újabb események régebbi események további események
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:00
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:36
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
17:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:24
emillio módosította a naplóbejegyzését
13:33
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
12:33
Sanda új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
12:09
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:13
emillio új bejegyzést írt a naplójába
02:52
RichardBon regisztrált a weboldalra

Csak egy nő!...

2011. december 4. - Látogatók száma: 104

A félig zárt helyiségből szemmel láthatóan egy középkorú férfi tűnik fel, sapkája csálén hátracsúszva a tarkójára, sötét szemeit körbejártatja, zavarodottságát nem tudja elrejteni, meg sem próbálja talán...

Semmi nem érdekelte mostanában. Csak egyedül arra a nőre gondolt, aki felbolygatta a lelkét. Mi a fene történik vele, miért nem tud semmi másra gondolni, csak őrá. Olyan jó lenne? Pedig csak egy szokványos, olyan mint a legtöbb... Egy csinibaba. Ez igaz, de tucat van belőlük és ő mégis csak erre az egyre esküszik. De miért?... Többször látta már és mindig elengedte.

A kocsmát belengte a füst, a félhomály, az áporodott kocsmaszag. Ő ott támaszkodott a pultnál és itta a szokásos adagját, búfelejtőnek becézett italát. Nem volt más dolga, mint maga elé bambulni. Jobb híján a pultos hülye vigyorán kívül a kocsma töltelékén keresztül a bejárati ajtót figyelte, hátha megjelenik valaki, az egyetlen figyelemfelkeltő jelenség.

És akkor belépett, a nő. Nem először már. Arca sápadt, ezt rögtön látta, szemét kis résnyire szűkítette, úgy nézett körül. Valakit nagyon keres? - gondolta. Már megint. Ott állt és nem mozdult. Minden szem rá szegeződött. De nem zavartatta magát. Mosolya gúnyos, már-már provokatívnak hatott ebben a kies világban. Bátor ez a nő... Ezt nem lehet!... Ezt nem szabad! Bármit, de ezt a gúnyos mosolyt elereszteni tilos ebben a közegben!

Vajon mit keres itt? - gondolta, ahová szabadon, egyedül, kíséret nélkül egy nőnek belépni nem lenne ildomos. Tudja, vagy nem, de bátor cselekedet - állapította meg, miközben hasonlóan mint másoké, tekintete rajta időzött, pillanatokra sem szem elől tévesztve.

Érdekes jelenség, ahogy ott áll, keres-kutat, kémlelődik, már amennyire látni lehet ebben a füstös kocsmavilágításban. Nem fintorog... Megszokta volna?... Nem először jár egy ilyen barátságosságtól messze, de emberközeli helyen?... Ő tudja.

Aztán a nő határozott léptekkel indul el a pult, az egyetlen logikusnak tűnő cél felé. Ahogy közeledik sem veszi le róla a tekintetét. Most alkalma van jobban szemügyre venni és eszébe sem jut ettől tágítani... Érezze magát blamásnak, ha ennyire bátor, hogy bejön a nem számára kijelölt helyre... Csak egy nő! De milyen?... Szemre nem rossz! - állapítja meg. Sötétszőke haja csitrisre vágva, kissé kócos, cirmosra melírozva, látszik nem a fodrásztól érkezett, jól ismeri már, hiszen nem ritka jelenség, úton útfélen ebbe a fazonba botlik az ember... de az arca, amit keretez, az igen szemrevaló. Még ebben a homályban is feltűnik világító zöld szeme és szép ívű ajka, ahogy összepréseli, majd a feszültséget oldva igyekszik lazábbra engedni, dús ajka ettől kívánatossá válik. Alakja törékeny, mint a nádszál, egyenes tartása büszkeséget feltételez..., könnyed léptei határozottságot... Lejjebb a szarvakkal kislány!... Pedig nem az. Érett nő, aki tudja mit akar, vagy most talán mégsem, kissé bizonytalan, de olyan bájosan teszi és annyira sebezhető,... talán nem is érzékeli a veszélyt? Vagy nem is akarja.

- Mivel szolgálhatok? - kérdezi a pult mögött legkedvesebb mosolyát előkapva, a pultos, amikor odaérkezik.

- Egy doboz Sofit legyen szíves - kéri a nő és egy pillanatot még gondolkodik mielőtt kimondja... meg egy kávét, tejszín nélkül, két cukorral... még időben, hiszen nem is ezt akarta. Szomjas volt. (A hosszú út, amit megtett idáig! Hmm.)

(Laza. Állapítja meg a férfi, legalábbis annak szeretne látszani, pedig majd szét feszíti a méreg. Jó megfigyelőképessége előtt nem tudja titkolni... Ő nem ezért a kávéért van itt.) ... és nem először. Látja, amint szabaddá teszi az egyik kezét, miközben átveszi a kért cigijét, kávéját és leteszi a pultra, kétségtelen, aranyeső ágakat... Nyilván a kora tavasz első, még virágot nem bontott ágak ezek, amelyet majd vázában kihajtat, a sárga virágokat ott fogja meghozni... Ő is szereti, nem győzi kivárni. Ilyenkor kora tavasszal nem egyszer töri le a friss ágakat, hogy aztán vízbe téve szemét gyönyörködtethesse benne.)

Most tisztán látszik, nem először teszi, szakértő, kissé türelmetlen mozdulatokkal tépi szét a szofi papírját, éppen csak annyira, hogy hozzáférjen végre egy szál cigarettájához... majd rágyújt... Ettől kissé megkönnyebbül... lassan fújja ki a füstöt... közben óvatosan végigjártatja szemét a jelenlévőkön. Egy félig zárt helyiség felé néz, merőn, de már sokkal nyugodtabban nézelődik. Most kissé oldalra fordítja a fejét és végre észreveszi az őt merően néző férfit. Elmosolyodik, de csak egy pillanatra, majd zavarát leplezve, hogy többet mutat ki érzéseiből mint szeretné, kortyol egyet az italából. Nem kapkod, nem siet, mélyet szippant a cigarettájából és lassan ereszti ki a füstöt... Ekkor hirtelen az arca megváltozik, valamiféle érdeklődés mutatkozik rajta... Meglátott volna valakit?... akiért ezt a merész tettet végrehajtotta? Ki az vajon... néz annak az irányába is a férfi, akit olyan merően figyel a nő. Jól ismert barátját véli felfedezni.

A félig zárt helyiségből szemmel láthatóan egy középkorú férfi tűnik fel, sapkája csálén hátracsúszva a tarkójára, sötét szemeit körbejártatja, zavarodottságát nem tudja elrejteni, meg sem próbálja talán. Gyakorta vendége a kocsma azon részének. Tekintetén látszik a tompultság. Néz, de nem lát. Ma sem volt szerencséje. Ingatag mozdulatokkal közelít a pult felé. Megáll a nő mellett, ránéz, de semmit nem érzékel, szinte észre sem veszi... A nő arca hirtelen színt változtat. Hófehérre vált, sápadt arca megdermed. Látszik, meglepődött, de a következő pillanatban valami más is átsuhan a tekintetén... olyanná változik, mint aki rosszul lát. Ő már nem az, akit keresett. Egy idegen ember körvonalai rajzolódnak ki a szeme előtt, mint akiért ő ide jött. Ő valaki más. Már nem ugyanaz. Szomorúság és csalódottság tükröződik az arcán, és a szemében. Majd egyszerre megissza maradék kávéját... cigarettáját egy gyors mozdulattal elnyomja és határozottnak tűnő, de számára nem elrejtett, sértetten indul el az ajtó irányába. Elmegy a férfi mellett. Ránéz... egy pillanatra elidőz, még talán valami köszönés-féle is elhagyja az ajkát... de a választ már meg sem várja, mert látja, hogy a férfinek fogalma sincs arról, ki ő?.. . - majd sietve elhagyja a helyiséget.

A pulton eddig egykedvűen szemlélődő férfi, akinek az iménti jelenet olyan sokat mondó volt, és nem hagyta percig sem figyelmen kívül, maga sem tudta miért, de egyszeriben fontos momentumként élte meg az életében, érezte ez valami más, mint amit eddig megszokott ittlétei során,.. ő is gyakran vendége e kocsmának. Eljött az ő ideje! Érezte, nem engedheti el a nőt csak úgy, hogy még meg sem ismerte...Utána ered, nem érti honnan a bátorsága, de egyszer csak megszólítja, még mielőtt felszállhatott volna a buszra.

- Nagyon sietsz? Kérlek ne menj el!... és a nő egy pillanatra vacillál, mit tegyen... majd bizonytalanul, határozottnak egyáltalán nem tűnő döntést hoz magában.

- Ha te akarod? Maradhatok.... és az autóbusz ajtaja hirtelen becsukódik, még mielőtt felszállhatott volna.

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 25. 09:00
Évi! Nagyon jól kifejezted az érzéseket! :-)
Érdekelne mi történt utána? :-)
2012. január 6. 12:29

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 6. 12:01

Remek cikk Éva!

Nagyon jó a helyszín ábrázolása!

Pussz, Tündér

Valóban jó választás, és most lépek be az ajtón! :-)

Köszönöm, ha jónak találod!

Puszi,
Éva
2012. január 6. 12:01
Remek cikk Éva!

Nagyon jó a helyszín ábrázolása!

Pussz, Tündér
2011. december 8. 16:27

megtekintés Válasz erre:   - 2011. december 6. 17:36

Éva kedves, tetszett ez az írásod, remekül kidolgoztad az apró részleteket a cirmos hajtól kezdve az érzelmekig. Ez az igazán jó írók ismérve, azt mondják. Csak gratulálni tudok! Mr. Darcy

Kedves, hogy még a cirmos haj se kerülte el a figyelmedet. Az igazán jó írások spontán születnek. Az életünket számtalan kis epizódok teszik színesebbé, érdekesebbé. Ez a múltból egy kiragadott, de meghatározó pillanat volt.

Köszönöm az elismerést.

Éva
 
2011. december 6. 17:36
Éva kedves, tetszett ez az írásod, remekül kidolgoztad az apró részleteket a cirmos hajtól kezdve az érzelmekig. Ez az igazán jó írók ismérve, azt mondják. Csak gratulálni tudok! Mr. Darcy
2011. december 5. 12:33

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. december 4. 17:10

Szia Évi! Szépen megírt történet, nagyon tetszett, gratulálok!!! Puszi: Angel

Szia Angel!

Kössz, hogy itt jártál, és az elismerést. Ezt az epizódot már többször feldolgoztam. Más megközelítésben, más szemszögből nézve a nő oldaláról. Ez itt egy harmadik személy előrevetített szándékát mutatja be, aki akkor még nem volt jelen az életében, de az elkövetkezendő időben meghatározóvá válik, de csak egy rövid ideig... :-)

Puszi,
Éva
2011. december 4. 17:10
Szia Évi! Szépen megírt történet, nagyon tetszett, gratulálok!!! Puszi: Angel
2011. december 4. 13:11
Örülök nagyon, ha tetszett, annak külön, hogy nem kereste, bár biztosan talált volna benne hibát.
Hajlamosak vagyunk csak a saját szemszögünkből nézni a dolgokat és elképzeljük mire gondol közben a másik... mire is gondolhat persze nem tudni... de a végeredmény közelít a saját képzelgéseinkhez, ami szerint aztán megfogalmazzuk az másik ember érzéseit. Ő hogy látja, láthatja... :-)

Köszönöm, hogy olvasott!

Éva
2011. december 4. 12:57
Tisztelt Éva!
Tetszett az írása. Most nem kerestem benne hibákat, az érzéseket figyeltem. Ügyes.
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: