újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Értéktelenség

2014. október 20. - Látogatók száma: 83

Az érzéketlen ember nem ér sokat, mert az érzéketlenség oka nem mindig közömbösség, lehet az a képesség hiánya is... Egy fakír.

"Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz." (Kovács Ákos)

*

Ha valaki, én megtapasztaltam ezt a fajta közömbösséget. Kapcsolatunk elején is nem egyszer éreztem, hogy akár, mintha ott sem lennék. Ott sem lenne.
Nem hívtam fel magamra a figyelmet, csak néztem ezt a közömbös embert. Mint egy idegent. Tartottam magam a végsőkig. Aki az elején még olyan sokat jelentett a számomra. Egy idő eltelte után inkább csak tanulmányoztam őt. Ki ez az ember? - kérdeztem magamtól. Könnyű válasz: egy fakír? Már én is - egy bizonyos idő eltelte után - irányába ugyanolyan közömbösséget mutattam, mint, amit megtapasztaltam. Rájöttem. Ahogy mindent, ezt a fajta viselkedést is tanulni kell. Nem észrevenni a másikat. Közömbösnek mutatkozni, egy érzéketlen tuskónak, egy fakírnak. Fájdalmat okozni a másiknak! Hogy vegye észre ez hová vezet? Az érzéseket öltük meg egymásban akkor.

Milyen erők játszhattak itt közre, milyen gondolatok, mennyire távol állt kezdetben még tőlem ez a fajta viselkedésmód, aztán szép lassan belejöttem. Tőle megtanultam. Amikor minden egyes kérdésem a fordítottjára változott. Egyszerű, hétköznapi kérdések voltak ezek: "Tetszik a ruhám?... és megpördültem előtte - miközben egy olyan nap előtt álltam. Nem erre adta meg a választ. Nem azt kérdeztem, hogy "Tetszeni fogok e a főnökömnek?"... nem ezt vártam tőle. De ő ezt mondta, biztatás helyett.

Ettől kezdve valami újat kellett megtapasztalnom. A közömbösségét. A neki ugyan mindegy mi van, állapotot. Ez az ember már nem szeret engem - gondoltam akkor, bármikor be tud helyettesíteni bárkivel. Mindegy is mit teszek. A pillanat embere ő. Ez volt az első gondolatom. Az elutasítása, akkor fájt. Hát akkor legyen neki igaza. Felhatalmazást kaptam arra, amit még magam sem tudtam hová fog vezetni, de tenni fogok.

Mit is szerettem volna ezen a napon, mit érdemeltem volna meg tőle, mint nő, mint anya, mint feleség? Mit érdemelt volna meg ő is tőlem, mint a párom, mint a férjem, a gyerekem apja? Más kérdés. Hiszen Nőnap volt. Elveszítette a jelentőségét azon a reggelen ő, a férfi, és én, mint nő, pont a Nőnapon. És, ha nem kaptam meg tőle, amit kerestem, azt a biztatást, aki még akár pedig hozzám tartozott teljesen és egészen, azt a választ, vajon miért adta? Miért tud ő felcserélni engem egy akármilyen pillanattal, egy másik nővel, bárkivel, esetleg a szomszédasszonnyal?... vagy aki az útjába kerül? Mindegy is volt, abszolúte közömbös már számomra. Elvette a kedvem? Ő nem az én emberem!

Mennyi minden megelőz egy ilyen gondolatot... Egy rosszul indított nap. Egy semmi, odavetett rosszul kimondott mondatot. Ilyen egyszerű lenne? Nem kell ehhez több magyarázat. Ezért mondom én oly gyakran, hogy "ennyi". Mert ezt is jelentette akkor ez a semmi mondata, a semmit, az abszolúte közömbösségét, hát csak "ennyit". Felhatalmazást kaptam arra a napra. Rám bízta. Be kár! Azt tehettem, amit akartam. Hiszen nekem minden mindegy volt addigra már.

Igen. Minden ilyen és ehhez hasonló előzmények sokasága juttatják el az embert, a nőt, a férfit odáig, hogy azt mondják. Ennyi volt. Lehet ezen vitatkozni, de nem érdemes! Yolla mondta egyszer, vagy többször!

A cikket írta: zsoltne.eva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: