Kérdezd meg Alice-t!

Látogatók száma: 51

Csendben vártam amíg feltámad a szél, és a lombok susognak a fák között. Egy bűnösre gondolok, akinek nem tudok megbocsájtani. Örök életű kis lányom, akinek nem szabad meggondolnia magát az úton. Mert az Isten az út, és mögötte a szentlélek. Várj rá...

Várj, és megadatik! Mindörökké szeretni fog, mert megbocsájtja, hogy nem vagy már az övé...Nem az enyém, de a legszebb emlék, hogy így lettél. Egy nap ott toporogsz majd a kapuban, mert a fehér házban is tudják, mit visz véghez a kutyád. Benne bízol, aki majd a Holdra lép. Becsukja mögötted az ajtót...Homlokon puszil és egyedül hagy. Nem bír már mással foglalkozni, csak egy kék madárral. Egy Finn herceggel. Hogy soha nem hagy egyedül a zene és zenéje. Mert akkor megrohadsz egy cellában. Nem börtön a testem, viszont az állat, mint egy indián lány úgy várom a tavaszt jövőre is. Csak lassan telik és csorognak szememből könnyeim, talán nincs folytatás? Vajon mit rejt a célja az ördögnek...? Azt hogy megszerezzen és tisztában legyen, szerelmed nem lehet végtelen, csak a szeretet járja át a magányos farkasom mindenek előtt. Csak az égi-földi kutyám, majd ha én ott zongorázom, ahol isten balalajkázik és hegedül a tücsök...Öreg medvém, mindig vén tavasz van minálunk és nálatok ősz és tél...! Szemem zöld és kék mint rég, de nem hunytam le, nem pihen agyam, mert modern dög létére, követhetem legkisebb lábujjam nyomát, amit egy angyal hagy maga után. Levegő és szivárvány. Az Uram szent, mint mindig, vele járok a mennyboltba. Nem kell a vér, nem kell áldozat. Semmi kétség, hogy Ő az örök kárhozat. Aki elítél minket és tanít még a jóra, nem fog soha többet leszállni róla. A nagy medve is alszik a kiskutyám kint játszik... nem vagyok olyan, aki soha többre sem számít. Szeretem a herceget, ha fehér lova sincsen, elmegyek messzire...Hisz vörös színem kincsem. Nem felejtettem el, hogy milyen nyers és rest vagy. Ezért vagyok őszintén vadász, mint Te vagy! Ilyenkor az álmom, amikor élvezek, élvezel Te is...Van pedig mit tennem. Varázsolok tündéreket, boszorkákkal álmodsz, mert minden lány egyforma...Várja hűtlen sárma. És ha sárból lennék és nem lenne, több rizsem, sóhajok hídját, sosem felejtem el. Most már nálam van a szíved, az én szívem a tied. Van amikor rádöbbensz, nincs is több, mint Isten. Ilyenkor vagy olyan, mint rég nem látott asszony. Kicsit öregebb, kicsit messzebb tőlem és vadászol, mint egyszer. Ha vársz még egy utolsó, egy utolsó érintést...Rá fogsz jönni Te is, nincs más csak teremtés. Mert együtt fekszik vele, az ördög és a lánya...Az apja pedig várja, már a túlvilágban...A szerelmed...Ne feledd, legyen minden veled! Ég és föld között...az én szemérmetlen hercegem!

A cikket írta: Alice

támogatóink