újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

A boszorkányt máglyán megégetik? 3.rész

2010. szeptember 6. - Látogatók száma: 75

Ahogy Lindával egymásra néztünk, elképzeltem, hogy eddig nem tapasztalt élmények birtokosai leszünk. Számtalanszor eljátszottam a gondolattal, milyen lehet egy nőt kényeztetni, egy nő által kényeztetve lenni.

Elég színes a fantáziám pikáns szituációk fölvázolásához.
Jól ismertem Lindát, és tudtam, titkon ő is ábrándozik nőkről. Egymással kapcsolatban azonban sosem vetődött föl ez a kérdés.
Érveket gyűjtöttünk pro és kontra. Bár mindketten hajlottunk rá, barátságunk átminősítése komoly visszatartó erőnek bizonyult. Tudnánk-e ezután is úgy viszonyulni egymáshoz, mint eddig. Belegondolva ez nem „csak” egy fotózás, hanem két ember intimitásának feltárása egy kívülállónak, aki egyben a legszeretettebb személy az életemben. És lehet, hogy nem állnánk meg azon a ponton, ahol ő kívülálló tudna maradni, hanem mindannyian részesei lennénk egy triónak.
Nem álltunk rá készen, hogy igent mondjunk. Színészem nem tűnt csalódottnak, és ezután is annyi időt töltött velünk, mint az elmúlt hónapokban.

Az ősz beálltával az ismeretlen fővárosban találtam magam. Színészemet itt is foglalkoztatták. Reklámokban, filmekben tűnt fel, de mindig találtunk rá alkalmat, hogy elegendő időt töltsünk együtt.
Az egyetem nem töltötte ki napjaimat, és mivel az ösztöndíj csak a következő félévtől volt esedékes, életemben először munka után kellett néznem. Egyik ügynökségről a másikra mentem, az ajánlatokat föltérképeztem, s a végén modell lettem. (A várakozásoknak megfelelően a legkönnyebb módját választottam a pénzkeresetnek.) Vállaltam hosztesz-munkákat, fotózásokat, extravagáns ruhákban vonultam végig a kifutókon.

Színészem büszke volt rám, de találkozásaink ritkulni kezdtek. Nem miattam. Tudtam, mások is vannak rajtam kívül. Igaz, sohasem tagadta. Tudtam az alkalmi barátnőkről, a feleségéről és a gyerekeiről is. Talán nem volt elég óvatos, mert a lánya egyszer fölhívott engem: „Hagyja békén az apukámat!”- kiáltotta a telefonba.
Bizonyára kiborult otthon a bili, ezért próbált több időt otthon tölteni, hogy ne sérüljenek még jobban a gyerekei. A felesége régóta nem számított. A nő nem hagyta el, a rózsadombi villa visszatartotta a szegénységtől. Senki nem szeret második (harmadik, negyedik) lenni, de nekem alapvetően nem volt problémám ezzel.
A modellkarrierem könnyen beindult, külföldi ajánlatokkal is megkerestek.
Színészem egyszer azt mondta, nélküle is el fogok boldogulni. Nem kérte, hogy vége legyen, csak kinyitotta az aranykalitka ajtaját, hogy más ágakra, más kalitkákba is beröpülhessek. Éljek, tapasztaljak. Hiába tettük egymást boldoggá, ő látott tisztán. Egy részt nekem adott magából, amire bármikor igényt tarthattam.

Sikeres nőként vetettem bele magam az éjszakai életbe. Találkoztam nagyfarkúakkal, jóképűekkel, kispénzűekkel. Egy száguldó autóban ültem. Ahol érdemes volt, kiszálltam és elidőztem. Olykor hagytam, hogy valaki beszálljon, de el nem köteleztem magam. Mindenem megvolt.
Annak ellenére, hogy Színészem több időt töltött a családjával, egy-egy utazásra ő is csatlakozott hozzám. Vonzalmunk később sem csökkent. Ő volt nem létező lelkiismeretem hangja. Nem engedte, hogy abbahagyjam az egyetemet. „Mindig gyönyörű leszel, de eljön majd az idő, amikor már nem ebből fogsz megélni.” „A tanári fizetésemből?”- kérdeztem nevetve. „Tudod, mire gondolok.” Hogyne tudtam volna. Hálásan csókoltam meg. Szerelemmel.

Amíg lehetett, kihasználtam a karrierlehetőségeimet. A repüléstől kezdetben féltem, de aztán élvezni kezdtem Milánó, Róma, Párizs, London esti fényeit, ahogyan hívogatóan mutatták az utat a gépemnek. Megtanultam olaszul, franciául; az angol a második anyanyelvem lett. A mediterrán férfiak örömmel vették, hogy saját nyelvükön beszélgethetnek velem. Érdeklődésem kultúrájuk iránt kivívta elismerésüket. Egy vagány vörös démon a feketék között maga a főnyeremény.
Repülőjegyet Lindának is küldtem. Kapcsolatunk ugyanott folytatódott, ahol pár hónapja félbe maradt. Együtt fedeztük fel Párizs lüktető szívét, az Eiffel-tornyot, a kis utcákat, a nagy bevásárlóközpontokat. Sorban álltunk Glenn Brown jegyekért, a Renoir-ral végighajóztuk a Szajnát. Együttlétünk minden percét kiélveztük. De a munkája miatt nem maradhatott tovább. Én repülőre szálltam egy következő fotózás kedvéért.

A tengerparton nem tölthettem sok időt, őriznem kellett bőröm fehérségét. Az ügynökség által szervezett partiknak állandó résztvevője lettem. A magyar lányokkal jól kijöttünk. Az üresfejű cicababákkal sosem találtam meg a közös hangot. Szerencsére egyikük sem volt ilyen. A milánói összejövetelek különleges hangulatban teltek. Nehéz megfogalmazni mitől.
A munkával telt napok után jólesett a pihenés. A terasz rattan foteljei közül a legtávolabbit választottam, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a város fényeire. Lenyűgözött a látvány, kizártam a külső tényezőket. Nem is vettem észre, mikor a mellettem lévő asztalhoz három férfi telepedett. Olyan hangosan beszéltek, nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket. Mikor felnéztem, konstatáltam, milyen jóképűek. Kettő mediterránnak látszott, a harmadik, bár karakteres arcú volt, nem tűnt annak. Máskor rögtön kiszúrom, ha néznek, most nem… Egyikük hozzám lépett, és az asztalukhoz invitált. A „Gondolataimba temetkezem”- kifogás nem hangzott elfogadható indoknak. Átültem. A férfiak bemutatkoztak: Vincenzo, Gabriel és Péter. Igen, egyikük magyar volt. Kellemesen elbeszélgettünk, mégis korán elindultam a hotelszobám felé.

Péter elkísért az ajtóig. Aztán ott is maradt. Nemcsak egy futó kaland idejére. Ő volt az első férfi, aki tisztelte bennem a nőt. Átbeszélgettük az egész éjszakát, anélkül, hogy bármi történt volna. És ez így ment hetekig. Minden rezdülésével éreztette, hogy tetszem neki. Hízelgett ez a viselkedés, de kijelentése váratlanul ért: „Veled szeretnék élni.”

A cikket írta:

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 10. 01:06

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 9. 21:40

Irigyellek a sok utazásért! Tetszik az írásod!

Minél több helyet fedezel föl, annál több csodát élsz meg. Nem kell ahhoz külföldön járnod, hogy rácsodálkozz gyönyörű tájakra.
Anonymus
2010. szeptember 9. 21:40
Irigyellek a sok utazásért! Tetszik az írásod!
2010. szeptember 8. 22:45

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 8. 13:38

Tetszik a stílusod és az a világ, amit rajzolsz nekünk. Várom a folytatást.

Örülök, hogy tetszik. És nem is a képzelet szülte a történetet! :)
Anonymus
2010. szeptember 8. 13:38
Tetszik a stílusod és az a világ, amit rajzolsz nekünk. Várom a folytatást.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: