újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

A boszorkányt máglyán megégetik? 4.rész

2010. szeptember 14. - Látogatók száma: 83

Vannak idők, amikor lényegtelennek tűnő dolgok a legfontosabbak az életben. Nem voltam meggyőződve döntésem helyességéről; ösztönösen válaszoltam: „Jó, költözzünk össze.” Azt hiszem, nem ez volt a dolgok szokásos menete, de a jelenlegi életem kezdett ellaposodni. Egy együttélés határozottan meglepetésekkel kecsegtetett. Nem is sejtettem, mennyire.
Átölelt, és életem leggyengédebb csókjával köszönte meg. Az idő, amit együtt töltöttünk, harmóniában telt. Nem terveztem komoly kapcsolatot, de az ölembe hullott, s kezdtem megszokni a gondolatot. Eddigi életünk földrajzi koordinátái most metszették egymást először. Hogy a továbbiakban hol fogják, még nem volt világos.

Péter nem igazán kötődött Magyarországhoz. Amikor elvégezte az Agrártudományi Egyetemet, egy országos hírű borkereskedéshez került, ahol tehetségével hamar kivívta magának az ügyvezetői posztot. Kapcsolatrendszerének köszönhetően pedig számtalan országgal alakított ki kereskedelmi kapcsolatokat.
Érezte, hogy gyökeret kellene eresztenie, de ez nem volt olyan egyszerű. Rám bízta a döntést, követem-e útjai során vagy hazatérek, és ő próbál meg követni engem.

Együtt repültünk haza. Nem sokkal később egy szép, csendes házban éltünk. Szülővárosom visszavárt. Bár túlzás lenne együttélésnek nevezni, hiszen Péter gyakran hagyott egyedül „fészkünkben”. Néhány együtt töltött hét után rá kellett döbbennem, hogy az egyszemélyes életemet kell tovább folytatnom. Nem bántam. Ölembe hullott szabadságom újra közel vitt Lindához, a színházhoz és Színészemhez. Mindkét kapcsolat ott folytatódott, ahol abbamaradt. Kezdetben sokszor voltam egyedül a házban, aztán Lindával töltöttem a nap nagy részét, leszámítva azt az időt, míg ő dolgozott. Vásárolgattunk, koncertekre jártunk, végül Színészem hotelszobájában pihentem meg.

Ha Péter hazaindult, én az otthonunkban vártam. Mivel főzőtudományomat nem fejlesztettem az évek során, így a közeli étteremből rendeltem ételt.
Egyik útja után egy különös érzés vibrált köztünk. Olyan hévvel estünk egymásnak, hogy egy pillanatra azt hittem, bele tudnék szeretni. De ez az érzés hamar elmúlt. Egy visszavonhatatlan dolog mégis megesett köztünk. Kilenc hónapig kellett rá várnom. Ő lett Liza, a kislányom. Bár Péter kitörő örömmel fogadta a hírt, mégis sokszor hagyott egyedül. Ha velem volt, kényeztetett, úgy szeretett, mint még senki, mégis mindig meg tudta tenni, hogy elmegy és itt hagy. Tudtam, soha nem csalna meg. Ő erre nem képes, nem tud hazudni. Velem ellentétben.
Ahogy elment, indultam Színészemhez, aki élettapasztalatával, szeretetével segített át a babavárós időszakon. Volt már tapasztalata benne.

Liza életem csodája lett. Amikor megtudtam, hogy gyermekem lesz, éreztem, hogy kislány lesz. Mit kezdenék egy fiúgyerekkel? Már a gondolatától is megrettentem. Én nem lehetek fiús anyuka! Az első pillanattól kezdve imádtam őt. Már pocaklakóként megismerte a Máté- passiót, Audrey Hepburnt, John Travoltát. Linda is izgatottan várta babámat, együtt nézegettük az utónévkalauzt. Megfelelő alany volt ehhez, Péter pedig minden döntésemet (döntésünket) elfogadta.

Péter csak szeretni akart, és én hagytam neki. Ilyen egyszerű. És ezt egy csillogó gyűrűvel tette hivatalossá.

A cikket írta: Skoky

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 7. 09:57

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. február 6. 21:07

Szia Skoky

Az utolsó mondatodnál értem, miért mondtad azt, hogy van egy hasonló történeted. "Péter csak szeretni akart, és én hagytam neki."

"Hagytam szeressen. Mint még soha" :-)

Éva

Szia Éva!

Ez az írás eszembe sem jutott, mikor írtam neked a kommentet. Ennek a történetnek nem én voltam a főszereplője, hanem a barátnőm.
A saját életemből is van példa, de annak papírra vetése még várat magára.

Üdv: Skoky
Anonymus
2011. február 6. 21:07
Szia Skoky

Az utolsó mondatodnál értem, miért mondtad azt, hogy van egy hasonló történeted. "Péter csak szeretni akart, és én hagytam neki."

"Hagytam szeressen. Mint még soha" :-)

Éva
2010. szeptember 16. 10:08

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 16. 07:17

megkaptad a kecskét és a káposztát is. de meddig?

Köszönöm a hozzászólásokat! Azért várjátok ki a csavart a történet végén! :)
Anonymus
2010. szeptember 16. 07:17
megkaptad a kecskét és a káposztát is. de meddig?
Anonymus
2010. szeptember 14. 11:53
Várom a végét! :)
Anonymus
2010. szeptember 14. 08:41
Skoky! Nekem is lányom van, de ha fiú lenne is imádnám, amilyen vagyok. Az anyaság érzése a legnagyobb ajándék az életben, én párom is sokat dolgozik, de soha nem vagyok egyedül, mert gyermekem be aranyozza életem minden pillanatát és másodpercét! Te sem vagy egyedül, ott van kislánykád, akit te is úgy imádsz, hogy szavakba nehéz leírni. Megdobbant a szivem és egyből olvasás közben lányom csöppent a búrámba, aki életem legeslegnagyobb adománya.
Nem számít semmi csak ő és nincs értékesebb ezen a világon! Köszi, hogy leírtad és olvashattam! üdvözlettel Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: