Durva az igazság…
2011. április 26. - Látogatók száma: 233
Most kíméletlen leszek.
Gyűlölöm a képmutatást. Magamat is, ha beleesek ebbe a hibába.
Útálom a sok perverz, számító férfit, akinek egy nő csak addig kell, amíg kiélvezheti a vágyát. Egy kis bukfenc elég már neki ahhoz, hogy a szomszédba kacsintgasson. Aztán, mint aki jól végezte a „dolgát” odébb álljon, és folytassa ott, ahol átmenetileg abbahagyta.
Na ne! Ebből lett elegem.
A nő, mint mindig kiszolgáltatott helyzetben van. Egyszer azért, mert hitt. Elkövette ezt a nagy hibát. Elhitte annak, aki olyan szépen mondta neki, hogy Szeretlek. Jólesett ezt hallani, valóban.
Aztán elkövette azt a másik hibát, hogy nem vette észre, hogy mindez csak kelléke annak, amihez éppen kedve szottyant. Ketymety kedve, kamaty kedve, etyepetye… Mintha e nélkül megállna számára az Élet!
Az élet azért nem áll meg. De a férfi úgy gondolja, ez neki kijár. Rosszul gondolja, mert ami neki jár, az a másiknak is, sokkal inkább, mint azt hiszi. A nélkül csak a szája jár.
A Nő beadja a derekát, és miért ne tenné, hiszen nem rossz az!
Miért mondom azt, hogy gyűlölöm a képmutatást? Hát azért, mert az előbb még az én derekamat ölelte, a keze az én csípőmön időzött, az én melleimet szorongatta, az én számat csókolta, azért. Most meg a kezedet fogja.
Édesek vagytok így együtt, és én becsukom a szemem, hogy ne lássak, ne érezzek, és arra gondolok, mekkorát élveztem a pároddal. Igen a te pároddal.
Azt hiszed örökké fog tartani? Mennyire rosszul hiszed. Játszd csak el a boldog feleség szerepét! Én meg jót nevetek a markomban, hogy mennyire naiv vagy. Mennyire nem tudod még, hogy nem szabad mindent elhinni. Ugyanolyan képmutató vagy, mint én!
Mind azok voltunk, hiszékenyek. És az Élet megtanított bennünket arra, hogy nem minden arany, ami fénylik. Ennek isszuk a levét nagyon sokan, nagyon régóta. Köztük én is, természetesen. Aki most megpróbálom felnyitni a szemed, hogy elejét vegyem annak, ami elkerülhetetlen, ha a férjed, párod, társad, nevezd, aminek akarod a szomszédban keresi a boldogságát. Amit te nem adsz meg neki, pedig megtehetnéd, vagy legalábbis mélyen magadban őrzöd.
Nem tudja, honnan is tudná, hogy te alapjában véve szereted, mert a gyermeked apja. De ő ezt nem érzi. Akkor nem. Akkor már nincs lelkiismeret furdalása.
Tudod mit? Már nekem sincs. Éppen eleget vártam arra az egy pillanatra, hogy nekem se legyen már ellenérzésem. Hovatovább elvesszük a másét. Vagy a kínálkozó lehetőséget kihasználjuk. Mi nem mondunk nemet, mert mi már tudjuk, hogy ennek mi a következménye.
Azért csak próbálkozz. Hátha, mégis, neked sikerül!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én másként tudom, de mindegy mindenkinek megvan a saját élete, remélem
Persze, mindenkinek meg van a saját élete. Ki egyedül, ki párban éli. Ez senkit nem jogosít fel semmire. Ki mennyire éli üresen, vagy tartalommal tele az életét, ki tudja mit hoz a holnap, mert az mindenkinek egyformán eljön. Remélem.
Remek írás, sok igazsággal. Láss, láss, ne csak nézz, de sokszor nem akarjuk látni ami ott zajlik éppen az orrunk előtt.
Grat. Helena
Éva
Grat. Helena
Nagyon értem ezt a cinizmusba burkolt szenvedélyes fájdalmad. Mondhatnám, kegyetlen írás, de az az igazság, hogy inkább bölcs, csupa előre megfontolt határozottsággal. Még akkor is, ha a másét kínálják fel, még akkor is elvennéd...
Dögöljön meg a szomszéd malaca is, ha a tiédnek vége van... Persze nagyon a helyén való minden logikai levezetésed! :) Igen jól írsz, örömmel olvastam. Grat!
Zs.
Őszintén, jólesik az elismerésed. :-)
Köszönöm.
Éva
Tetszik, ahogy megmagyarázod, amit sokszor magunk sem tudunk, mit, miért teszünk. :-)
Dögöljön meg a szomszéd malaca is, ha a tiédnek vége van... Persze nagyon a helyén való minden logikai levezetésed! :) Igen jól írsz, örömmel olvastam. Grat!
Zs.
hogy mik vannak, hm.
Szia Éva!
Kicsit visszajöttem, ugyan még nem teljesen, de olvaslak...;-)
Jó lett a cikked. Nekem átjött amit akartál írni.
Üdv,
Pinokkió
Mi lassan félszavakból is értjük egymást. :-)
Pussz,
Éva
Kicsit visszajöttem, ugyan még nem teljesen, de olvaslak...;-)
Jó lett a cikked. Nekem átjött amit akartál írni.
Üdv,
Pinokkió