Senkinek
Látogatók száma: 48
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek." Színes-szagos-szélesvásznú, álomtalan életemet...
Minta ólomsúly nehezedne rám.Megfulladok. Vágyom egy tiszta lélegzetre, de képtelen vagyok rá. Harmadik éjszakám múlt el, éberen. Ne számold. A nappalokkal 72 óra. 4320 perc.
4320 gondolat. És annál is több kép. Nem bírom tovább. Valaki csináljon valamit!
Az álommanó tegnap éjszaka is beintett nekem. Csak feküdtem lehunyt szemmel. Nem sokáig.
Mászkáltam egy darabig a lakásban.Aztán csak ültem. Vártam, hogy hátha történik valami.
Felkelt a nap. Egy örökkévalóságnak tűnt.
És ez történik minden éjjel. Már két teljes hete....Néha figyelmeztet a szervezetem. Agyam kiadja a parancsot és én beájulok. Nem emlékszem semmire. Csak belepottyanok egy nagy fekete lyukba...és kész. Álomtalanul. Ébredés után fakó vagyok, üres. Mintha nem is én lennék. Nem is én vagyok.
Tartom magam a látszathoz. Gépiesen teszem a dolgom. Zuhanyzom, öltözök, megyek. Mosolygok, dolgozom. Élek. Nem látja senki...nem tudja senki.
Tegnap éjszaka kibontottam egy üveg bort.- Muskotályos. Ha igaz, szeretem.- Lassan kortyolgatva számoltam a perceket. Néha elvesztettem a fonalat.
Magamat is.
Valahol.
Bolyongok. Útvesztő. Sosem lesz vége??
Ki kell jutnom.
Kiálthatnék.
Ugyan minek? Nem felelne senki.
Hiszen nem vagyok itt.
Köveket cipelek.
Hol vagy? Fogd a kezem. Fogd erősen.
Segíts...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tedd le, amit cipelsz, mert senki sem tudja megfogni a kezed, ha tele van kővel. Még azt is hiheti, meg akarod dobálni... :)
Írj ide többször, az is segíthet egy kicsit.
Szerettem volna az írásodra kiváló pontot adni, de nem veszi be a rendszer. Később megpróbálom majd megint.
bandibandi