Húsvét és ami utána jöhet

Látogatók száma: 44

* Icuka után kedvem szottyant

A fák és a bokrok virágoznak, a pacsirták énekelnek, a rigók fészket raktak, de a nyárias idő esősre fordult, ahogy a hangulatom is. Mr. A-val, az alkotótársammal napi szinten beszélünk azóta is, hogy megbeszéltük, hogy a kapcsolatunk jobb, ha marad szigorúan szakmai. Szerinte mindkettőnknek jobb így.

Amelyik nap én kibírom, és nem akarom zaklatni, és nem is írok neki semmi szakmait sem, akkor azért délben már rám ír, hogy boldog húsvétot kívánjon és küld is szemet gyönyörködtető fotókat folyóparti kilátással a nyaralójából és a családi nyuszis tortáról. Mire megköszöntem, én meg küldtem vissza fotókat az aktuális szakmai munkafolyamatokról.

A barátnőm szerint, ha közömbös leszek, akkor jobban fog kepeszteni, nehogy azért túlságosan messzire elmerészkedjek. Az exem is folyton ezt csinálta. Mindig akkor játszotta a hősszerelmest, amikor én már félig ki is léptem a kapcsolatunkból. S amikor sikerült visszakönyörögnie magát, visszacsábítania a konkurenstől, akkor lazíthatott, és nem volt változás. Csak legyintettem rá, mert minek kepesztene Mr. A, ha végülis nem akarna semmit?

Mégis többet ír és azonnal reagál, nem úgy mint korábban. Nem akarom belegondolni vagy elhinni vagy csak elképzelni sem, hogy játszmázik velem. Szeretném hinni, hogy csak aggódik, nehogy bajom legyen, tudván az érzéseimről, s hogy azok ellenére én mondtam, hogy túltárgyaltuk. Vagy fogalmam sincs. De nem akarok rosszat feltételezni róla, mert az megmérgezné a jövőbeli alkotókapcsolatunkat, és azt igencsak bánnám.

Az a helyzet, hogy ezzel a balesetes szófordulatával, hogy ami köztünk történt csak baleset volt, kicsit kiábrándított. És ezzel egyidőben elvesztettem a türelmemet, hogy szeliden kivárjam, hogy legyen valami. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy várok rá, várok valamire, hogy lépjen, hogy valami történjen. Mert megmondta, hogy majd alakul, de ez volt az összes ígérete. Pont mint az exemnél. Ott is mindig pont a nagy kitörés előtt álltunk. Vagy tíz éven át. S az végül sosem jött el. Itt is kezdtem ugyanazt érezni. A vicc, hogy vártam is volna örömmel, de a baleset mindent vitt. És akkor lezártam.

Azért még rohadtnehéz. Ha lefoglalom magamat, akkor nem annyira. De amikor eljön az este, akkor rohadtnehéz. De majd jobb lesz. Minden nap egy kicsit jobb. És legalább a barátság megmaradt és a közös alkotás öröme, hogy közösen hozunk létre valami fantasztikusat.

A cikket írta: L. Alexa

támogatóink