Legjobb barátom emlékére

2009. december 19. - Látogatók száma: 257

Mitől érezte Madonna magát nőnek? Talán csak ő tudná megmondani... ha még élne...

Valamikor nagyon nagy szerelemben éltek. Fiatalon minden sokkal rózsaszínűbb volt. Nem kellett küzdeniük a napi gondokkal, nem voltak problémáik. Főleg nem egymással...
Eszükbe nem jutott, hogy ne beszélgessenek, vagy éppen hogy beszélgetniük kellene.
Voltak napok, amikor meg se szólaltak, kettőt nem mukkantak...,
de voltak napok, amikor be nem állt a szájuk és csak beszéltek... beszéltek és beszéltek...

Amikor ősz lett és eljött az iskola, mindketten örömmel mentek és várták az új bulikat, kevésbé az órákat... Szerették a barátaikat, de azért alig győzték kivárni, hogy hétvége legyen és utazhassanak egymáshoz, hogy ott is együtt lehessenek. Imádták ezeket a perceket, napokat, hogy nem volt semmi ami őket el tudta volna választani. Imádták az őszt, mert kettőjüknek a lehulló levelek is gyönyörűek voltak, mert nekik a hűs őszi szél is melegen tudott fújni...

Ősz után mindig a tél jött. A rövid felkészülések a vizsgákra, és megint csak a haverok... Majd, ha csak tehették, kettesben voltak. A közösen eltöltött napokban nagy-nagy hógolyócsatákkal, szánkózásokkal a töltésoldalon és a közös korcsolyázásokkal múlatták az időt a befagyott faluszéli tavon...

Amikor beköszöntött a tavasz, ők még jobban szerették és még jobban kívánták a másikat. Amikor nem tudtak együtt lenni, nagyon hiányoztak egymásnak...

És a nyár... Mindig a nagy közös séták ideje volt. Sülve-főve együtt lógtak. Nem voltak ők nagy romantikus pár, de mégis megfogták egymás kezét és naphosszat lófráltak a városban, andalogtak a parkokban és sorba nyalták a közös fagyijaikat. Nevetve futottak az 1-es busz után és szerelmesen ültek le a kedvenc platánfáik alá -elbújva a napsugarak kukucskáló tekintetétől-...
Amikor a szitakötők szálldogáltak a fejük felett, lélegzet visszafojtva együtt nézték röpke nászukat...

----------
Összeházasodtak...
Gyermekük született...
Kislányuk boldogságuk lett...

----------
Eltelt 20 év és megzordult körülöttük a világ.
Ők ők voltak, a barátaik még jobban a barátaikká váltak,
de a világ nem az volt már, mint rég...

Szerették ők egymást, de a napok egyre nehezebbek lettek...

És mikor már nem tudtak beszélni...,
nehéz volt együtt lenniük...,
elváltak útjaik!
...háborúban-békében, és végül barátságban,
de már nem szerelemben.

Amikor válásuk után Madonna végleg "elment az árnyékvilágba",
régi kedvese keserűen siratta őt...
és csak egy kérdést tett fel magának:
-Miért???!

...és -lelkében- a síron túl, zokogva örök hűséget fogadott kedvesének...,
MEGINT
és mostmár örökre...

----------
„Madonna” barátunk emlékére, aki élt 46 évet és itt hagyott bennünket örökre...
és nem ír többé nekünk...

A cikket írta: Pinokkió

előző cikk következő cikk

16 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: BanMagdi - 2010. augusztus 4. 21:54

Sajnos, ilyen az élet, amíg van valamink nem becsüljük meg úgy,mint ahogy szeretnénk, amikor már nincs. Nagyon igaz, jó írás. Ötöst adtam. Üdv Magdi

Köszönöm lányok, jól esik, nem a legjobb írásom, de talán legmélyebb.

Részvétem!

Sajnos, ilyen az élet, amíg van valamink nem becsüljük meg úgy,mint ahogy szeretnénk, amikor már nincs. Nagyon igaz, jó írás. Ötöst adtam. Üdv Magdi

párbeszéd

Válasz erre: Joe48 - 2010. július 8. 09:54

részvétem

Köszönöm Joe!
...és hányszor összevesztünk és mindig kibékültünk, lehülyéztük egymást, majd ő -és mindig csak ő, kettőnk közül- tudott bocsánatot kérni...

Bocsánat Tamás!!!