Erotikus
Zárd be az ajtót!... 3.
Látogatók száma: 77
Ebben a pillanatban tudtam, hogy amit mond, az őszinte..., de ismét felerősödött bennem az addig elfojtott fájdalom... az nem lehet, hogy itt a vége..., de miért, hiszen...?
Iszonyatos fáradtnak érezte magát. Ahhoz semmi kedve nem volt, hogy elölről kezdjen mindent, vitatkozzon, győzködje, érzésekről, miértekről... egyszeriben nem érdekelte semmi más csak a most, a jelen, a pillanat... Soha nem tudta elérni, hogy itt legyen, hiába marasztalta, mindig menni akart,... de most itt van. Eljött hozzá. Soha vissza nem térő alkalom ez..., akárhogy is alakul kettőjük sorsa...
Látta a férfin is a fáradtság jeleit,... kétsége nem volt afelől, hogy most őszintén mondta, amit mondott, a szavai mégis olyan tompán, messziről hatottak rá, ha így is van, ha nem akar neki semmi rosszat, akkor legalább legyen valami értelme annak, amin idáig keresztül ment... hányszor gondolta, hogy utoljára...?
- Késő van már! Nem akarsz mégis elmenni? - kérdeztem kissé bizonytalanul, de mégis remélve, hogy ő sem így gondolja.
Ekkor hirtelen felpattant és semmi magyarázat nélkül kirohant a lakásból... nem értettem, de nem hagyta sokáig,.. nem telt bele pár perc és egy szatyorral a kezében jött vissza... ekkorra már sejtettem a tartalmát, amikor összekoccantak az üvegek...
- Még jó, hogy kitaláltad a gondolatomat! Mivel is tudtalak volna megkínálni?... bár te valami rosszban sántikálsz - és már mindketten nevettünk... feloldódtunk egymás hülyeségét látva, már nyoma sem volt bennünk zavartságnak... Most örültem csak igazán annak, hogy mégsem hagytam el annyira magam, hogy a betoppanása váratlan helyzet elé állít... bár őt a legkevésbé érdekelhette, hogy van-e tiszta pohár, vagy vetetlen-e az ágy... kellemes félhomály vett körül bennünket... még a leszálló est is nekünk kedvezett...
- Kitti hozz magadnak is egy poharat, és akarta vagy sem töltött neki az italból, hozzátéve, ugye most egy kicsit magunkra hagysz?... miközben jó szokásához hűen rácsapott egyet a fenekemre.
- De még nem is vacsoráztunk? - próbáltam elterelni a figyelmét, de nem hagyta...
- Az ráér - felelte, és már döntött is hanyatt, le a lábamról, kiszorítva belőlem még a szuszt is, én meg átadtam magam a szenvedélyének, amit oly sokszor éreztem, és annyira hiányzott már..., de bármennyire is éreztette fölényét, most én voltam itthon, a szokások nálam is hasonlóan, mint nála, a fürdőszobánál kezdődtek és nem volt párdon...
- Először letusolunk drágám! - közöltem vele ellentmondást nem tűrően és kihasználva pillanatnyi erőfölényemet, kiszabadítottam magam, majd a kezébe nyomva egy törölközőt betuszkoltam a fürdőszobába..., nem sokáig hagyva magára, csak addig, amíg szomjúságomat enyhítettem kissé, követtem még mindig hitetlenkedve, hogy itt van, nálam, velem és hamarosan együtt, egymás karjaiban, önfeledt szeretkezésbe kezdve, amelynek hajnalig se lesz vége, ha rajta múlik, vagy ha vége is lesz, újrakezdjük, mint már annyiszor tettük... soha többet megfogadva, hogy ez lesz az utolsó.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kedves Éva, attól tartok azok a fogadalmak nincsenek a hatalmunkban. :)
Pussz, Tündér
Most akkor újra együtt ?
Most kicsit zavar, hogy az eleje átment egyes szám 3. személybe....de a lényegen nem változtat. Sok sikert, bár az ilyen pasiktól nem sok jót lehet várni...amikor hiánya van megjelenik...sokszor dőltem be ennek, de már tudom, a szerelem nem ez. De ha nem vársz többet, mint amit adni képes, lehet belőle jó kapcsolat. Nem házasság, nem együtt élés, amolyan adok-kapok...
Majd még megálmodom mi legyen ezzel a kapcsolattal?! De amikor olyan jó néha elképzelni azt is, ami nincs? Nem? :-)
Haha, "egy kicsit"...., szegény gyerek elmehetett aludni vagy 10 órára;-)
Üdv,
P.
Szia Éva!
Haha, "egy kicsit"...., szegény gyerek elmehetett aludni vagy 10 órára;-)
Üdv,
P.
hódít az erotika