újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Requiem egy barátságért

2015. február 17. - Látogatók száma: 68

Sokszor elnéztem őt… Néztem messziről, aztán egészen közelről. Csodáltam, néha irigyeltem is. Büszke járását, hányaveti mozdulatait, ahogy lerázott magáról minden terhet. Nincsenek lelki problémáim, jelentette ki, és nézett rám megvetően.

Olyankor szégyelltem magam, minden vágyam az volt, bárcsak lennék olyan erős és rátarti mint ő!
Kinevetett. A gyengéket el kell taposni, mondta, majd választ sem várva, köszönés nélkül távozott.
Megijedtem. Azt hittem soha többé nem látom viszont, de tévedtem. Újra és újra jött, hívás nélkül, váratlanul. Mindig örömmel tártam szélesre házam és szívem kapuját, nem takargattam sebeimet. Kávéval, vacsorával kínáltam, és örültem, hogy láthatom. Íme, egy erős ember, akinek soha nincsenek lelki problémai, tanulj tőle!, mondtam magamnak. Tudnom kellett volna, amit ma már tudok; üres, lélektelen mivoltát rejtegeti a világ elől. Büszkesége álca, az erőt pedig tőlünk lopja, a „gyengéktől.”

A cikket írta: Gertrud

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2015. február 17. 20:32
Kedves Gertrud!
Egy őszinte, nyíltszívű embernek idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy rájöjjön, nem mindenki olyan, mint ő. Sőt, sokan a naívságát ki is használják.
Vannak az un. vámpír-tipusú emberek, akik az ilyen emberek energiájából, jóságából, tisztaságából élnek. Nem mások ők, mint a nagy sekik..

Egyébként nem vagyok Anonymus, hanem Ilona..
...és fényképem is van..
Anonymus
2015. február 17. 18:26
"Teheti, mert legtöbbször nem vállalja önmagát, "álarcot" visel azokkal szemben, akiket csak a felszín érdekel, akik nyíltan, őszintén vállalják magukat... azok előtt előbb-utóbb az ilyen ember is felfedi magát, mert látja, hogy nem másokon keresztülgázolva próbálnak meg érvényesülni..., ami neki magának a legnagyobb hibája azt igyekszik titkolni..."
Feleségem sajnos pont ilyen. Én szeretem ahogy van de a lelkemet az évek alatt nagyon meggyötörte. Igaz én sem vagyok hibátlan. Én csupán szeretem, szeretem ahogy van. A legnagyobb hibája pedig az, hogy soha nem ismeri be ha valamit elszúr. Mindíg más a hibás, de megszoktam, csak néha rosszul esik. Ő ilyen....
Cikkíró
2015. február 17. 16:33
Kedves Névtelen, nem értem. Ki mondta, hogy én erősnek érzem magam? :)
És miért ne akartam volna közelíteni, ha egyszer ő belemászott a lelkembe? Barátok voltunk vagy mi a szösz..? Az meg kölcsönös érdeklődésen alapul. Oda-vissza.
Azt sem írtam, hogy el kell felejteni. Azt mondtam, ez már múlt, és kész. :)

Miért hiányzott? Tudja fene, én tényleg szerettem őt. Talán ezért.
Anonymus
párbeszéd
2015. február 17. 13:12

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2015. február 17. 12:08

Kedves Anyu, " az igazán erős".., írod. Bizony ám, ez a megfejtés. Az igazán erős nem mások lelkéből táplálkozik. Ennyi. :)

Köszi a kommentet!

Kedves Éva, én is láttam az esendőségét, de felé nem lehetett közelíteni, hisz azzal lemállott volna a gondosan felfestett " erős nő" álarc.
És igen, bírálni azt tudott, a felsőbbrendűsége tudatában.

Mindegy, mára már új emberek vérét szívja, és bár sokáig hiányzott, mindez a múlté.

Köszi a véleményedet, pusz nektek! :)

... de miért éreztél volna kényszert arra, hogy felé közelíts, ha egy erős nőnek érezted magad, akinek nincs szüksége egy ismeretlen kíméletlen bírálatára, felsőbbrendűsége fitogtatására...
Miért nem hagyott hidegen téged?... Kevesebb sebet ejtett volna és akkor nem beszélhetnél most múltról, amit el kell felejteni... Ezt csak azért írom, mert mint mondod - sokáig hiányzott... Azt kell megtalálnod magadban, és megérteni, hogy mi hiányzott belőle. Ha nem találod, akkor mégsem vagy olyan erős, mint hiszed...
Cikkíró
2015. február 17. 12:08
Kedves Anyu, " az igazán erős".., írod. Bizony ám, ez a megfejtés. Az igazán erős nem mások lelkéből táplálkozik. Ennyi. :)

Köszi a kommentet!

Kedves Éva, én is láttam az esendőségét, de felé nem lehetett közelíteni, hisz azzal lemállott volna a gondosan felfestett " erős nő" álarc.
És igen, bírálni azt tudott, a felsőbbrendűsége tudatában.

Mindegy, mára már új emberek vérét szívja, és bár sokáig hiányzott, mindez a múlté.

Köszi a véleményedet, pusz nektek! :)
Anonymus
2015. február 17. 11:34
Csak egyetlen emberről tudom azt elképzelni, akiről írsz, kit idővel megismerhettem és már nem azt mutatta magából attól kezdve, hogy mennyire erős, hanem az esendőségét is láthattam és nem éltem vissza vele.
A látszat, az álarc mögött olykor még inkább olyan embert ismerhettem meg benne, aki segítségre szorul, gyengébb mint mi magunk esetenként... Osztozom anyu véleményével, hogy barát tud lenni, de kíméletlen ráolvas a hibáinkra... Teheti, mert legtöbbször nem vállalja önmagát, "álarcot" visel azokkal szemben, akiket csak a felszín érdekel, akik nyíltan, őszintén vállalják magukat... azok előtt előbb-utóbb az ilyen ember is felfedi magát, mert látja, hogy nem másokon keresztülgázolva próbálnak meg érvényesülni..., ami neki magának a legnagyobb hibája azt igyekszik titkolni...

Pussz,
Éva
Anonymus
2015. február 17. 09:32
Gertrud,ez így igaz.Az igazán erős nő se nem rátarti,se nem büszke,de van tartása,Az erejét pedig nem a "gyengék"adják,hanem élete során megharcolt érte,sok buktatón,mélységen keresztül,amikből győztesen tudott kijönni,tanulva a hibákból.A mindennapi harcokban nem keresztül gázolva másokon,hanem segítő kezet nyújtva a gyengébbnek.Tud barát lenni,nem fél kinyitni a másik ember felé.
Puszi:Anyu
Nem tudom miért ír anonymusnak
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: