Talizmán - Alíz
Látogatók száma: 47
Nem kéne hősökre vágyni? -De, pöccentem be...miért? Mert akkor még nem volt értelme elképzelni, hogy milyen lesz a következő!
Milyen amikor vársz valakire, aki nem jön el, s nem tudom tovább. Nem tudom tovább írni. Nem megy, nem megy!
Ekkor elkezdtem egy gondolatot forgatni az agyamban, nincs még egy ember, aki jobban tudná. Mit akarok ezzel? Soha nem is fogtam tollat, írtam pár sort, még anyámnak, néhány verset...De tovább?
-Hogyan tovább, kérdeztem egy ismerőst. Fogjak valami hangszert, vagy lecserélem a bútort?
-Nem megy ez már...Vén kisasszony vagyok, és nem is lesz nekem megfelelő párom, csak ha nem el kezdek röptében választani...
-Buszon, vagy kiránduláson, sport közben?
-Válassz!
-Mindegy, a lényeg az, hogy válasszak?
Nem tudtam még akkor, hogy vége szakad a kapcsolatnak legjobb barátommal, a kezemmel...az írásnak, és olvasásnak köszönhetően, nem szoktam többet beszélni a kelleténél.
Ekkor elhatároztam, nem megyek dolgozni, nem fogok még tanulni sem. Nem lesz belőlem semmi. Nem változtam...nem hanyagoltam el semmit, hiszen még beteg voltam, és nem kért belőlem senki...A szeretet, amit nem kaptam...hordoztam, mert hordoztam...! De nem adtam belőle senkinek. Ritkán szeretek, ritkán talán kétszer első látásra is szerelmes lettem...
-Többször nem!
-Mégis, mi a cél? Nem egy élet?
-Nem az élet nem maga a cél. Az élet, maga, az élet...nem kértem, nem kaptam, csak kezdeni szeretnék vele valamit, van. Ennyi!
-Ennyi, kész...valahol, ahol vége van és nem bánod, hogy keresel még fiatal vagy.
Kijelenteni könnyebb, hogy mit válasszak, kit szeretnék...de embert vagy férfit, asszony lenni, vagy hölgynek, netán egy elhamarkodott döntés miatt házas leszek...mert fellángol a szerelem ismét? Neeeem, nem fog már soha többet!
-Ha mégis, akkor azt hiszem, nem kell tovább morfondírozni! Lehet, hogy megtalálom holnap, és akkor is holnap lesz, amikor ezen gondolkozom...
-Üdv- Alíz
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.