Ne ítélj, hogy ne ítéltess !
Látogatók száma: 88
Első cikkemnek a zárósoraiban található a fenti gondolat.
Azért akadt olyan egyén, aki ítélkezett a hozzászólásában, de igen gonoszan.
Nem azért írtam le a történetemet, hogy sajnáltassam magam, mégcsak nem is azért, hogy bíztató vagy elismerő hozzászólásokat kapjak (bár bevallom a kedves hozzászólások nagyon jól estek), de azt főleg nem vártam, hogy gusztustalan stílusú emberek tesznek megjegyzést az életemre. Az illetőt minősíti, hogy névtelenül, arctalanul így szól hozzá mások életéhez. Én is névtelen vagyok, de én nem a gonoszságomat rejtem a névtelenség mögé. Nem bosszant a dolog, inkább megdöbbent. Az ember talál egy oldalt, ahol jó érzésű embereket talál, akikkel megoszthatja ami bántja és rá kell jönnie, hogy bizony itt is akadnak rosszindulatú emberek. A műszélia néven író illetőnek valószínűleg szövegértési nehézségei vannak. Szerinte én ugyanis cirkuszt csináltam a hűtlenség miatt. Nem tudom, mi neki a cirkusz. Talán az, hogy megosztom a történetemet, hogy okuljanak belőle mások ? A történetemben szereplő személy ugyanis több házasságot felrugott már, valószínűleg most is dolgozik rajta. Volt olyan munkahelye (amúgy sose volt 2-3 évnél tovább egy munkahelyen sem), ahonnan azért rúgták ki, mert házas emberrel kezdett és erkölcsileg a munkahelye elfogadhatatlannak tartotta.
Szóval a cirkusz, amiről senki nem tud, még a legszűkebb környezetemben sem, édesanyám, sem édesapám, sem testvérem, sem gyerekeink, sem barátok.....ez a cirkusz....magamban örlődni, megbocsátani, szeretni (főleg a gyerekeimet). Olyan cirkuszt "csináltam", hogy senki nem vette észre, csak ez a névtelen hozzászóló, akit valószínűleg bosszant a történetünk "Happy end"-je. Jobban örült volna egy öngyilkossági kísérletnek, válásnak, de mindenképp valami negatív végkifejletnek. Nos, azt hiszem ilyen megkeseredett emberek teszik tönkre mások életét.
A mi sztorink legyen tanulság minden jó érzésű embernek, nőnek, adjon nekik erőt a házasságukban és soha ne adják fel, csak azért, mert rosszindulatú emberek jobban szeretnek kárörvendeni a bánatukon, mint velük együtt örülni a boldogságukon.
Leírtam a történetemet, hogy megkönnyebbüljek, mert nem tudok beszélni róla senkinek. Sikerült. És a vége akkor is HAPPY END, ha ez némely illetőnek nem tetszik. És ezt kívánom minden jóérzésű nőnek, aki már járt hasonló cipőben vagy netán fog.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az élet maga az út, rajta minden tapasztalat, jó vagy rossz, alakít, formál. Kit hogyan. Van akit keserűvé, van akit boldoggá stb. De a sorsunk olyan amilyenné tesszük. Mindenki a saját hozzáállását nyilvánítja ki, karcosan vagy kedvesen, az már egyénfüggő. Ettől vagyunk egyéniségek, ezért nem szabad haragudni senkire, hisz mindenki csak a saját perspektívájából látja a dolgokat és ez sokat mesél az életéről. Ha te tanulságnak szántad a történeted, akkor is lesznek olyanok, akik esetleg belekötnek. Szabad ország, szólás szabadság, stb... vállrándítás. :) mindenkit minősít a saját megnyilvánulása. Ennyi. Tettél ellene, úgy látom, mindenre van megoldás. Ettől még írunk, elvégre a nagy írók munkája sem arat osztatlan sikert.
már nem tudod elolvasni a müszélia nevű egyén beírását, mivel letiltottam. De az elküldött üzenetemben leírtam neked, milyen másként látja az illető a történetet. Szóval nekem a gonoszkodás nem hiányzik, az pedig az volt, nem vélemény. Újabb megjegyzést írt, de a toleranciaszintem alatt van, tehát nem lehet az sem egy jószándékú vélemény. Hidd el, a segítő szándékot, vagy jószándékú kritikán nem sértődöm meg.
Szép napot !
bocs, nem írtad oda, hogy csak az szólhat hozzá, aki egyetért veled.
Most én sem tudom, hogy ki vagy, nem is keresem.
Akik itt vagyunk, ezen az oldalon, azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, beszélgessünk, megosszuk a gondolatainkat, nota bene, gondjainkat, segítsük egymást, ha közülünk valaki bajban van. Ha mással nem, hát jó szóval, biztatással, mert semmi nem fehér vagy fekete, közte ott van a szivárvány minden árnyalata, és hol a fényben járunk, hol meg sötétben, de a derűnk és az optimizmusunk nem szabad, hogy elhagyjon bennünket.
Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk, hiszen mindenki egy önálló egyéniség, egyedi sorssal, tapasztalattal, habitussal, ezért nem biztos, hogy mindent egyformán és egyformának látunk.
Az a fontos, hogy segítő szándékkal írjunk véleményt, akkor is, ha nem egészen úgy ítéljük meg az adott eseményt, mint annak az írója, hiszen egy kívülálló mindig másként lát dolgokat, mint aki átélte a történteket.
Véleményem szerint a hozzászólásokon ezért nem szabad megsértődni, hiszen mindegyikből, még a számunkra nem tetszőkből is, tanulhatunk valamit.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla