újabb események régebbi események további események
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Fifi22 regisztrált a weboldalra
10:45
A kérdező hozzászólt a Kérdezd a férfit menüpontban levő kérdéséhez
05:56
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:00
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
13:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Kőnig válaszolt egy szavazásra
15:10
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Kőnig új cikket töltött fel
08:19
Új cikk került fel a weboldalra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel

A boszorkányt máglyán megégetik? 5.rész

2010. szeptember 19. - Látogatók száma: 92

Az esküvő szervezését családomra bíztam, akik vállalták, hogy felejthetetlenné teszik ezt a napot. Meghagytam nekik ezt az örömet, hiszen most megy férjhez az egyetlen lányuk. Legyen felejthetetlen a napjuk.

Én tudtam, hogy sosem fogom őt úgy szeretni, ahogyan ő engem. Azzal a végzetes Bűn és bűnhődéssel belevésődött a szerelem a szívembe Színészem iránt, és kitörölhetetlenül ott maradt. Minden rezdülésemet ismerte, és sokkal régebb óta, sokkal mélyebben, mint Péter.

Péter egy szerető férj. Ha belegondolok, szeretőkkel és férjekkel egyaránt jól elboldogultam. Most is biztonságban voltam. Mindkettőjüknek kellek.
Ez egy babával a hasamban nem tűnt „jó kislányos” viselkedésnek. De hol voltam én attól! A félbehagyott egyetem, Színészemhez való kötődésem, a családomtól, barátaimtól való eltávolodás messze sodorta tőlem a megelégedettség érzését.

A kora tavaszi esküvő mégis elfeledtetett minden kétséget, s egy halom ismerős-ismeretlen előtt hivatalosan is egymáshoz tartoztunk. Nászútnak megismerkedésünk mediterrán tájait választottuk, remélve, hogy a hazatérés után most majd több időt töltünk együtt. Ha nem is egymás miatt- a családunkért.
Egy ideig minden szép volt, de Péternek újra és újra el kellett mennie. Én újra és újra Színészemmel vigasztalódtam.

Amikor Liza megszületett, a férjem meglepően sokáig mellettem maradt. Az égiek úgy rendezték, hogy ezt a csodát együtt éljük meg. Fájdalmaim ellenére hálás mosollyal köszöntem meg jelenlétét. Mivel nem lépett föl semmilyen komplikáció, néhány nap múlva már otthon lehettünk. Péter minden kívánságomat leste. Linda első útja is hozzám vezetett munka után. Meghatódott, mikor leendő keresztlányát tartotta a kezében. (Évekkel ezelőtt eldöntöttük a keresztanyaság kérdését.) Örült ennek a „lehetőségnek”.

Nem voltam elég óvatos, mert Színészem hívása akkor érkezett, mikor férjem mellettem ült. Hangszínemből megértette, hogy baj van, ezért tényleg csak egy gratuláció hagyta el a száját. Pétert először láttam gyanakvónak. A sejtése, hogy van valakim, beigazolódni látszott.
„Ki ez, és honnan tud a lányunkról?”- kérdezte szemrehányóan.
„Egy régi barátom, évek óta nem láttam. Biztos Linda mondta el neki a jó hírt. - hazudtam.
„Minek üti bele az orrát mindenbe?” Ilyen dühösnek még sosem láttam. Ha most barátnőm itt lenne, biztosan kitekerné a nyakát. Szólnom is kell neki, hogy ritkítsa látogatásait. Azért azt nem gondoltam, hogy Péterből ilyen reakciókat fog kiváltani.

Linda nem értette, mi történik. Találkozásukkor még mindig nem enyhült meg, sőt elküldte őt a pokolba. És most finoman fogalmaztam… Amikor a férjem ránk vágta az ajtót, bűnbánóan néztem rá. „Ne haragudj!”- mondtam. Ő boci szemekkel visszanézett, és arra kért, valljam be Péternek a történteket. Annyi hazugság van már az életemben, ideje egyszer igazat mondanom. De én gyáva voltam, és nem tettem meg.
Linda közlésére nem számítottam: „Így nem akarok keresztanya lenni!”

Azt reméltem, megbocsát majd, és ott lesz a keresztelőn, de betegség miatt lemondta. A többi keresztszülővel együtt ő is szerepelt a listán, s hivatalosan ő is keresztszülő lett, de nem jött el. Azóta évek teltek el, és mi igen ritkán találkozunk. Néha egy-egy telefon születésnapkor, karácsonykor, de már semmi személyes.

Péter hamar elfelejtette ezt az egészet, megbocsátott neki. Valójában nem volt mit. Talán csak az én bűneimet, amiket nem vallottam be. És már nem is fogok.

Ha a papírlapokat összetépném, és a kisujjam a delete gombot érintené, akkor is késő lenne, hogy visszavonjam a vallomásomat. Ti mindannyian láttátok és ítéletet hozhattok. Elfogadom, bárhogy is döntsetek, mert bármit teszek is ezentúl, aki a legközelebb állt hozzám, már sosem fog bízni bennem. Tiétek a döntés, hogy máglyára vettek-e elkövetett bűneimért…

U.i.:
Ez nem az én történetem. Egy lányról szól, aki a barátnőm volt, de már csak a lánya keresztanyja vagyok. Könnyebb volt így megírni.

A cikket írta: Skoky

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 6. 17:29

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. október 6. 07:37

Szia Skoky!
Végigolvastam mind az öt részt. Fantasztikusan írsz. A történet gördülékeny és figyelmet felkeltő. Élveztem mindenegyes sorát. Megérdemelted a döntést, amelyhez szívből gratulálok.
Üdv. Éva

Szia Éva!

Teljesen meg vagyok hatódva... Köszönöm kedves soraidat!
Anonymus
2010. október 6. 07:37
Szia Skoky!
Végigolvastam mind az öt részt. Fantasztikusan írsz. A történet gördülékeny és figyelmet felkeltő. Élveztem mindenegyes sorát. Megérdemelted a döntést, amelyhez szívből gratulálok.
Üdv. Éva
 
2010. október 1. 10:13
Nagggggyon köszönöm! Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan olvassátok és ilyen pozitívan értékelitek! Köszi!
Anonymus
2010. október 1. 07:58
Végigolvastam hajnalban az összes részt egymás után és nagyon tetszett! :)
2010. szeptember 30. 23:06

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 30. 14:49

Jó volt olvasni az írásodat, nem is nehéz elképzelni a leírtakat.
Az élet nem egyszerű senkinek sem, főleg, ha túlbonyolítjuk azt.

Örülök, hogy örömet tudtam okozni az írásommal! Nekem is tetszik...:)
Anonymus
2010. szeptember 30. 14:49
Jó volt olvasni az írásodat, nem is nehéz elképzelni a leírtakat.
Az élet nem egyszerű senkinek sem, főleg, ha túlbonyolítjuk azt.
Anonymus
2010. szeptember 25. 00:12
Szia Skoky!

Én is várom! Hajrá-hajrá!!!
Anonymus
2010. szeptember 20. 23:09
Skoky! Nincs mit és várom további írásaidat, hogy olvashassam! Jó éjt Orsolya
2010. szeptember 20. 23:05

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 19. 19:57

Skoky! Szép és egyben kicsit szomorkás a történeted, de jó, hogy megosztottad velünk! Egy dolgot mondhatok, mindig az vesse a követ a másikra elősször, aki makulátlan! üdv Orsolya

Szia Orsolya!

Örülök, hogy olvastál, és kommentjeiddel megajándékoztál! Köszönöm!
Anonymus
2010. szeptember 19. 19:57
Skoky! Szép és egyben kicsit szomorkás a történeted, de jó, hogy megosztottad velünk! Egy dolgot mondhatok, mindig az vesse a követ a másikra elősször, aki makulátlan! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: