Kutyasorsok...
Látogatók száma: 54
Abban a minutumban, hogy meglátom buksi fejét Gombócnak, már örül a szívem. Hogy lehetne távol tartani, ha egyszer szabadon hagyják? Amit nem is bánok most már...
A kezdetek nem voltak ennyire egyértelműek. Nem voltam következetes vele. Hol közelebb engedtem, hol elkergettem. Nem vett komolyan. Újra próbálkozott, egészen addig merészkedett, hogy már nem vettem róla tudomást. Ott van, tőlem megfelelő távolságra, de békés szemlélődőn. Miért kellene ezért elkergetnem, hiszen nem oszt, nem szoroz, hol heverészik éppen? Amíg betartja a szabályokat, amit magamnak állítottam fel, hogy csak akkor engedem közelebb, ha én is akarom. Felőlem? Kitartó egy fajta. A Gombóc nevet adtam neki. Hallgat rá, így hát nem sokat tévedhettem, mi valójában a neve, mindegy is. De az is volt kicsi korában, egy gombóc…
Már nem zavar, ha elém, szalad. Hiábavaló is lenne, úgy sem tágítana most már mellőlem. Befogadtam. Ezt ő is tudja. Számára már nincsenek határok, birtokba vette a területet. Elfér. A gazdáját szinte sose látom, ahová valójában tartozik. Elkerüljük egymást. Tőle kapja a kaját. Az egész napot egyedül töltené, ha nem keresné az a majomszerű kutyatársa. Őt nem fogadtam be, tisztes távolságból szemléli az eseményeket, majd elódalog. A külseje határozza meg, hogy taszít. Milyen fajta, most sem tudom. Méghogy nem fontos a külső? Lám itt is érvényesül, nem csak az embernél, hiszen a közelembe sem engedem? Olyan, mint egy ördög. Ennek a drótszőri foxinak szerencséje van, mert emlékeztet valakire, akitől nagyon nehezen, de meg kellett válnom, mert kinőtte a lakásomat. Szó nélkül tűrte, amikor elvittem a menhelyre. Azt ő már nem látta, hogy majd megszakadt a szívem a közben, hogy gazdát cserélt. Akkor megfogadtam, soha többet nem engedek közel a szívemhez senki élőlényt. Csak a fájdalom marad utánuk!
Volt nekem saját, akartam vagy sem, de ajándékot nem illett visszautasítani. A lányomnak szánták, de enyém volt a főszerep. Nagyon aranyos kis lábtörlő kutya volt és a végére igazi házőrző lett belőle. Muszáj volt. Abban az időben nem múlt el nap, hogy ne nézett volna rá valaki, én csak hétvégeken tudtam vele foglalkozni a munkám miatt, így szép lassan beletörődtem a sorsába, hogy az ő igazi hivatása a ház őrzése lett, mindegy milyen házé. A gazdáján osztoztam. Tisztes kora ott ért véget az ő portáján. Azóta sem tart kutyát.
Goldit sem én akartam, a kis uszkár piperkőct. Úgy terült el a padlón, mint valami szőnyeg. Mellső lábai keresztbe fonva, a hátsóak szana-széjjel. Hát persze, hiszen már nem volt fiatal és melege volt. Nem ő akarta így, de idővel a ragaszkodás kölcsönössé vált. Húztam-vontam, kihasználva a nagy teret, sokat csavarogtunk kertváros utcáin. Nehezen, de beletörődött abba, hogy igazi gazdáját időnként nélkülöznie kell, és ami elkerülhetetlen a véget jelentette. Nálam talált enyhülést a fájdalmára. Nem tartott sokáig a gyásza, talán egy év után ő is követte a gazdáját.
Ezek után nem lehet azon csodálkozni, mennyire hiányzik, ha abban a minutumban, hogy meglátom buksi fejét Gombócnak, örül a szívem. Rá emlékeztet. Hogy lehetne távol tartani, ha egyszer szabadon hagyják? Amit nem is bánok most már.
Most is, ahogy megyek hazafelé, végig kísér az úton Gombóc. Mellészegődik a kutyatársa, aki most sem szebb, mint tegnap volt. Felerősödik a kutyakórus. És már tudom, nem én vagyok itt a főszereplő, hanem a kerítésen belül a fogadásukra felsorakozott kutya kolónia, akik csak a jó ég tudja, hogy lettek ilyen sokan, és mit szeret bennük külön-külön is a gazdájuk?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
:-)
Detto!
...mert a kutyát csak úgy (szeretik), de ha már nem azt csinálja, ami a gazdikának nem tetsző, pl. ugat egyet szegény pára, akkor már "szeret"-nék, ha nem is lenne!
Mi az az érzés?!....olyan mufurcos dolog lehet, mint a bakfitty..talán
Az az érzésem te erősen titkolsz valamit.. ebből a pár sorból erre következtetek. Egészen biztos egy kutyatulajdonost tisztelhetek benned, különben hogyan is tévedhettél volna éppen ide.. Meg aztán, miféle kutya az, amelyik nem ugat? :-)
Örülök neked!
Mi az az érzés?!....olyan mufurcos dolog lehet, mint a bakfitty..talán