újabb események régebbi események további események
22:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:15
Jane Doe új cikket töltött fel
13:54
Jane Doe regisztrált a weboldalra
12:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szerelem, szerelem...

Látogatók száma: 36

A szerelem a legemberibb érzés. Tiszta, mint Szűz Mária köldöke, lángol, éget sőt, perzsel, néha ellobban, néha meg izzik, mint parázs a hamu alatt, évekig.

Hogy is írta Krúdy?
„Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény. Mert korunkban, amikor a nemes érzelmek: a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját.”
Most mondhatnám, hogy íme, Krúdy örök érvényű, hisz ez a gondolatsor ma is aktuális, sőt, időszerűbb, mint valaha. Dehogy mondom, nem erről szeretnék beszélni.

A szerelem a legemberibb érzés. Tiszta, mint Szűz Mária köldöke, lángol, éget sőt, perzsel, néha ellobban, néha meg izzik, mint parázs a hamu alatt, évekig.
Más irányból kell közelítenem, mert ez így eléggé piromán. Tehát: a szerelem képes az egekbe emelni ha boldog és beteljesedő, de képes a pokol kapuján bévülre hajítani ha viszonzatlan, vagy ha kijátsszák, megcsalják. A szerelem jó, a szerelem fáj, foglalta össze egyetlen mondatba Pici bácsi.
Ugyanakkor társasjáték is, csakúgy, mint a kitolás. Két ember kell hozzá. Ha viszont többen játsszák, egészen kellemetlené, hogy ne mondjam, tragikussá tud válni. Gondolj csak Othellora és az ő Desdemonájára. Pedig ott nem is volt harmadik fél, csak a mór úgy gondolta, mert galádul elhitették vele, tehát ez nem jó példa. Akkor legyen Carmen, meg don José, Micaëla és a torreádor. Összefoglalva tehát, a szerelem két ember legbensőbb ügye, a többi csak a bajnak van.

Vegyük a legoptimálisabb esetet, a szerelem kölcsönös, lángoló és hosszan tartó, stabil alapnak tűnik a házassághoz. Felek megállapodnak az esküvő időpontjában, eljő a nagy nap, s egybekelnek. (Az inkriminált aktust megelőző kollektív idegbajt, amely a frizura, ruha és cipő, csokrok és egyéb – amúgy elhagyható – kellékek megléte és minősége vált ki, illetve annak tételes ismertetését, most mellőzöm.)
Az esküvő és az azt követő újabb szertartás – vö.: lakodalom – örök emlék marad, arra a házaspár mindkét tagja emlékezni fog. (Kolarits persze ott sem tagadta meg önmagát, berúgott, mint az albán szamár, jellemző, végül is a te barátod, na te csak hallgass, anyád már ott se bírta befogni azt a nagy száját, még te beszélsz, amikor apád nem bírt a vérével és ott fogdosta a legjobb barátnőmet a parkolóban mindenki szeme láttára, stb.)

Az esküvőt és lakodalmat aztán követi a dolgos és szürke hétköznapok egész sora. Hosszú sor, a végét nem látni. Próbatételek egymásutánja. Lakás, majd nagyobb lakás, mert érkeznek a gyerekek. Munka, sőt, robot, mert a pénz sosem elég, amint az köztudott. Néha, amúgy hangulatjavító intézkedésként hosszú hétvége, esetleg üdülés, nyaralás, kikapcsolódás, már ha és amennyiben a nagyszülők vállalják az ifjú terroristák – számuk esetleges – őrizetét.
A szerelem észrevétlen sorvad, ami lassú folyamat, vagy elillan, ami viszont nagy baj. Főleg, ha a közöny veszi át a helyét. Megesik, hogy tizen-egynéhány év házasság után, ha a férj megfogja az asszony seggét, úgy érzi, mintha a sajátját markolná, és a párja csak azzal tudja felizgatni, ha elveszi a pénztárcáját. Az esélyegyenlőség jegyében nézzük most a másik oldalt: az ember már reggel lompos, morcos, este sem borotválkozik és hiába minden szó és tett, nem hajlandó színére fordítani a koszos zoknit, mielőtt kidobja a szennyesbe. Ettől meg az asszony jön izgalomba, minden egyes mosást megelőzőleg.
Az esküvői kristálypoharak már rég megszürkültek, a gyűrűk mindegyike megjárta néhányszor a zálogházat, a szerelem kialudt, és abban, ami a helyére lépett, annyi a romantika, mint börtönben a vészkijárat.

És mégis! Valami egészen valószerűtlen, puha és meleg, bolyhos és lágy tapintású érzés nem engedi felbomlani az egykori szerelmesek közti véd- és dacszövetséget. Néha mindketten elálmodoznak valami illetve valaki másról, a férj elmereng azon, milyen lehet a szex Barbarával, a feleség meg nagyokat sóhajt rántáskeverés közben: Vajon Gyula megfogná-e a kezét, ha Szilvásváradon – (helyszín személy- és alkalomfüggő) – andalognának a Palota szálló parkjában?
De valahogy minden marad a régiben. Az évek telnek, hölgy és úr korosodnak, a srácok is kiröppentek már, Gábor Londonban dolgozik, Emma meg hozzáment ahhoz a lehetetlen alakhoz, na, az is szép házasság lesz…
Vasárnap délelőtt csendesen sétálnak a ligetben, és a kezük magától értetődő természetességgel kulcsolódik egymásba még most, hatvanon túl is.
És ha kis szerencséjük van, egymás szemében megtalálják Istent. A szívükben pedig azt a már rég elfeledett érzést. Azt, ami jó, és fáj.

A cikket írta: Molnár Péter

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Péter!

Jó, hogy rád találtam. Más szemmel nézek rád. Nem is. Ugyanazzal a kettővel, csak másként.

Kikérem a hatvanévesek nevében azt az állítást. Akkor tombol az érzés csak igazán, lehet, már nem ugyanazzal a személlyel, de tombol. Aztán ki tudja azért e, mert nincs következő? :-)
Hogy lehet az, hogy valamikor menekültünk ez érzés elől, most meg egyenesen a közepébe találjuk magunkat. Hmm?

Pussz,
Éva
Csatlakozom az előttem szóló hölgyekhez: tényleg jó ezt férfi részről is olvasni!

megtekintés Válasz erre: Molnár Péter

Mosogatás... ugyan már. Amatőröknek való.
De rántáskeverés közben, te! Próbáld ki, valami mennyei!
Nem tudja mit veszít, aki nem próbálta... :o)))

Már nem leszek profi...ezen a téren sem.
Eszembe sincs kipróbálni! A rántás az hizlal.
Egyel több...
:legyint

megtekintés Válasz erre: Laura

Kikérem magamnak. Én csak mosogatás közben szoktam sóhajtozni. Rántáskeverés közben még eszembe se jutott....míg nem olvastalak. ;-)
Üdv a fedélzeten Molnár! :)
Tetszik a stílusod.

Mosogatás... ugyan már. Amatőröknek való.
De rántáskeverés közben, te! Próbáld ki, valami mennyei!
Nem tudja mit veszít, aki nem próbálta... :o)))
Igen. Abból a jó és fájó érzésből alakul ki az összekapcsolódás, ami még hatvanon túl is tart. :)
Kikérem magamnak. Én csak mosogatás közben szoktam sóhajtozni. Rántáskeverés közben még eszembe se jutott....míg nem olvastalak. ;-)
Üdv a fedélzeten Molnár! :)
Tetszik a stílusod.
Kritikusan szemmel akartam olvasni, de olvasás közben belefeledkeztem...
Meghatódtam amikor olvastam mert nagyon szívhez szólóan írtad le a szerelmet s a nagy utazást egy kapcsolatban.
Nehéz téma és jó volt egy férfi szemszögéből is olvasni erről a témáról.
Köszönöm,hogy olvashattam.

üdv:anita

megtekintés Válasz erre: kisréka

Végre kiderült, hogy bizony a férfiak is hasonlóan látják a házasságot. Nagyon jól leírtad azt, amin minden frigyre jellemző egy idő után. Őszinte.

Ötvennyolc éves vagyok, két házasságból öt gyerekkel.
Nem volt nehéz megírni.
Köszönöm, hogy időt szántál az olvasására.
Végre kiderült, hogy bizony a férfiak is hasonlóan látják a házasságot. Nagyon jól leírtad azt, amin minden frigyre jellemző egy idő után. Őszinte.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: