újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Zárd be az ajtót!... 2.

Látogatók száma: 72

- Nyugalom... hová ez a nagy sietség? Még a végén Guttmannt kapsz!

Kitti bezárta az ajtót a férfi után, mint ahogy az anyja kérte, és araszolva elment mellettük. Hogy mire gondolhatott közben, csak ő maga tudhatta, de az anyában nem lehettek kétségek afelől. Talán átfutott benne egy percre, de csak annyira... hogy a lánya, látva a mosolyát egy kissé megenyhülten nyugtázta magában a helyzetet,... ezek megint kibékültek!? Majd félrevonult, mint már annyiszor,... érezte, most sem ő van a középpontban. Magában megnyugodva kissé,... legalább nem egy hajléktalan az, akit az anyja ismét befogadott...

De rosszul hitte, mert a férfi most a lány felé fordulva csak ennyit mondott:

- Szia Kitti!... Ugye nem baj, ha anyádat ismét elrabolom?... és közben kajánul vigyorgott a bajusza alatt, mint aki biztos a dolgában.

Kitti, mintha fejbe vágták volna, vette ugyan a lapot, de már egyenesen az anyjának szegezte a következő kérdést. - De igen, baj - válaszolta a férfinek is közben és az anyja felé fordult...

- Anyu! Ugye nem mész el vele?... nem kevés aggodalommal a hangjában kérdezte ezt.

- Nem megyek, ne félj! - felelte az anya. Eszembe sem jutott! ... mintegy nyomatékul Gábor következő kérdését is megelőzve, tudomására is hozva egyszer s mindenkorra, ha lett volna is ilyen szándéka, nem teljesíti azt.

- Nem viszem el az anyádat! Ne félj! - erősítette meg, miután meggyőződött arról, nincs mitől tartania, taktikát változtatott,... látva a lány aggodalmát és az anya határozottságát is...

- Régen láttalak! - Hogy vagy Kitti? - kérdezte mintegy mellékesen, elterelve a lány figyelmét a pillanatnyi szituációról... keresve vele a kontaktust.
- Látni akartalak benneteket, mindössze ennyi...

(Közben figyeltem a lányom reakcióját, éreztem, most nem az a pillanat van, amikor csak úgy figyelmen kívül hagyhatom az érzéseit, mint már annyiszor... Most nem állíthatom félre, hogy majd később megmagyarázom... Éreznie kell, hogy nincs mitől tartania... Bízhat bennem. Én valóban nem szándékozom elmenni Gáborral sehová, még akkor sem, ha ő azt szeretné és ezt nyomatékkal akartam a tudomására hozni.)

- Ne aggódj! - mondtam ismét, nem megyek sehová.... mert közben eszembe jutott mit is szokott mondani ilyenkor Gábor.... "Na igyekezz!... Menjünk már!!!!"... - sürgetett mindig,... soha sem értettem a sietsége okát?... vagy mégis?

Most viszont ez a félelem felesleges volt, mert ilyen kérés, ha el is hangzott a részéről..., nem meggyőződésből tette... A többi csak az agyamban volt, régről... az emlékeimben.

(Kitti visszavonult a szobájába és magunkra hagyott nem kis megkönnyebbülésünkre... Gábor utánam jött a szobámba és megnyugodva, hogy rajtunk kívül senki nincs, helyet foglalt az egyik fotelban... már sokkal magabiztosabban kérdezhettem meg, mi járatban mifelénk?)

- Eltűntél!... Még csak nem is kerestél!... Fel sem hívtál!... És amikor kerestelek elég kíméletlenül leráztál!... Akkor most mire véljem a hirtelen látogatásodat? - zúdítottam rá a kérdéseket.

- Csak erre jártam. - gondoltam benézek - felelte még mindig a régi, fölényes magabiztosságával.

- Ja csak ennyi az egész? - akkor semmi gond... Már azt hittem, hogy én hiányoztam neked, de ha így áll a dolog, ... folytattam volna, de közbeszólt...

- Na, ne szórakozz! ... hiszen nagyon jól tudod, miattad vagyok itt!

- Aztán már miért tudnám, hogy miattam? - játszottam még mindig,... vigyázva azért ne feszítsem túl a húrt.

- Vagy nem engem vártál? - váltott más hangsúlyra...

- Senkire se vártam, ha érdekel - feleltem szárazon.

- Akkor tévedés volt idejönnöm. - volt a sértett (megjátszott) válasza.

- Mégis miért vártalak volna azok után, hogy elküldtél?... (és kezdtem úgy érezni fölém akar kerekedni már megint, és nem kapok egyenes választ tőle, ahogy eddig sem, pedig soha vissza nem térő alkalom volt ez, hogy megtudjam végre, miért szakított velem?...)

(Ültünk egymással szemben és csak néztük,... hallgattuk egymást... igyekeztem nem a szavába vágni... bár néha nehezemre esett, de hagytam mondja ki magából, amit szeretne... Olyan hosszú volt az az egy hónap, amióta még csak nem is beszéltünk egymással, hogy ideje volt tisztázni a sérelmeket, akárhogy is fejeződik be ez a mai este?)

- El kell mennem - mondta,... mert szeretlek! - mert nem akarom tönkre tenni az életed!
- Kérlek bocsáss meg!

- Tudom, hogy csak azért mondod... El akarom hinni, de ...

- Akkor hidd is! - felelte.

(Ebben a pillanatban tudtam, hogy amit most mond, az őszinte..., de ismét felerősödött bennem az addig elfojtott fájdalom... az nem lehet, hogy itt a vége..., de miért, hiszen...?)

Folyt. köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Na tessék! Már azt hittem közelebb kerülünk a dolgok lényegéhez. De nem. Még nem.
No, akkor kénytelen vagyok várni a következő részig! Várom!!
:)
Zs.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Na tessék! Már azt hittem közelebb kerülünk a dolgok lényegéhez. De nem. Még nem.
No, akkor kénytelen vagyok várni a következő részig! Várom!!
:)
Zs.

A dolgok jönnek maguktól... vagy tőlünk, ne sürgessük! :-) Mivel még nem tartunk a lényegnél, ezért kaptam csak kis pontot valakitől? :-)
Hagyd már azokat a hülye pontokat... Nem volt olyan izgi, mint az első rész, de pont annyit árultál el, hogy várjuk a következőt. A pontok nem lényegesek! Én pl. nagyon ritkán adok, pont emiatt. Nem a pont számít!!

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Hagyd már azokat a hülye pontokat... Nem volt olyan izgi, mint az első rész, de pont annyit árultál el, hogy várjuk a következőt. A pontok nem lényegesek! Én pl. nagyon ritkán adok, pont emiatt. Nem a pont számít!!

De, igen, számít! Nekem igen! :-) Most megsértődtem! :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

De, igen, számít! Nekem igen! :-) Most megsértődtem! :-)

Miért? Az írásból akarsz megélni?? Hmmm...sértődj! ;-)) Én akkor se pontozok, abból nincs vita! :-))
Lássuk a medvét...
üdv,
P.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Lássuk a medvét...
üdv,
P.

Ez még csak bocs... bocs. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: