A kézimunka

Látogatók száma: 51

Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórolnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/

A cikket írta: Ilona

támogatóink