbbra is intrikák tömkelegét kell elviselnünk. Sajnos előbbi lehetetlennek tűnik, utóbbi viszont egészen sanszos. Ámbátor itt üt vissza a másokba vetett bizalom buta játéka. Ha megbántjuk, vagy rosszabb esetben magunkra haragítjuk, szinte biztos, hogy jó osztóhoz mérten kiteríti kártyáit, a mi titkainkkal, kendőzetlen véleményünkkel együtt, vészesen őrjítő helyzetbe hozva ezzel minket. Mi mindig szerettük részletesen kielemezni a körülöttünk lévőket, és ha ezek a kis kvaterkázások napvilágot látnak, sok ember gerjedhet haragra, sértődhet meg, a megbántásokról még nem is beszéltem. Négy nagyfokú kritikai szemléletmóddal megáldott barátnőtől nem is várható más pletyka gyár. De ez még csak a jéghegy csúcsa. Ezek a legapróbb- cseprőbb dolgok. Nem említettem még a „barátnő” által elkövetett visszaéléseket, követéseket, telefonokat, és azt az érzelmi zsarolási technikát, amivel a jobb érzésűekben lelkifurdalást kelhet, annak érdekében, hogy ne essen ki a kosárból. Eddig bejött.

Hosszasan gondolkoztam másodmagammal azon, hogy lehetséges-e az, hogy csak felnagyítjuk azokat a dolgokat, amik a legjobb jóindulattal sem mondhatók általánosnak, vagy természetszerűnek? Talán a paranoia képében, egy szörnyű kórság ütötte fel fejét a kapcsolatrendszerünkben? Elnézve az eshetőségeket, ez volna a legjobb dolog, amit választhatunk. Viszont ha tényleg jól látunk, s minden, amit elmeséltem igaz, akkor mostantól színlelnünk kell a békesség kedvéért? Olyan lesz ez, mint egy rossz házasság, egy féltékeny férjjel? Színeskednem kell a saját magam erényeiért? Tanulópénznek mindenesetre borsos árat tettünk le ismét az asztalra: igyekeztünk visszafogni magunkat, illetve az igazán személyes dolgainkat próbáltuk csak egymás között megvitatni.

Viszont pár hónapja egy apró, jelentéktelen eset miatt, én voltam az, akinél elszakadt a cérna. Véleményemet kendőzetlenül hagytam felszínre törni, finomítások nélkül. Sérelmeimet egy szuszra zúdítottam rá. Attól a pillanattól minden megváltozott. Ő már nem kereste a társaságunkat. Más társaságot keresett magának. Olyan lányokat, akik a mi teljes ellentéteink voltak. Visszafogottak, csendesek és egyáltalán nem olyan szabad szájúak, mint mi hárman. Hosszú hónapokig csak a legszükségesebbeket beszéltük meg egymással, más igazán barátnős dolog nem történt közöttünk. Azonban ez idő alatt azt tapasztaltuk, hogy fellélegeztük, a régi eltűnt arcok ismét velünk voltak, aminek természetesen örültünk. Nem történt kellemetlen viszály, nem borzolták frusztráló kázusok a kedélyeket. Ez idő alatt hősnőnk abszolút megváltozott, oly bár az új társaság kiváló hatással volt rá. Más csomagolásban, de visszakaptuk a régi szíves barátnőnket. Egy ideje ismét négyen vagyunk, a barátság mivoltának teljes sava borsa egészében.

Azt hiszem, egy kis kikapcsolódás és szemléletváltás mindenkinek jót tesz, azonban nem árt odafigyelni, hogy kiket fogadunk bizalmunkba. Az ördög a viszállyal karöltve rendszerint a felszín alatt vár, hogy kitörhessen. Végezetül, ha valaki talán hasonló gyanúkkal, és kétségekkel küzd, ne hamarkodja el a szabadság irányába tett lépéseket, mert előfordulhat az, hogy sok szék közül a legmélyebb gödörbe esik. Szigorúan kerüljük el a forrófejű lépéseket, és csakis higgadtan és őszintén cselekedjünk annak reményében, hogy a mai világban még akad, őszinte és érdek nélküli önzetlen barátság!

A cikket írta: írólány

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 7. 11:41
Nem felejtem el Orsolya, volt szerencsém már hozzá így is bőven..
2010. szeptember 30. 11:02
Írólányunk! Egyet soha ne felejts el az élet a legjobb tanító mesterünk és mindig tartogat újdonságokat! Mindannyian fejlődhetünk és jobbak lehetünk, ha igazán akarjuk! Legyen nagyon szép napod Orsolya

UI: Fiatalabb korod ellenére sok mindent tudsz, de mindig tapasztalunk újjat és újjat, én is tanultam és tanulok!
2010. szeptember 30. 10:31

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. szeptember 29. 20:38

Kedves írólányunk! Nos van benne igazság, de egy barátságot föl kell építeni és környezetemben nincsennek barátaim, de a távolban, s mégis oly közel igen!

Ügyes vagy amúgy, írj, mert sokat fejlődhetsz s ezek a témák közel állnak hozzád, jól össze is gyúrod, aztán leírod! Köszönöm,hogy olvashattam szép estét Orsolya

Kedves Orsolya! Köszönöm az értékelést. Igen én is úgy érzem, hogy ezekben viszonylag jó vagyok, igyekszem mások számára is érthető és élvezhető formában is megfogalmazni a történéseket.

Szép napot kívánok Neked!

Írólány
2010. szeptember 29. 20:38
Bocs kétszer ment el!
2010. szeptember 29. 20:38
Kedves írólányunk! Nos van benne igazság, de egy barátságot föl kell építeni és környezetemben nincsennek barátaim, de a távolban, s mégis oly közel igen!

Ügyes vagy amúgy, írj, mert sokat fejlődhetsz s ezek a témák közel állnak hozzád, jól össze is gyúrod, aztán leírod! Köszönöm,hogy olvashattam szép estét Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: