újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

A férfi és az idő (Pályázat)

2011. június 14. - Látogatók száma: 170

Ötven év után az ember csak egy dologban szerez biztosan gazdagságot. Ez pedig az idő. Addigra már sok mindent elveszítettél, pénzt, megbecsülést és kapcsolatokat. Viszont bőven rendelkezel abból, ami téged elhasznált: az időből.

A férfi és az idő

Ötven év után az ember csak egy dologban szerez biztosan gazdagságot. Ez pedig az idő. Addigra már sok mindent elveszítettél, pénzt, megbecsülést és kapcsolatokat. Viszont bőven rendelkezel abból, ami téged elhasznált: az időből.
Ez a gazdagságunk és szűkösségünk forrása is. Az emberi élet minden szakaszában három idő épül egymásra, a biológiai, a történelmi és a társadalmi idő. A biológiai létben a saját életidő és a történelmi idő összefonódik, az idő könyörtelenül halad, az életóra jár. Az ember megszületik, fejlődik, kiteljesedik, beérik, hanyatlik, leépül, majd meghal. A különbség csak az, hogy amíg a tehetetlen gügyögő csecsemőt mindenki ajnározza, és boldogan teszi tisztába, addig a leépült vénembert undorodva kezelik, becsmérlik, amikor tisztába kell tenni. Az egyik gyönyörű, a másik undorító.
A férfit ezek a gondolatok foglalkoztatták egyre intenzívebben, amióta megismerte Annát, a 25 éves érzéki, szőke hajú lányt.
Ötvenhét éves volt, nős, kettő kamasz fiúgyermekkel, egy beszürkült házassággal a hátán, amelyből nem sikerült kitörnie.
Felesége, akárcsak ő, elkopott a háztartási munkákban és felőrölték idegeit a monoton hétköznapok. Már régen nem adott magára. Utálta az életet, a férjét és a gyerekeit, bár ezt gyakran még magának sem vallotta be. Ilyenkor gyűlölte a párját, mert az sikeres volt. Vezető beosztásban dolgozott, jó fizetéssel és kapcsolatokkal. Ötven után egy kissé meghízott, korán rászokott az alkoholra, csak így tudta elviselni azt az érzést, hogy ötven felett a kutyának sem kell, leírták a munkaerőpiacon. Már a barátokkal sem tartotta a kapcsolatot.
A férfi ugyanúgy érzett, mint az asszony, de nem volt bátorsága a szakításhoz. Még jól emlékezett felesége gyönyörű zöldes szemeire, arra a vad szenvedélyre, amely összehozta őket.
Mára minden kiégett.
Annával, a lánnyal, a HÉV-en ismerkedett meg teljesen véletlenül. Tíz éve nem utazott tömegközlekedéssel, de Ráckevén a parkolóban bezárta saját autójába a kocsijának kulcsát, így kénytelen volt HÉV-vel hazamenni, hogy újra a pótkulccsal visszamehessen.
A lány a barátnőivel utazott. Jókedvűen nevetgéltek, egymás szavába vágva mesélték az élményeiket. Igyekezett nem feltűnően bámulni őket, de nem tudta a szemét a lányokról levenni. Különösen az ujjaik nyűgözték le, ugyanis mindegyik lánynak másként volt a körme kikészítve. Jól látszott, hogy műkörmök, a festés színe és a rikító színek és azok variációi teljesen elvonták a figyelmét. Nem bírta tovább és megkérdezte az egyiket, akinek később a nevét is megtudta.
– Bocsássatok meg, de gyönyörűek a körmeitek.– igyekezett lazán és fesztelenül beszélni, bár egy kissé megrémült magától, hogy tegezéssel kezdte, de remélte, hogy a fiatalok között ez nem sértő, még így ismeretlenül sem.
– Még soha nem láttam ilyen vagány körmöket.
– Tetszik? – válaszolt a szőke lány és kihívóan ránézett. A másik kettő összenevetett. Élvezték a helyzetet.
A férfi összeszedte magát és magabiztosan válaszolt.
–Bejön nekem az ilyen köröm, különösen a tiéd – a szőke lányhoz fordult. – Baromira szexis, és illik a hajadhoz.
A szőke egy kicsit elpirult. A másik két lány összenézett, majd a barna vihogva megkérdezte.
– A miénk nem tetszik? Csak az Annáé?
– De, de az övé a legjobb!
– Szerintünk is az övé a legjobb. De azért a miénk sem akármi. A műkörmös csaj nagyon ügyes.
– Tanultok valamit?- váltott témát a férfi.
– Erzsébeten dolgozunk az áruházban. Évi a fodrászatban, Kati a SPAR-ban, én pedig – válaszolt a szőke - a NIKE cipőboltban.
Szemei úgy sütöttek, hogy a férfi szíve teljesen összeszorult.
– Megadnád a műkörmös csaj telefonszámát? Egy kolléganőm él-hal az ilyen cuccokért – hazudta gátlástalanul.
– Add meg a számodat és visszahívlak! – válaszolta Anna.
A csoda végül is bekövetkezett. A szőke lány hívta fel, pontosan egy héttel a találkozás után. Már teljesen lemondott róla. Aztán egyszer csak váratlanul csörgött a telefon.
Azóta eltelt már több hónap és rengeteg dolog történt.
Teljesen megváltozott az élete. Figyelni kezdett magára. Minden reggel borotválkozott, igyekezett választékosan, de fiatalosan öltözködni.
Két héttel a HÉV kaland után megtörtént az első randevú. A férfi közvetlenül zárás előtt bement hozzá az üzletbe. A látogatása Annát váratlanul érte. De a férfi megjátszotta az udvarias vásárlót.
– Egy nekem való sportcipőt szeretnék. Nem túl öregeset, de nem túl fiatalosat. Egy tuti frankót, amivel egy olyan csinos nő előtt, mint te vagy, felvághatnék.
Anna arcán kivirágzott a mosoly.
– Igen uram! – válaszolt tetetett komolysággal miközben, látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a nevetését.
– Úristen, hogyan lehet ilyen avítt, lapos dumával előjönni. Nem a középkorban vagyunk. A mai csajok bégetnek az ilyen lökött és ósdi dumára, De azért én élvezem.
A férfi elvörösödött, pokolian érezte magát. „Megint beégtem. Nem elég modern a szövegem!”
– Elnézést! – makogta továbbra is zavartan. – Nem akartam kiskegyedet…ööö téged megbántani.
Erre a válaszra a lány sem számított. Nem bírta tovább és hangosan felnevetett. A többi eladó azonnal felfigyelt erre. Egy főnökféle középkorú nő hozzájuk lépett.
– Valami probléma van? Tudok esetleg segíteni?- kérdezte hivatalos hangon miközben próbálta megérteni a szituációt.
– Nincs… nincs semmi baj. A kisasszony nagyon udvarias. Elmondtam neki egy viccet, tudja… egy magam korabeli fazonnak, mint én vagyok, már csak ilyen szövegei vannak. Bizonyára az tetszett neki ennyire – mentegetőzött, mert nem akarta, hogy miatta a lánynak valamilyen problémája legyen. Amikor a főnök elment, a lány halkan folytatta
– Ne haragudj meg rám, de irtó jó a szöveged. Olyan vagy, mintha egy régi filmből léptél volna ki. Egyébként kösz, hogy megvédtél. Ez a Gerta, a főnök, ez egy undorító vén szipirtyó!
– Azért nevettél ki?
– Nem, csak olyan vicces voltál. Egyébként tök jó fej vagy. Egyre jobban bejössz nekem.
„Egyre jobban bejössz nekem!” – ízlelgette a lány szavait, miután kénytelen volt venni egy cipőt és hazament.
A második randi, már jobban sikerült. Moziba mentek és a film alatt megfogta a lány kezét, aki azt nem húzta el. Mozdulatlanul nézte a filmet, amelyből semmit nem értett és látott, mert csak Anna kezének melegsége foglalta le. Nem mert tovább próbálkozni, félt a visszautasítástól.
A találkozások sűrűsödésével egyre többet beszélgettek és imádta, amikor a lány kinevette a modorosságáért, de boldog volt, mert tudta, hogy azt a lány nem bántó szándékkal tette.
Otthon a feleségének is feltűnt a hirtelen változás. A rendszeres zuhanyozások, az állandó továbbképzési kifogások gyanút keltettek az asszonyban, de nem foglalkozott vele. A kapcsolatuk kihűlt, csak a sebeit nyalogatta.
A harmadik hónapban a férfi kedvenc helyére a Kaltenberg Sörözőbe hívta meg vacsorázni Annát. Ismerte az üzletvezetőt és a legjobb boxot foglaltatta le. A lány gyönyörű derékig érő haját kontyba tűzte fel. Egyszerű tűzpiros ruhát viselt fekete csillogó harisnyával.
– Köszönöm, hogy eljöttél – mondta a férfi és bal kezével megsimogatta a lány arcát. Anna nem húzódott el. Élvezte a vonzó, idősödő férfi elegáns udvarlását.
A korabeli fiúk nem értek rá ilyesmivel foglalkozni. Ha ilyet láttak a moziban, az éppen aktuális pasija idétlen vihogásban tört ki. – Fúj, de nyálas fószer!
– Megígértem. Meg aztán szívesen is jöttem. Nagyon élvezem a közeledésedet. Te olyan más vagy. Kedves vagy és nem vagy tolakodó.
– Örülök, hogy így érzed. Nekem Te egy ajándék vagy. Talán az utolsó lehetőségem a változtatásra.
– Ez túlzás. Egy vagyok a sok nő közül, csak udvarolsz.
– Teljesen félreértesz. A skalpgyűjtés korszaka nálam már húsz éve lejárt. A munka, a karrierem és a család felőrölt. A gyerekeim felnőttek, a feleségemtől teljesen elhidegültem. Úgy élünk otthon, mint a tesók. Összeköt minket a szerzett vagyon, a kényelem és a gyerekek. De te más vagy. Egy teljesen új élet lehetősége. Mintha újra kezdhetném az életemet.
– Szerintem kapuzárás előtti pánik! Ennek ellenére bírom a szöveged. Jópofa vagy, egy kicsit unalmas, mint a nyálas filmekben a gigerlik. Néha még a naftalinszagot is érzem, mint a nagymamám szekrényéből – hangosan felnevetett.
A férfi szíve összeszorult. Kiverte a veríték. Biztosan hülyén viselkedett. Előadott egy „óhéber” szöveget, amely balul sült el.
– Bocsáss meg! Nem akartalak megbántani, sőt untatni. Őszinte akarok veled lenni.
– Mondom, hogy ne parázz, mert itt hagylak
A lány mosolyogva hozzáhajolt és szájon csókolta. Apró nyelvét erőszakosan a férfi ajkai közé dugta és mohón csókolt. Erre nem számított. Visszacsókolt olyan vadul, mint fénykorában.
Vacsora után hazakísérte Annát, majd a kapualjban udvariasan kezet csókolt.
– Örült egy hapsi vagy. Egyszer érzékibb vagy mint egy húszéves csődör, most pedig olyan, vagy mint egy impotens vénember! – A lány tiszta szívvel kinevette.
Teljesen megzavarodott. Ő csak figyelmes úriembert akart látszatni, aki nem ront ajtóstul a házba.
– Teljesen meg vagyok zavarodva. Csodálatos nő vagy… egyszerre érzéki és vad, máskor közönséges tini lány.
– Imádom a szövegedet.
A férfi nem bírta tovább, jobb kezével magához rántotta és belecsókolt a nyakába, míg a másik kezével felhúzta a szoknyáját. A harisnyanadrág miatt nem fért a lány testéhez. Végre, ügyetlenül sikerült lefejtenie fél kézzel a lány formás altestéről a harisnyanadrágot és belemarkolt szenvedélyesen a lány popsijába. Élvezte a bőre hűvösét, majd merészen ujjait a bugyi résébe dugta. Szenvedélyesen beleborzongott, amikor meghallotta a lány apró sikolyait. Teljesen elveszítette a fejét. Ott és azonnal magáévá akarta tenni. De a lány józanabb volt.
– Ne itt. Most nem akarom. Engedj el, te bolond.
– Kívánlak te édes! – hörögte a férfi, de a lány erélyesen ellökte magától.
– Mondtam, hogy most nem. Bárki jöhet. Ha a faterom meglát veled, betöri a pofádat.
Erre a hangra kijózanodott. „Betöri a pofámat. Hogy is mondta…betöri a pofámat?” Mire felfogta, a lány eltűnt. Hazafelé menet meglátta magát a kirakatban. Egy csapzott öregedő alak nézett vele farkasszemet. Nem ismerte meg magát. „Szánalmas alak vagyok, akinek csak múlt ideje van, jövője nincs.”
–Ki vagyok én és ki vagy Te? – üvöltötte a saját tükörképének. Nem vette észre, hogy árnyékként követik. A lány volt fiúja jött mögötte másik két barátjával együtt.
Hirtelen körbeállták.
–Dugni akarsz a csajommal, te kis köcsög! – ordította és ütött. Ösztönösen hátralépett és átesett a mögötte guggoló másik férfin. Arcát elöntötte a vér. Csak a rúgásokat érezte.
A kórházban ébredt fel. A felesége aggódó arcát látta maga előtt.
– Hol voltál, szívem? Azt mondtad, továbbképzésre mész.
– Ott is voltam! – hörögte és hirtelen fuldoklani kezdett a röhögéstől. Kinevette saját szánalmas életét, saját kisded hazugságait.
– Továbbképeztem az életemet…ezt a szaros életemet – a nevetés fuldokló zokogássá változott.
Az asszony ösztönösen érezte, hogy valami eltörött a férje lelkében, valami olyan történt, amely gyökeresen megváltoztatja az életüket.
– Nem kell elmondanod, ha nem akarod – motyogta zavartan, aztán amikor látta,
hogy a férfi elaludt, némán, lehajtott fejjel kiment a szobából.
Egy hét után kiengedték a kórházból. A lány nem hívta, nem kereste. Lassan eltelt két hét, de semmi nem történt.
A harmadik héten egy váratlan ötlettől vezérelve felszállt a HÉV-re. Ugyanabban az időben, mint amikor először találkozott Annával. A lány az erzsébeti megállónál szállt fel. Nem volt vele senki. Arca nyúzott volt, ápolatlannak tűnt.
–Szia Anna! Már mindenütt kerestelek. – megpróbálta megölelni, de a lány durván ellökte magától.
–Húzzál el a francba, mert tökön rúglak! Olyan hangosan üvöltötte, hogy mindenki őt nézte. Szerencsére a HÉV megállt, és sikerült leugrania. Hátra sem nézett, mint egy bűnöző, úgy menekült el a helyszínről.
Teljesen megzavarodott. Bűntudatot érzett a lány miatt. Nem kellett volna ezt a kapcsolatot erőltetni. A peron hátsó falának támaszkodott. Úgy tervezte, ha a HÉV elmegy, visszamegy a váróterembe, és a következővel visszamegy, végérvényesen lezárja magában ezt a gyönyörű, de reménytelen kapcsolatot. Hallotta, hogy a HÉV nyikorogva újra elindul és az ajtók záródásának puffanásait.
Kilépett a fal takarásából. Ekkor furcsa dolog történt. A HÉV vészfékezéssel, szörnyű sivító hangot adva váratlanul ismét megállt. Az ajtók kinyíltak.
Az egyik kocsiból megdöbbenve vette észre a lányt, aki izgatottan leszállt és a kalauzok ordítozásait figyelmen kívül hagyva rohant az épület felé, oda, ahol éppen állt. Egy gyors mozdulattal magához rántotta. A lány először rémülten, majd amikor megismerte a férfit, boldogan nézett rá.
–Na, végre! Megtaláltalak! Ne haragudj rám, de nem tudok mit kezdenem az érzéseimmel!
– Majd megbeszéljük! – suttogta a férfi.– Gyere, amíg el nem kapnak minket.
Kéz a kézben rohantak az állomás háta mögötti kukoricásba. Pár perc után megálltak, és csak nézték egymás csapzott arcát. Sírtak. A férfi nem törődött azzal, hogy neki most nem szabadna sírnia, hangosan zokogott.
– Nem bírom ki nélküled, pedig reménytelen a mi kapcsolatunk. – suttogta a lány és zsebkendőjével megtörölte a férfi szemeit.
– Miért nem hívtál? Miért nem vetted fel a telefont?
– Nem akartam veled többet találkozni. A volt fiúm is állandóan zaklatott. Amikor megtudtam, hogy bántott, akkor döntöttem úgy, hogy befejezzük. Ennek semmi értelme. De látod, nem tudok az érzelmeimmel mit kezdeni.
– Nem akarom, hogy vége legyen. Az eszemmel én is tudom, hogy nincs ennek értelme, de az élet nem csak az értelemből áll. Tíz év múlva hatvanhét éves leszek, Te pedig harmincöt. Én egy vén trotli, te pedig egy érett, sugárzó nő. Szégyellni fogsz. Eltávolodnak tőlem a barátaim, a feleségem és a gyermekeim elhagynak, utálni fognak. A vén majom meghülyült öreg korára. És neked is terhes leszek…
– Hagyd abba. Lehet, hogy igazad van, de a pillanat nagyon szép és emberi.
– Igen, nekem csak pillanataim vannak, neked, pedig életed. Nekem csak múlt időből van sok, a jelen idő még van egy darabig, de jövőm nincs, csak kérdőjelek. Egy férfi, aki időmilliomos! Ebből soha nem leszek gazdag!
– De boldog igen. Lesz mire gondolnod, amikor már az evés is fájdalommal jár. De a szíved ember marad, amíg meg nem halsz.
A férfi válaszolni akart, de a lány nem engedte. Váratlanul megcsókolta. Elemi erővel támadt fel bennük a vágy. Ott a kukoricás közepén önfeledten tépték le egymásról a ruhát. Nem törődtek semmivel, csak egymással. Önfeledtem adták át testüket a vágynak. A férfi ezt az érzést utoljára fiatalkorában élte át. Nem volt ez zavartalan szerelem, mert a piszkos földön feküdtek, de ebben a pillanatban semmi nem számított. Csak az eső vetett végett a boldogságuknak. Egymást kinevetve, sietve, öltöztek, nem törődve azzal, hogy mindenük sáros lett.
– Most már ezt is megbeszéltük. Csak a mának élünk.
Ezen már nem nevettek. Kéz a kézben futottak vissza a váróteremig.
– Holnap mi lesz? – kérdezte a férfi.
A lány sáros keze megsimogatta a férfi nedves arcát.
– Kit érdekel a holnap?
– Engem, mert akarom, hogy legyen holnap és holnapután is, meg további napok.
– Ne szaladjunk előre. Nekem minden nap ajándék veled…te kedves, udvarias öregúr!
– Akkor holnap újra találkozhatunk?
– Holnap ugyanitt és ugyanabban az időben…

A férfi másnap virággal várta a lányt az erzsébeti megállóban. Tudta, hogy időmilliomos, csak jól kell gazdálkodnia az idővel.
Mert abból van neki bőven…

vége

11 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. szeptember 20. 18:47
Kedves Leo!

Inga jó szemének köszönhetően, kiszűrte, hogy az Ulpius pályázaton is sikeres eredménnyel, szerződéssel zártál. :))
Oda is, ide is gratulálok.

Erre az írásodra 10-ből 9 pontot adtam a zsűrizéskor, az alábbi kiegészítéssel:

1. Némi elírás és nyelvi pontatlanság ellenére, kiemelkedő írás. A történet nagyon emberi. A gondolatok tiszták. Kellemesen olvasmányos, a fanyar keserű szomorúsága ellenére.
2. A bevezetőt rövidebbre írtam volna, teret adva a cselekménynek. Jó a dramaturgiája, a párbeszédek. Mégis vértelen egy kicsit az egész.
3. A cím találó, jó választás.

Most megtoldom a valóságponttal, ami jár, az jár. :)

Zsötem
Anonymus
2011. szeptember 10. 22:38
Imádtam ezt az írást. Örülök, hogy döntős lett!

Üdv: Inga
Anonymus
2011. szeptember 7. 00:37
Kedves Szerző!
A történeted olyan, mint egy exkluzív kategóriájú reklám. Akiknek szól, mindent értenek, számukra teljes a kép. Aki pedig kívül marad a megcélzott körön, az csak részleteket lát, melyek mégsem mutatják meg az egészet.
Szerintem nagyon jó az írásod, függetlenül attól hogy van egy-két elütés, nyelvtani hiba.
Bori
 
2011. szeptember 5. 12:03
Szia!

Az elhízott, alkoholista főhős szánalmas példája, hogy lehet öregnek lenni 57 évesen is, de nem lett volna muszáj. Nagyapán 80 feletti sógora a halála napjáig, hófehér hajjal is jóképű és sármos volt. Nem ivott, nem hízott el, naponta sétált, szellemileg fitt maradt és délceg, magas, jóképű ember volt. Nem öregedett semmi életemnek az a 30 éve alatt, amikor ismertem őt.
Ugyanakkor a történet jól ki van dolgozva, összességében érdekes volt, tanulságos, jó írás.

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. szeptember 2. 20:53
Kedves Cikkíró! Hát ez a történet nem semmi, fordulatos és minden benne van!

Üdv Orsolya
Anonymus
2011. augusztus 28. 23:00
Hm...ez egy jó történet, de lehetett volna jobb is. Meglepően jól indítottál, utána viszont visszaestél (szinte zuhant az írás);
nem mindig találod meg a megfelelő hangot, a végére viszont tiszta, gördülékeny lett.
Belefeledkezve olvastam a vége felé már.

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 22. 15:24
Kedves Cikkíró!

Levett a lábamról az írás...és ennyi. Nagyon tetszett, mint egy valós történet, akár az, akár nem. Romantika, erotika, szerelem, intrika....
Grat!

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
2011. augusztus 18. 08:46
Kedves Pályázó!
Jól megírt történet! A tartalma az kevésbé fogott meg. Egy öregedő férfi, akit egy fiatal nő látványa rádöbbenti a valóságra. Számára semmi sem fontos ettől kezdve, csak a jelen. Az elnyűtt, elpazarolt évei, a tehetetlenség, a rádöbbenés, hogy leáldozóban van. A feleség hasonlóképpen érez. Nem rúg labdába, csak amikor szükség van rá. Akkor ott van. De ez mind kevés a férfinek. Hogy is van ez? Megunjuk, eldobjuk? Hajt a vágy?
Hol van a realitás? Szerintem hiányzik a férfiben is, és a fiatal nőben is. Egyedül az asszony, aki tudja min megy keresztül a férje. Eddigre ezt az utat már ő is megjárta. Miért kellett ennek így történnie? Elkoptak, elfáradtak. Szokványos történet. Még egyszer, utoljára. Mennyire álszent.
Pussz,
Éva
Anonymus
2011. augusztus 18. 01:23
Szia Cikkíró!
Most még 1x elolvastam az írásodat.
Nekem nem voltál unalmas. Nagyon bele tudtam magam élni az írásodba. Talán kicsit lehettél volna rövidebb.
Ami tetszik: a történet felépítése és kibontása, konfliktus; a stílus, nyelvezet és a sokszor hiteles mondataid; a jellem megformálásod, a történet mondanivalója. Ami nem tetszett: A mondataid másodjára olvasva már nem görögnek annyira, mint elsőre. Azt hiszem először elvitt a történet, most jobban figyeltem a szövegre (mondatszerk.)! Van még pár napod, légyszí' csiszolgasd(!), mert egyébként az egyik kedvencem ki fogsz esni a legjobbak közül.
Üdv,
Pinokkió
 
2011. július 23. 13:58
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Anonymus
2011. június 24. 07:19
Kedves Író!

Először kekeckedem kicsit:
"Ő csak figyelmes úriembert akart látszatni, aki nem ront ajtóstul a házba." Javítsd kérlek.

Nekem tetszett. Adtam rá valóságpontot is.

Inga
 
2011. június 17. 17:25
Nekem is tetszett!
És nem csak azért, mert nagyon jól írsz!
 
2011. június 16. 08:10
Jól felépített , szépen megírt, életből merített történet.
 
2011. június 15. 18:41
Jó!
 
2011. június 14. 23:44
Nagyon jól meg van írva, szép
joboszi
Anonymus
2011. június 14. 20:55
Szépen megírt, modern, érdekes történet
Anonymus
2011. június 14. 15:46
Nagyon tetszett ........... !
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: