Született feleségek?!
Látogatók száma: 294
Létezünk, vagy csak rabszolgasorsba kényszerítjük magunkat?
A minap éppen az egyik barátnőmnél voltam, amikor megjött "apuci". Abba a pillanatban hirtelen minden megváltozott. "Anyuci" (Zita barátném) azonnal vele kezdett el foglalkozni. Észre se vette, hogy a barátnőjét otthagyta és Béla "fenekét kezdte el nyalni".
Nem értettem.
Mi lehet a háttérben?
Béla egy igen jámbor ember, (Bár Zita elmeséléseiből ez csak a külső látszat, a hálószobában például egy vadállat. Demonstrációul Zita a múltkor a fenekén lévő kék ostorcsapáscsíkokat mutatta. Hm...) és mégis...
Szóval, szerintem a "feleségnek a konyhában a helye" és egy "nő csak törődjön a háztartással", valamint "az asszony nevelje a gyerekeket" szövegeket csak a férfiak jólfelfogott önös érdekekből szuggerálták belénk.
Mi meg hagytuk és elfogadtuk! Miért is?
Ugyan már! Mivel különb egy férfi egy nőnél?
Több esze van?
Nagyobb izmai vannak?
Hangosabban tudja védeni az érdekeit?
Vagy csak egyszerűen mi magunk kényszerítettük magunkra a másodrangúság szerepkörét?
Szerintem igen.
Amit a társadalom szintjén nem lehet elérni jelenleg, sajnos, azt némileg mikroszinten már egyes sors-, de inkább harcostársaim, már el tudták érni.
Nézzük csak miről beszélek.
Ugye a társadalom kisebb sejtjei a munkahelyi közösségek. Ezeken a helyeken már léteznek kivételek, amik erősítik a szabályt. Vannak már olyan munkahelyek, ahol női vezetők vannak, vagy ha nem is ez van, de nem alacsonyabb rendű az, aki szoknyát visel.
Bosszantani szokott, amikor látom, hogy mert csinos vagyok, egyből butának is néznek. Most itt nem rád gondolok, kedves Dénesem! Nálunk a munka számít, nem a személyiszámunk eleje. De egy-egy tárgyaláson már éreztem, hogy nekem kétszer annyit kell tennem, hogy elfogadjanak, mint férfi kollégáimnak, sajnos.
Ha az emberlányának van egy normális gondolkodású férje (jelenesetben az én Gézám), akkor a szerepek el vannak osztva. Nincsenek privilegizált feladatkörök. A családon belüli munkákat mindkét fél vállalja. Na nem azt mondom, hogy feltétlen Géza mos, főz, vasal, de "nem esik le az aranygyűrű az ujjáról", ha meg kell fogni neki a porszívót, vagy akár segítenie kell a mosogatásba, vagy esetleg el kell vinni a lányunkat Évit az iskolába.
Tehát, érzésem szerint az emancipáció, amiért annyit harcoltunk az elmúlt 100 évben, nekünk eddig csak hátrányokat hozott. Manapság már sokunk azért küzd a kis mikrokörnyezetében, hogy valami elinduljon. A változás felülről soha nem fog magától megtörténni. Az csakis velünk kezdődhet, egyszerű nőkkel, anyákkal és a társadalom szintjén csak ezután indulhat el valamiféle pozitív változás! ...Hogy ne legyenek többé született feleségek.
A cikket írta: cecill
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hogy is van ez? Bélát pusztán szereti a felesége ezért szerinted nyalta a fenekit. Ha mi teszzük ezt, akkor csupán kedvesek vagyunk, vagy éppen szeretjük a párunkat. Nálad ennek a fordítottja visszatetszést kelt.
Az sem rossz kritikai mondat felénk, ha csinosak vagyunk egyből buták is. Ez lehetséges, de az sem biztos, ha randák, és slamposak vagytok attól már mindegyikőtök egy Einstein. Ez
esetben téves az a mondat is, hogy minden nagy teljesítményű férfi mögött a háttérben egy nő áll. Valóban volt Einsteinnek felesége, akit viszont alkalmanként nem csak verbálisan pallérozott. Gondolom azért, mert mögötte állt, és közben semmit sem csinált. Minek nektek ez az igényelt emancipáció? Már most hat évvel több az átlag életkorotok, mint nekünk. Mennyi legyen? Harminc? Továbbá a hiteles statisztikai adatok szerint ezer férfira, ezeregyszáz nő jut. Ha azt a plusz százat merő altruizmusból bevállaljuk akkor csapodárak, vagyunk, ha nem, akkor impotensek? Semmi sem jó nektek. Hűségesek is legyünk, de a plusz kontingens is elvállaljuk? Nem is beszélve arról, hogy a pluszkák nyílván baromi rondák is. Hát van nektek szívetek?
Tamás
Egyébként meg imádlak benneteket szüfrazsettek.
:-)))))))))))))))))))))))))))))