A sértődés
Látogatók száma: 135
Évi biciklizni tanult. Amikor már jól ment neki, akkor a mellettünk lévő kis utcába egyedül is kimehetett gyakorolni.
Amikor kiértem az utcára már nem hallatszott a bőgése. Tudtam, hogy baj van.
- Anya te miért most jössz? - vont kérdőre a lányom.
Közelebb léptem, és felemeltem a földről.
- Ne segíts!
Megsimogattam a fejét, leporoltam a kis ruháját.
- Minek jöttél. Én már sírtam. Most már nem kellesz.
- Szívecském, ugyan már! - mondtam kedvesen.
- Látod a biciklimet?
- Igen. Mit kell rajta nézni?
- Nem működik a fékem.
- Majd apa megnézi.
- De te nézd meg. Most!
Egyet hümmögtem, és ránéztem a fékre. Kipróbáltam, hogy mi lehet a baj, de minden rendbe volt.
- Ez jó édes kislányom.
- Anya te megint azt akarod, hogy elessek?
- Hogy akarhatnám én azt? - kérdeztem, s közben lehajoltam megtörölgetni a sebes kis térdecskéjét.
- Vérzik a fejem is. Azt is tessék megtörölni!
- Hol Évikém? Én nem látom.
- Anya te nem akarsz engem meggyógyítani.
Az előbbi hangos sírást, amit még a házból is hallottam, most hirtelen testközelből kaptam. Évi bőgni kezdett. Én meg ott álltam tehetetlenül. A lányomnak semmi baja, de úgy visít, mint a fába szorult kiskukac.
- Nekem rossz anyukám van - mondta két sírógörcs között.
A hangos sírásra a szomszéd fiú is megérkezett.
- Nézd ott jön Jenő - mondtam a lányomnak.
- Hol? - kérdezte a hirtelen elálló könnyeit törölgetve.
- Hát ott a sarkon, biztos meghallotta a szirénázásodat - mondtam.
- Anya, te csúfolsz engem, én nem is vagyok tűzoltóautó.
Ekkor hozzánk ért Jenőke is.
- Mi a baj Évi? - kérdezte a kisfiú.
- Semmi, csak téged vártalak.
- Akkor én megyek is - mondtam. Beviszem a biciklid, hogy megcsinálja apa. Jó?
- Anya, nekem kell a bicikli! Jenővel szeretnénk bicajozni.
- Akkor nincs baj?
- Anya, szeretlek! Csak menj már!
A cikket írta: cecill
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Érthető nem?
Gyuri
Aranyos kis történet!
Ez a Jenő.......csodákra képes! :-))
Teccccccettt!
Pussz
Csilla
Köszi mindenkinek a pozitív hsz-eket!
Pusszancs,
Cecill
F.
Aranyos és nagyon tetszett. Igen kell a szülő, mikor baj van, javítani és míg nem jön valaki más játszani. Ismerős. De hiszen ezért szeretjük és imádjuk falatnyi csöppségeinket. Igaz az enyémek már nagyok, de ez nem múlik el az idővel. A nagyokat is kell kényeztetni, szeretgetni, még akkor is, ha azt mondja :
-Naaaaaaaaa nem már nem vagyok bébi!!
Pedig dehogy is nem az Óriás bébi. Szeretik ha öleljük és simogatjuk, bátorítjuk őket. ez a sorsunk, de hiszen ezt akartuk. Üdv Éva.