Kővé váltam fájdalmamban

Látogatók száma: 46

Nagyon nagyon emlékszem, mikor...mit cselekszem. Ilyen koromban, nem voltam még itthon. Nem vagyok sem ördög sem angyal. De mindig Úr vagyok a házamban. Mert nem vagy sem asszony. Sem időtlen idők óta tartom.

Egy mérlegen a pápával...Soha nem voltam ilyen erős, mint mikor az alvilágba mentem unokahúgom. Megérted fájdalmam. Megérted hova ballagok. Oda ahova te nem jössz be. Egyszer mondtam el gyümölcsöm, adom. Ő maradt mindennek szentséges anyja. Nem vagyok ember.
Nem vagyok már bukott. Mert nekem csak a hite marad. Nem adom oda. Mert mindig hű vagyok. Emberem az édesapám. Hozzáadom Izoldám. Ekkor napom felragyog. S Carpe di em maradok. Továbbra is takarodj. Hozzám ne fordulj angyalom. Meghaltam a kereszten. Engem uram el nem enged. Midőn a nap leáldozott, minden csillagom fent ragyog. Ekkor gyermekem, eltávozott. Mert számodra én már halott vagyok. Ettől kezdve szarva van. Nincs bennem már több harag. Távozz tőlem alvilág, mert nem vagyok a nagyanyád. Ennek vége, Izabell. Nem vagyok Jezabell. Mert ollómat nem adom, ecetembe markolok. Ennek ágán növekszem. Lementem oda is, ennek ágán tudom is. Hogy nem leszek már katona, inkább halljon meg az. Ilyenkor a koporsó, maradtam egy porsó. Ettől kezdve nem kapok, sem csókot sem virágot. Én vagyok a szűz a kertbe, gyere velem mert elvesztettem. Itt kapok fájdalmat, itt kapok bókokat. Virágokat az öltözőbe, ettől kezdve lángőr lettem. Nem adom a lányt neked, gyere velem, mert az ember az ember marad. Az önző, csak kapzsi marad. Ezért vagyok még itthon, mert nem adom az ajándékom. Ezért vagyok vadőrző, mert lementem az alfába. S mindig én vagyok az Omegája.

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink