újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Azok a pillanatok

Látogatók száma: 127

Lélegzetét visszafogva, erősen figyel… és már tudja...

A nő körbenéz még egyszer. Mindent rendben talál. Ma megint kitett magáért. Finomakat főzött, jóllakatta az éhes szájakat, aztán a maradékot is eltüntetve rendbe tette a konyhát. Rend, és tisztaság uralja az imént még a bőség látszatát keltő edényekkel és tányérokkal zsúfolt kis helyiséget, végre minden a helyére került. A percekre kinyitott ablakokon át friss levegő járja át az egész lakást. A kereszthuzat megtette a magáét.
Most bezárja az ablakokat. A következő pillanatok már az övé lesznek.
Tiszta, illatos törölközőt és friss fehérneműt vesz magához és belép a fürdőszobába, az ő második birodalmába.
A vizet már menet közben megengedte, úgy ahogy szereti, nem túl forrón, éppen csak, hogy meleg legyen, …most a finom illatot árasztó cseppeket számolja. Még egyszer megnézi magát a tükörben, hogy lássa az arcán is azt, amit érez, azt az elégedettség-félét, hogy a mai napja sem volt hiábavaló.
De most az övé a következő pillanatok. Senki sem zavarja. Mindenki szunyókál. Ő is ezt fogja tenni, de még előtte…lemossa a fáradság utolsó maradékát is magáról.
Lassan elmerül a vízben, ami kellemes, melegséggel árasztja el egész testét. Fáradtságot érez és most a víz érintése nagyon jó,… elnyúlik a kádban. A víz felszínén apró kis gyöngyszemek, mint csillogó kis golyócskák úszkálnak,… enyhén felhabosítja a vizet, hogy körbeölöleljék a buborékok. Közben nézi a testét, ahogy a domborulatok láttatják magukat. A víz csiklandó érzéssel hat rá, időnként elmerül a vízben, hogy ne fázzon ott, ami kilátszik, a vállai, a melle. Most a lábait szemléli. Nem fér el hosszában,… kicsire méretezett kádjából éppen csak annyi hiányzik, hogy kinyújtóztassa fáradt végtagjait, de sehogy sem sikerül, vagy a lábait, vagy a vállait nem éri el a meleg, fázik. Előre-hátra merül a vízbe, hogy elérje a kellemes érzetet. A pillanatra próbál koncentrálni, hátrahagyva mindent, ami a napját uralta egészen eddig a percig. Most csak ez számít, semmi más, az ellazulás, a kellemes érzés, és, hogy nem sürgeti senki. Ez a pillanat egyedül az övé.
Pár percet ad az élvezetnek, de a fáradtságát hirtelen bágyadtság váltja fel, nem időzhet tovább, a víz is lassan kezd kihűlni, ekkor elhessegeti gondolatait a múltból, amikor még a forró víz és levegő hatására, mindig rosszul lett és utána kifeküdt a hűvös szobában, sápadtan, félholtan, amíg magához nem tért,… akkor még nem, de ma már tudja annak mi volt az oka…. Már nem fordulhat ez elő…Most megint gyakorlatiassá válik, hogy értelmét adja a perceknek. Finom szappanával csutakolja le magáról a nem létező koszt, ami inkább az izzadság maradványa, semmit sem kihagyva simítja végig a testén a szappanhabot. Aztán beállítja a zuhanyt, hogy letusoljon. A hajmosáshoz már fáradt, de nem hagyná ki,… később még fáradtabb lenne, és leküzdve a nemtetszését, azt is megmossa.
Újjászületett. Ezt mindig megállapítja, amikor már szárazra dörzsölte a testét, a haját és kilép a fürdőkádból. Belenéz a tükörbe, amúgy borzasan és megállapítja az eredményt, megszépült, kipirult arca ezt mutatja… de hát nem randira készül.
A finom illatú testápolóját szinte sajnálja rákenni tisztára mosott bőrére, milyen ostobaság és mégis milyen szükséges, hogy a klór kártékony hatását enyhítse a finom krémekkel. Nem hagy ki semmit,… a procedúrához hozzá tartozik… Milyen prűd. Most senki se látja, mégis takarja magát a törölközőjével, amíg megszárítja haját. Nem szereti a meztelenséget. Ezért húzza fel a bugyiját és magára kanyarítja köntösét. Így már jó!
A csend, amibe kilép elégedettséggel tölti el. Még ne zavarják, még csak most szeretné átadni magát igazán az ellazulás utolsó fázisának, hogy bebújjon a finom takarója alá, ami csak az övé.
A délután csendje ez, amikor már nem süt be a nap, a félhomály most kellemesen hat.
Lassan adja át testét a végső ellazulásnak, a jóleső álmosság elbágyasztja,… nem akar már semmi mást, igyekszik minden zavaró gondolattól megszabadulni,… most csak pihenni szeretne.
Öntudatlan ráébred, nincs egyedül. Finom az érintés, óvatos a simogatás, már a combjain matat és rádöbbenti, még nincs vége a csendes pihenőnek. Még úgy tesz, mintha aludna, mert valami furcsa, mégis izgató ez az érzés, a kéz, amely már nem idegen, a finom mozdulatok nem tolakodóak, mert tudja, hogy a célját csak akkor érheti el, ha már ő is kívánja.
Lélegzetét visszafogva, erősen figyel…egy sóhaj hagyja el az ajkát és már tudja a következő pillanatokért érdemes élni.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Rien

Szia!
nagyon tetszett amit írtál:)Szép a megfogalmazás .

Köszönöm Rien! :-)

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Éva !

Nem semmi napod lehetett!! Megyek fürdeni!! Üdv Éva.

Szia Évike!

Hát bizony ma is a procedúra ugyanaz, és azok a pillanatok elmúltak, de a fürdés élvezete azért megmaradt, és ami hiányzik pótoljuk, valami mással. :-)

Puszi,
Éva
Szia!
nagyon tetszett amit írtál:)Szép a megfogalmazás .
Szia Éva !

Nem semmi napod lehetett!! Megyek fürdeni!! Üdv Éva.
Kedves Heleenke és Csilla!

Sajnálom, hogy nem voltam eléggé a kíváncsiságotokat kielégítő. :-)
A vége csak nosztalgia. Rég volt, szép volt. Van képzelőerőtök. :-)

Pussz,
Éva
Kedves Éva!
Ez tetszett! :-))
Igaza van Heleenkenek......! Én is szívesen elolvastam volna a folytatást! :P
Pussz
Csilla
Szia Éva!

Hűha! Mivel indítottad a napot? Csak nem személyes az élmény? Kár, hogy lemaradt a vége!

Puszillak!

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: