Dilemma

Látogatók száma: 69

Farkaslaki Flóra, harminckét éves magyar hajadon, űzött vadként kereng a Piazza Navonán, amely Róma egyik legszebb és legnépszerűbb tere.

Ovális, aréna-szerű alakja korábban a téren rendezett játékoknak köszönhető. A téren három szökőkút található, köztük Gianlorenzo Bernini remekműve, a híres Fontana dei Quattro Fiumi (A négy folyó szökőkútja), valamint egyéb templomok, és műemlékek. Hangulatos meginni valamit egy kávézó kinti asztalánál, figyelve a sürgés-forgást. Az éjszakai élet is pezseg itt: sötétedés után zenészek, mutatványosok szórakoztatják az embereket, és az éttermek, kávézók megtelnek emberekkel.

Öt évvel ezelőtt itt ismerkedik meg Flavio Faviolával, az ékszerkészítő mesterrel, aki egyszerűen megszólítja, amikor látja arcán a kétségbeesést.
- Bella, ragazza! (1)

A kávézó teraszán az asztaloknál kettesével, hármasával ülnek az emberek, élénken és hangosan beszélgetnek, nagyokat nevetnek, s oly elesettnek érzi magát a lány, hogy félénk mosollyal nyugtázza a fiú bókját, bár nem érti, de sejti, hogy az.
- Posso offrirti un caffè?(2)

A magas, markáns arcú, mégis varázslatos mosolyú fiatalember nem is várja meg a lány válaszát, kézen ragadja és átnavigálja a tér túloldalán lévő kávézóba, ahol hetvenféle kávékülönlegesség közül lehet választani, és szemet kápráztató édességek és fagylalthegyek kelletik magukat.

Flórának tetszik az udvariasan, ám mégis rámenősen udvarló fiú, akiről kiderül, hogy a híres Flavio ékszerész család sarjaként szakít a családi hagyományokkal és egyedi divatékszereket készít, eleinte bizsukat, később már drágakövekkel és féldrágakövekkel ékített egyedi kollekciókat, s meglehetősen borsos áron értékesíthető ékszerek is kikerülnek a keze alól.

Olasz, német, spanyol nyelvek keverednek mondataikban, mégis könnyen és gyorsan megértik egymást. Majdnem kitagadja a család Flaviót, mert nem hajlandó tízediknek belépni a családi vállalkozásba, hanem a saját erejéből, munkájából és tehetségéből szeretne boldogulni.
- Cara Mia, essere ricco di uno stato per creare una delizia!(4)

Flóra elmerül Flavio szemében. tetszik neki a fiú, és úgy érzi magát mellette, mintha évek óta ismerné és amikor elkezdi kérdezgetni, őszintén bevallja, hogy barátkozik a várossal, mert itt akar letelepedni néhány évre, s hamarosan állást is keres.
Tetszik Falvionak ez a magyar lány, úgy tekinti, mint egy egzotikus virágot, melynek szépségét korábban nem igazán értékelték sem Angliában, sem Argentínában, ahol korábban bébiszitterek kenyerét eszi.

Másnap is találkoznak, harmadnap is és egy hét múlva Flavio magához veszi háztartásvezetőnek, és esténként az ötszobás, dupla komfortos lakás nappalijában az olasz nyelvre oktatja.

Flóra a harmadik kört teszi a téren, mit kört, inkább elipszist, és örül, hogy elvegyülhet a túristák között, hiszen nem idevaló, mégiscsak idegen, még akkor az annak érzi magát, ha két éve Flavio üzletében eladóként dolgozik, tisztességes fizetésért. A fiú pedig a műhelyben alkotja a szebbnél szebb ékszereket. Nincs közöttük két egyforma, ily módon vevőnk tudják, hogy amit itt vásárolnak, azokat nem látják viszont a barátnőiken.

Kamerarendszer és rendőrségre bekötött riasztórendszer hivatott megvédeni az esetleges rablóktól, hiszen ékszereink fele drágakövekkel, gyémánttal, rubinnal, zafírral, smaragddal, ametiszttel ékített, a másik felében pedig féldrágakövek - pl. hegyikristály, borostyánkő,smaragd, opál, ónix, jáspis - adják a díszítést.

Flóra az angol és a spanyol mellett az olasz nyelvet is könnyen tanulja, alig egy év alatt tűrhetően beszél és ami igen lényeges, az ékszerekkel kapcsolatos valamennyi ismeretet elsajátít és kedves akcentusának köszönhetően a üzletből a vevők ritkán távoznak vásárlás nélkül. Jó ízlésének köszönhetően Flavio elsőként neki mutatja meg az ékszer terveket, s ha azok nem nyerik el Flóra tetszését, máris dobja a szemétkosárba, és új irányokat keres.

Négy éve együtt élnek, nem csak egy fedél alatt, ám Flóra számára fontos, hogy megmaradjon valamelyest a függetlensége, mert nem látja a jövőt és nem is tervezi, gyökere már kiszakadt a honi földből, de eddig nem tud másutt megkapaszkodni.

Csakhogy mindig történik valami, amelyre az ember nem számít, hiszen a sors nem szereti, ha bárkinek hosszan egyenletes tempóban hömpölyög az élete, képes megkavarni, mint szél a havat és úgy döntésre kényszeríteni az illetőt, hogy nem lát tovább az orránál, bármennyire is sarkig nyitja a szemét.

Ebben a helyzetben leledzik Flóra is, mert Flavio elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy feleségül vegye, gyerekeket nemzzen neki és a továbbiakban a lány élete a nagy, és hangos olasz család legyen.

Este, vacsora után, amikor mamma Theresa leszedi az asztalt az étkezőben és titokzatos mosollyal a szája sarkában malomkeréknyi virágcsokrot tesz a ház urának keze ügyébe, majd pezsgőt hoz és kristálypoharakat, Flóra érzi, hogy nem mindennapi bejelentés készül. Amint mamma Theresa behúzza maga után az ajtót, Flavio kezében a csokorral letérdel Flóra elé:
- Tesoro, la mia moglie! (4)

Meglepődik, mert erre nem számít, hiszen nem kimondottan feleség típus, egyébként sem akar családot, elég a Magyarországon hagyott.

Flavio azt hiszi, a megilletődéstől nem tud megszólalni, ezért folytatja:
- L'amore non conosce limiti né di spazio né di tempo! (5) Si sono diffuse davanti a te tutti i tesori del mondo e ti seguo, ovunque tu vada, la tua casa è mio e tuo è mio!(6) io ei nostri figli vogliono passare il resto della mia vita! (7)

A virágcsokor közepén szalaggal átkötött dobozban az eljegyzési gyűrű, négykarátos gyémánt, tizenkét apró zafír közepén.

Megállapodni, családot alapítani, de jó is lenne! Egy pillanatra ellágyul és máris ujján a gyűrű, kezében a pezsgős pohár és maga sem érti, honnan jön az a millió boldogság hormon, melyektől megszűnnek a kételyei és Flavio karjába omlik.

Reggelre eltűnnek a hormonok, émelyeg a gyomra, óvatosan kibontakozik Flavio ölelő karjából és kioson a fürdőszobába. Hosszan öklendezik, ez még a pezsőtől lehet, gondolja, ám lelke mélyén maga sem hiszi a szemfényvesztést.

Flavio nem engedi dolgozni, majd ma maga lesz az eladó az üzletben, de délben hazaugrik, hogy együtt ebédeljenek, mamma Theresa ünnepi ebédet készít, csak szólni kell neki.

Flóra alig várja, hogy elmenjen a fiú, maga is felöltözik. Megnyugtatja Theresát, hogy sétál egyet, nincs semmi baj és az első útja a drogériába vezet, terhességi tesztet venni.
Azóta itt kereng a Piazza Navonán, pedig tenni kellene valamit, mondjuk elvégezni a tesztet és gondolkodni a hogyan továbbon. Nincs kivel megbeszélni a gondjait, itt nincsenek barátnői csak ismerősei, mamma Theresa biztosan meghallgatná, tanácsot is adna neki, de nem akar kitárulkozni a jó szívű, barátságos asszony előtt, mert tudja, hogy hiába kedveli őt, azért mégiscsak a Faviola család szolgálatában áll harmincöt éve, és Flavio dajkájaként még ma is úgy tekinti a harmincnégy éves fiatalembert, mintha a saját fia lenne.

A Fontana dei Quattro Fiumi vonalában bemegy a családi vállalkozásban működtetett pizzériába, ahol ismeri a személyzetet, mert gyakran itt vacsoráznak Flavióval, s tudja, hogy a mosdója patyolat tiszta. Messziről köszönnek neki és máris készítik a kedvencét, a mandulás kapucsínót, s mire visszatér a mosdóból, máris hozzák, amint leül kedvenc asztalukhoz.

Beigazolódik a gyanúja, állapotos, eljegyzett menyasszonyként ennek örülnie kellene, de benne a kétség munkál, stratégia kellene, mit vár az élettől, mit akar tenni és mit nem. Halogatni tovább nem lehet, el kellene dönteni, mit akar. Egy életen át nem menekülhet az emlékei elől.

Szedd össze magad, Flóra, biztatja magát és kortyol egyet a langyosra hűlt kávéból. Ám a korty nem lefelé menne, hanem kifelé, alig tudja lenyelni.
Fogalma sincs a jövőről, még egyetlen kis kapaszkodót sem lel, agy kénytelen megfordítani a kérdést, hogy mit nem akar.

Visszamenni. Újra anyja kislánya lenni, egyben az öccse árnyéka, mert apja imádja és bálványozza ugyan, de az anyja számára csak egy lány, aki nem igen számít, mert az öccse a fiú a családban, aki tovább viszi a család nevét. Hiába dolgozik az anyja, és végzi egyik szaktanfolyamot a másik után, az otthonról hozott értékrendet képtelen átlépni. Öt évvel fiatalabb öccsét ajnározza, de Flóra csak egy lány, melyet éreztet vele, s apró kis trükkökkel megakadályozza, hogy Flóra egyetemre menjen, mert az csak Tomikának való. Hiába mennek a barátnői felsőoktatási intézményekbe tanulni, anyja köröm szakadtáig egyre csak azt szajkózza, hogy menjen férjhez, szüljön gyereket, majd eltartja a férje, ha jól választ.

Elmenekül, egészen Londonig, onnan Argentínába kerül, majd visszajön Európába. Hiába megy haza húsvétra, karácsonyra, hiába szereti az öccsét és az apját, nem tud túllépni anyja árnyékán, egyre azt látja maga előtt, amint toporzékolva széttépi a jelentkezési lapját, s még apja sem mer a védelmére kelni, hiszen tizennyolc évesen veszi el feleségül és formál belőle neki tetsző feleséget, így nincs joga ellent mondani neki. Titokban anyagilag segíti a lányát, valahányszor hazamegy Flóra, átad neki egy nagyobb összeget.

Az öccsét sem szereti kevésbé, mert nem tehet róla, hogy anyja felnőttként is úgy óvja és kiszolgálja, mint egy kisgyereket.

Nincs már gyökere az otthoni földben.

Gyerekfejjel, dacból hagyja el otthonát és hazáját, a nagyvilág formálja felnőtté, s annyira immunissá válik a külvilággal szemben, hogy nem akar gyökeret ereszteni sehol. Sokkal nagyobb a világ, mintsem bárki gondolná, élete végéig nem tudja bejárni, s mindig máshol lenni, az legalább érdekes, és izgalmas.

Mit nem akar még?

Egyértelmű, olyan anya lenni, mint az anyja. Jó anya lenne? És ha a génjeiben ott hordozza az otthonról hozott asszonyi mentalitást? Vállalhat gyereket ezzel a háttérrel? Vállalhat, ha felvállalja, hogy esetleg boldogtalan lesz mellette az új kis lélek, mint tenmaga. De ezt nem szeretné. És nem is akarja.

Nem szereti Flaviót?

Dehogynem! Nem benne nem bízik, hanem magában. Attól retteg, hogy gyökértelen faként kidönti az első szél, és nem ilyen asszonyt érdemel Flavio.

Flórát annyira lekötik a gondolatai, hogy észre sem veszi, amint a bárpult mögött a tulaj pergő mondatokat vált valakivel és közben le sem veszi róla a szemét.

Most meg rátör az éhség, mintha egy hete nélkülözné a kenyeret, még a gyomra is megkordul, pedig csak tizenegy óra. Ráadásul a konyha felől orrába kúszik a zúzarizottó semmivel össze nem téveszthető illata. Rendel is egy kis adagot és amint kihozzák, azonnal úgy forrón, enni kezdi. Vagy inkább falni.

A semmiből ott terem mellette mamma Theresa, leül vele szemben és mondja a magáét:
- Ciao, Flora, bene hai trovato! È ora di andare a casa, vieni a casa presto Flavio e non sanno dove trovarci. Perché non indossi il tuo anello? Lei ha accettato e vincolante. A Pasqua, la famiglia del badge Flavioli del matrimonio. È meglio avvenire appena possibile. (8)

Rendel magának egy kávét és kifizeti Flóra fogyasztását is.

- Lo so molto di più su di te che si potrebbe non indovinare. Flavio ti ama ed i vostri bambini può essere un buon padre. Sarai una buona moglie. Ti aiuto io.(9)

Mamma Theresa sóhajt egy nagyot, mielőtt útnak indulnak. Ideje anyai szárnyi alá venni ezt a magyar lányt, és menteni, ami menthető. Három saját gyereke és a négy Flavio csemete után nem okoz majd gondot az új kis jövevény nevelése sem.

De erről csak az esküvő után beszél Flavióval.

1- Szép vagy, kislány!
2- Meghívhatlak egy kávéra?
3- Gazdagnak lenni egy állapot, alkotni meg gyönyörűség!
4- Kedvesem, légy a feleségem!
5- A szerelem nem ismer határokat, sem térben, sem időben! L'amore non conosce limiti né di spazio né di tempo!
6- Eléd terítem a világ minden kincsét és követlek, menj bárhová, az otthonod az enyém is és tiéd is az enyém!
7- Veled és a gyermekeinkkel szeretném leélni az életem!
8- Szervusz, Flóra, jó, hogy megtaláltalak! Ideje hazamennünk, hamarosan hazajön Flavio és nem tudja, hol keressen bennünket. Miért nem hordod a gyűrűdet? Elfogadtad és az kötelez. Húsvétkor a Flavioli család kitűzi az esküvőt. Jobb, ha minél hamarabb megtörténik.
9- - Sokkal többet tudok rólad, mint sem azt sejtenéd. Szeret téged Flavio és a gyermekeiteknek is jó apja lesz. Te pedig jó feleség leszel. Majd segítek.

Kép: http://balog.hu/roma/index.php?page=Kepek_roma