Mindennapjaink része: a megbocsátásról
Látogatók száma: 153
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal. Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől, megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam. Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta. Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést, lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti. Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszíthetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
Kép. Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sziasztok szép estét mindenkinek, aki nem ismer Zvolenszkiné Jutka vagyok.
Szerintem ez egy nagyon jó téma, az én véleményem az ,hogy a megbocsájtás
az 100%-san önös érdek!
Ha nem tudok megbocsájtani, saját magammal szúrok ki, akár meg is betegíthetem magam emiatt. Hiszen magamban hordom a haragot a bosszankodást és nem tudok lekattanni a dologról őrlődöm rajta, tehát kinek az érdeke, hogy megszabaduljak ezektől az érzésektől?
Saját érdekem!
A hozzászólásodhoz: Én is irtam valahol, hogy -ha a dolog természete olyan, hogy megbocsátható, nem kell habozni. Ellenkező esetben-ahogyan irod is, az ember csak magát rágja, ami senkinek sem jó. De a legjobb az, ha tehetjük, próbáljuk elkerülni vagy megbeszélni a konfliktusokat..szerintem..
A toleranciaszint nálam változó. Úgy is mondhatnám, hogy ember-függő. Van, akiről tudom, hogy sohasem sértene meg szándékosan, míg akad aki "fogást keres". Ezt megérzi az ember. Ezt bocsássam meg? Inkább elkerülöm. Megint más azt sem érdemli meg, hogy emberszámba vegyem. - Utóbbi gyerekként megtapasztaltam, nyomait viselem, megbocsájtani sosem fogom...
Örülök, hogy itt vagy! Gondolom,miről irsz és ennek tudatában irom, bizony, valóban vannak megbocsáthatatlan dolgok! Egyetértek, legjobb elkerülni..
Sziasztok szép estét mindenkinek, aki nem ismer Zvolenszkiné Jutka vagyok.
Szerintem ez egy nagyon jó téma, az én véleményem az ,hogy a megbocsájtás
az 100%-san önös érdek!
Ha nem tudok megbocsájtani, saját magammal szúrok ki, akár meg is betegíthetem magam emiatt. Hiszen magamban hordom a haragot a bosszankodást és nem tudok lekattanni a dologról őrlődöm rajta, tehát kinek az érdeke, hogy megszabaduljak ezektől az érzésektől?
Saját érdekem!
Neked is szép estét! Szerintem is ez egy jó téma és osztom a véleményed. Bármennyire is hihetetlen, de én is a békesség híve vagyok. Mindenkinek erre kellene törekednie. Lehetőséget adva a konfliktusok kezelésére.
Én nem vagyok a magam ellensége. Régóta vagyok már itt. "Öreg" bútordarab. Már nehezen hajlítható, de ha hibázom azt be szoktam látni, ha nem is mindig azonnal. Parancsszóra soha.
Sokat írtam már, hogy csak úgy el tudjak menni. De miért is tenném? Mindenki szája íze szerint nem tudunk megfelelni. A magunk képessége szerint írunk és alkotunk véleményt. Azt lehet korrigálni, csiszolgatni. De semmi esetre sem ráerőltetni bárkire is.
Érezd jól magad közöttünk!
Pussz,
Éva
A toleranciaszint nálam változó. Úgy is mondhatnám, hogy ember-függő. Van, akiről tudom, hogy sohasem sértene meg szándékosan, míg akad aki "fogást keres". Ezt megérzi az ember. Ezt bocsássam meg? Inkább elkerülöm. Megint más azt sem érdemli meg, hogy emberszámba vegyem. - Utóbbi gyerekként megtapasztaltam, nyomait viselem, megbocsájtani sosem fogom...
Egyetértek veled. Van amit az ember nem tud megbocsátani!
pusz
Juli
4 éve vagyok a honfoglalón, se még nem tiltottak le.
joboszi
Szerintem ez egy nagyon jó téma, az én véleményem az ,hogy a megbocsájtás
az 100%-san önös érdek!
Ha nem tudok megbocsájtani, saját magammal szúrok ki, akár meg is betegíthetem magam emiatt. Hiszen magamban hordom a haragot a bosszankodást és nem tudok lekattanni a dologról őrlődöm rajta, tehát kinek az érdeke, hogy megszabaduljak ezektől az érzésektől?
Saját érdekem!
Évikém!
Nem ragozom te miket mondasz nekem. Amit mondtam, az utolsó mondatodon kívül igaz. Ezt láttam itt.Ezt nem rossznéven írtam, vagyis mondtam. Ez a megállapításom a történtek után.Saját magam nevében mondom.Ha ez velem történne meg, nem tudnám elképzelni , hogy ide jöjjek az oldalra ezen történések után. Nem akartam kiírni, de muszáj volt.
BOCSÁNAT Ilona
joboszi
Pumukli véleményével értek egyet. Teljesen felesleges ezt tovább boncolgatni, mert nemakarásnak nyögés a vége.
Nem más történik itt, mint ítélkezés más ember felett. De engedd meg, nem vagyunk egyformán befogadók.
Hogy miért maradok mégis, egyszerűen azért, mert én, én vagyok és nem te. Nem vagyunk azonos hullámhosszon.
De gondolj bele és ezen már mosolyoghatsz is egyet, ha téged, aki már három éve olyan nagy szeretettel és odaadással vagy jelen a Honfoglaló kvíz-játékban, és erről a játékról letiltanának egyik napról a másikra - mert azért volt benne részem, ha nem is szerettem ott lenni éppen azért, mert megy ott is a ronda beszéd -... vélt vagy valós sérelem miatt, nem hiszem hogy olyan könnyen feladnád. :-)
Pussz,
Éva
Nem ragozom te miket mondasz nekem. Amit mondtam, az utolsó mondatodon kívül igaz. Ezt láttam itt.Ezt nem rossznéven írtam, vagyis mondtam. Ez a megállapításom a történtek után.Saját magam nevében mondom.Ha ez velem történne meg, nem tudnám elképzelni , hogy ide jöjjek az oldalra ezen történések után. Nem akartam kiírni, de muszáj volt.
BOCSÁNAT Ilona
joboszi
Van egy nagy gond az embereknél, amit egyszer majd le kell győzniük ahhoz hogy boldogan tudjanak élni, békében másokkal és saját magukkal. Ez a valami az ÍTÉLKEZEM MÁSOK FELETT gondolat. Ha ráérzünk arra hogy nem vagyunk különbek másoknál és a mi saját érzelmeinket nem tudjuk tökéletesen átvetíteni egy másik agyra, lélekre , akkor már alkalmasak leszünk kissé feljebb lépni és magunkévá tenni a NEM ÍTÉLKEZEM gondolatot. Akkor nem lesz harag és nem kell a megbocsátás sem. Véleményünk persze mindenről lehet de csak ha nem sért másokat. Egyébként irigységnek tűnik és teljesen felesleges szócséplés.
Örömmel nyugtázom, nagyon jóérzésű ember vagy! Igen, ide , vagy idáig kellene eljutni és tudomásul venni, hogy egyikünk sem hiba nélküli..De attól még tisztelhetnénk , sőt szerethetnénk egymást!
Üdv.Ilona!:)
Szia, Éva!
Amiket itt irtál, az két ember személyes vitája. Szerintem ezt egymás között kellene lerendezni,priviben, ugyanis a nyilvánosság előtti "munkálkodás" sok embert kényszerű állásfoglalásra késztet, holott semmi közünk hozzá.Igen, két érte mes, intelligens ember megtudná ezt beszélni, különösen, ha régen ismeritek egymást, csak némi tolerancia kellene hozzá. És tisztelet is..Sajnos, ebben a sz.... életben mindenkinek van elég baja, nem akarok politizálni, de a bajok itt kezdődnek..Hogyan várjunk megértést állambácsitól, ha családon belül, a rokonságban sincs egyetértés?
Pussz,
Éva
Csak pár kiragadott mondat, hogyan munkálkodik „valaki” a háttérben, hogy még rosszabbul érezze magát a másik a bőrében, a látszatot persze fenntartva, hogy ő milyen jó ember, milyen megbocsátó…
„Utálnak téged, hát nem veszed észre?”
„Senki nem szól hozzád!”
„Senki nem hsz-el!”
„Figyelek, ott vagyok!”
„NE GYERE ÁT A TELKEMEN!”
„MEGÉRETTED..”
„Te szégyentelen öntelt bunkó fajankó!”
Ha pedig így van, ahogy mondja, ám legyen lelketek rajta. Mindenki tartson önvizsgálatot, mert néha nem ártana.
Amiket itt irtál, az két ember személyes vitája. Szerintem ezt egymás között kellene lerendezni,priviben, ugyanis a nyilvánosság előtti "munkálkodás" sok embert kényszerű állásfoglalásra késztet, holott semmi közünk hozzá.Igen, két érte mes, intelligens ember megtudná ezt beszélni, különösen, ha régen ismeritek egymást, csak némi tolerancia kellene hozzá. És tisztelet is..Sajnos, ebben a sz.... életben mindenkinek van elég baja, nem akarok politizálni, de a bajok itt kezdődnek..Hogyan várjunk megértést állambácsitól, ha családon belül, a rokonságban sincs egyetértés?
Szia Ilona!
Abban igazad van, hogy tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
Ám vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet!
Azokat, amiket már nem lehet korrigálni.
Ha valaki nullára futtatja az életedet minden téren, annak nincs megbocsátás!
Igyekszem úgy élni, - eddig általában sikerült - hogy soha ne kelljen bocsánatot kérni. Kisebb dolgokban persze előfordulhat. De úgy érzem, az írásod nem is ezekről szólt.
pusz
Juli
Elég terjedelmes választ adtam Neked, de lehet, hogy elfelejtettem megnyomni a küldés-gombot, a jóistenkének sem tudom már megszokni, mint a pontozást, mert nem látom..
Puszi, Ilona
„Utálnak téged, hát nem veszed észre?”
„Senki nem szól hozzád!”
„Senki nem hsz-el!”
„Figyelek, ott vagyok!”
„NE GYERE ÁT A TELKEMEN!”
„MEGÉRETTED..”
„Te szégyentelen öntelt bunkó fajankó!”
Ha pedig így van, ahogy mondja, ám legyen lelketek rajta. Mindenki tartson önvizsgálatot, mert néha nem ártana.
Egyetértek Veled! Azzal is, hogy vannak véletlenszerű megbántások is, sokszor csak egy szó erejééig, az ember észre sem veszi.A szótárban minden szónak megvan a definiciója, de a jelentése nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz.Velem is előfordult, hogy félreértelmezték a szavaimat, pedig nem bántó szándékkal mondtam.Mégis én kértem bocsánatot és azóta elfelejtődött az egész.
P uszi, Ilona
Kedves Ilona!
Érdekes dolog a megbocsájtás.
Van, kinek nem tudok megbocsájtani. És nem is akarok.
A szándékos bántást nem tudom megbocsájtani.
Ha véletlenül valakit akaratlanul megsértek, képes vagyok bocsánatot kérni.
Pussz: Yolla
Szia, Joboszi!Ha valaki sorozatosan megbánt valakit és nem veszi észre, hogy netán ő is hibázott, szerintem ott nincs mit tenni, mert ez azt jelenti, hogy a másik személy talán nincs is tudatában annak, hogy megbántott. Ott megbocsátani sincs mit, szerintem..
A megbocsátás nem az alázatról, hanem az igazságról szól.Ha a másik fél bántásai egyoldalúvá válnak, ott nincs se szeretet, se barátság..Alapos megfontoltság, önvizsgálat után-mint irtam- legjobb az ilyen embert " elvesziteni". Persze, ez az én véleményem, nem egyformán gondolkodunk..
Pusz, Ilona
Mennyire igazad van!
pusz
Juli