Gyöngyöket, hópihék, pelyhek

Látogatók száma: 46

Ha arra vezetne a sors, hogy magamtól elintézzem, milyen lesz az első...ami leesik nekem is, az akkor talán attól indul el, hogy még készenlétben vagyok. Nem is tudom, mit akartam gondolni, arra az esetre, ha már nem vagyok semmi, és senki... Egy fiúról

Milyen lesz egy fiúval, arra gondolni sem merek. Mert már nem vagyunk ott ahol. Nem vagyunk hűségesek, igazságosak...nem gondoskodunk és nem szemétkedünk már társunkkal. Nem gyújtjuk fel a bátorság és barátság tüzét. Nem vagyok sem kedves, sem kétéltű, hogy a kezemre kapjak valakit vagy valamit. Nem akarok házasodni, nem akarok házasságot. Ezt tükrözi az is ahogy ismerkedtem...
-Házas vagy?
-Nem, és te?
Nem nem, és van egy gyerekünk nem saját alomból. Lehet csak tetszem és szeretni kellene valakit. De nem is értettem, most fiad van, vagy lányod?
-De nem saját alom.
Na ezt már végképp nem értem. Ha egy lányhoz fűz egy kapcsolat, és van egy gyerek is mindegy kié, csak összeköt valamilyen érzelem, vagy talán a csaj olyan szép, hogy gyermeke, még csak ennyi összesen nyolc évesen, már tartja magát a fiatal férfi lányának, és mintsem gyereknek. Az anyja össze-vissza, nem élt már nyolc éve, nem is tudom, miért olyan butának tartom magamat, hogy nem vele foglalkoztam amikor felhívott. Nem voltam vele elfoglalva, nem számítottam rá...hogy elmentem volna moziba egy ismerősömmel, aki megsértődött erre fel. Nem engedi hogy fiúim legyenek, mert akkor minden reménysége elveszne. Nem szabad már érzelmeiben ennyire kárt tennem. Aztán akkor is minden volt, amikor este inkább buliba mentem, és nem gondoltam rá, hogy ez a fazon, akinek gyereke van és párja, nem gondolkodik?
De gondolkodik, és annyit mondott a végére, hogy - Csá, és leteszi a telefont.
Na igen, akkor miért bántottam meg azt, aki viszont mellettem csinálja végig, hogy nem is feküdtem le vele fél éve. Nem is áll szándékomban, hiszen nem tetszik, idős és csak szponzorál. Akkor mihez kell végül is szánnom, magam szánom és nem barátkozom senkivel, mert elvesztek a barátaim, és egyedül kell maradnom, hogy megálljam a helyemet. Hogy dolgozzam, hogy legyen valami pénzem, rohadt anyagias vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy pénz...hanem hogy anyagból lehető legkevesebbet, vagy legtöbbet is szerezzek, mert mindenség zsoldosa, ha nem szabadulok attól az érzéstől, hogy maximalista vagyok, és nem mindegy mit hordok a bőröm alatt.
A bőröm alatt aranyat, és a torkomban szívemet, ami mindig elárul, hogy csak rajongás volt az egész

A cikket írta: Zsüsztin

előző cikk következő cikk

1 szavazat