Szerelem
Látogatók száma: 79
Átéltél már életedben legalább egy olyan szerelmet, amely hihetetlen magasságokba röpített, ami olyan leírhatatlan boldogságot okozott, hogy kijelentetted a végén: akár meg is halhatok, mert ezt a csodát úgysem élem át soha többé?
V. Kulcsár Ildikó, a népszerű újságírónő írt 2004-ben Albert Györgyiről. Ezt a kérdést tette fel neki, amikor a második házasságáról mesélt: - Györgyi, meddig voltál boldog ebben a házasságodban?
A válasz meglepő:
"...rengeteget gondolkodtam ezen, tehát felelősséggel állíthatom, hogy hat (!) zavartalan, gyönyörű hetünk volt. Öt évből hat hét - tudom, nem valami jó arány. De azt egy percig sem tagadom, hogy ez a hat hét maga volt a szerelem, a csoda, a boldogság, és ha az utolsó hét végén meghaltam volna, akkor azt mondanám neked onnan, a "túlpartról", hogy ezért a rövidke boldogságért érdemes volt megszületnem..."
Amikor ezeket a sorokat elolvastam azonnal Életem Szerelmére gondoltam. Igaz nem töltöttem vele hat hetet egyhuzamban együtt, mert távkapcsolat volt, de egyszer szóról-szóra ugyanazt gondoltam, amit Györgyi.
Mindez egy tavaszi reggelen történt. Mellette ébredtem egy vidéki szállodában, odakint csiripeltek a madarak és Ő egyenletesen szuszogott mellettem, mint egy földre szállt angyal... Ha akkor ott mérni lehetett volna a boldogságszintemet, tuti, hogy kiakadt volna a mérőeszköz... akárhányszor rá gondolok, mindig könnybe lábad a szemem, és írni sem tudok róla...
Nektek van hasonló élményetek?
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy nyári zápor is megtette a magáét.. Egy törölközőt magunk fölé emelve szaladtunk a buszmegállóig a strandról. Én már akkor tudtam, ő az igazi, ezért szálltam le a buszról. A többit megéreztem, hogy ő lesz a párom... A ruhámat megszárította, kivasalta... Tartott, ameddig tartott, de a boldog pillanatokat azt soha nem felejtem el együtt, vele. Akkor vitt el először és utoljára egy szórakozóhelyre, ahol mindezt kifejezhettem. Így kezdődött, vagy beteljesült is egyben a szerelem?
Kihoztad belőlem. :-)
Belőlem meg az Albert Györgyis írás hozta elő az emlékeket. Próbáltam leírni, de az érzéseket nagyon nehéz szavakba önteni.
Kihoztad belőlem. :-)