újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Szoríts erősen!... 2. rész

2011. február 8. - Látogatók száma: 67

Ebben a pillanatban elfelejtettem miért is jöttem…

Hol maradt a gyengédség, a finom érintés, a simogatás, amire annyira vágytam.
Nem most volt itt az ideje. A kedves szavak elmaradtak. Tudtam, hogy amit most tesz egy bizonyítása annak, hogy mennyire szeret. Ennyire?

Önkéntelen hasonlítottam össze a másikkal. Akkor az én fájdalmam hozta ki belőlem, amire a másiknak volt szüksége és amit én akkor élvezetnek éltem át vele együtt, az nem volt más, mint egy kétségbeesett szeretkezés. Ez valami egészen más.

Ez is egy birtoklás, a szeretett személy magáénak akarása volt, nem osztozva senkivel. Hogy tudjam, mit veszítek.

És én tudtam. Mindenegyes mozdulatán éreztem, most nem arról van szó, mintha mi sem történt volna, tesszük, amit kell. Ez a büntetés, amit akkor éreztem, de azelőtt soha, amikor fájdalmat okozott. Nem volt a szavak embere.

Amikor végre kiérdemelt büntetésem, úgy éreztem elég volt, mert fizikailag sem bírtam volna már tovább, szabadulóra fogtam. Mindent azért nem lehet. Kénytelen volt belátni, erőfölényével visszaél. Nem volt még itt a befejezés ideje. Az irányítás ettől kezdve az én kezembe került és abból nem igazán szoktam engedni. Tudta ő ezt nagyon jól, ezért engedett a gyengéd erőszaknak. Így kerültem én elnyomott helyzetből magasabb pozícióba. Amikor már úgy éreztem kiélvezhette fölényét, megadtam a kegyelemdöfést. Most már nem én voltam a gyenge.

És már nevettünk, már nem számított, ki volt, mi volt, csak az a boldog pillanat, amit mindig is egy jól sikerült szeretkezés után éreztünk mindketten, kellemesen elfáradva.

A kényeztetés ideje volt ez. Amikor minden kívánságomat teljesítette, igaz nem volt az olyan sok, de ebben soha nem csalódtam.

- Szomjas vagyok.
- Hozok vizet, vagy kérsz, van egy kis bor, vagy innál inkább egy kis pálinkát?
- Csoki is van. Neked vettem. Vártalak, hogy jössz. – és már mosolygok előre, amikor a legkülönfélébb filléres csokikkal kedveskedik, amelyeket szerettem.

Miközben válogatok az édességek között és a kedvencemet, a Melbát kiválasztom, van belőle elég, hoz nekem egy kis italt. Mondjuk előbb jobban esett volna, de most már szomjas is vagyok.

- Éhes vagyok.
- Van egy kis sonkám, kolbász, vagy készítsek valami mást? – jólesik az igyekezete.
- Nem, csak bekapok valamit. – mondom szerényen, mert tudom a szívét is odaadná ebben a pillanatban. És én ezzel soha nem élek vissza.

Elszívok közben egy cigarettát, hozza a hamutartót, mert ha ő nem is dohányzik, de ezt mindig megteszi. Most is valahonnan előkotorja a fiók mélyéből, hiszen eddig nem volt rá szüksége. Érzem, hogy senkije nincs rajtam kívül. És már nekem sincs.
Melegít nekem egy kis vizet. Így szokta. Egyszerű élete nem esik tőlem se olyan távol, elégszer volt alkalmam a tisztálkodás ilyen módját elsajátítanom. Megy ez nekem. Nem vagyok én, csak egy nő. Kissé talán nehézkes, de a célnak megfelel.
Aztán lassan felöltözöm, amit ő már eddigre megtett.
Gyakorlatiasan körbenézek és megállapítom, ráférne itt egy kis takarítás. Már a tervezés következik, mikor, mit tudok ebben segíteni. Már nem beszélünk a másikról. Már csak a mindennapi dolgok jönnek elő, mint például

– Mi lesz ma az ebéd? – kérdem.
– Frankfurti leves – feleli.
– Már megint?
– Hát azt tudok főzni a legjobban. – mondja.

Aztán megint elkezd nekem mindenfélét csomagolni. Tudja, hogy nem maradhatok. Vár a kötelesség. Otthon várnak rám. Kivételesen ma nem megyek egyedül haza. És nem én cipekedek.

- Hová mész Józsi? – kérdezi a szomszéd.
- Hát megyek az asszonnyal haza. – feleli.
- Hány otthonod van? – kérdezi nevetve a szomszéd.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 12. 15:39

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. február 11. 22:06

Köszönöm Ada, hogy olvastad. Már régóta szerettem volna egy visszajelzést tőled, és ez most kárpótol mindenért. Igen, sokat veszítettem, de lesz folytatása, itt, ezért nem mondok mást, mint ..... azt se mondom, úgyis tudod. Van fenn másik cikkem is, ami róla szól. Ki fogod te magadtól is találni melyik. :-)

Puszi,
Éva

Olvaslak Éva, és kitalálom! :)

Puszi,
Ada
Cikkíró
párbeszéd
2011. február 11. 22:06

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. február 11. 21:42

Van egy mondat, ami különösen tetszik:

"Hogy tudjam, mit veszítek."

Jó.

Ada

Köszönöm Ada, hogy olvastad. Már régóta szerettem volna egy visszajelzést tőled, és ez most kárpótol mindenért. Igen, sokat veszítettem, de lesz folytatása, itt, ezért nem mondok mást, mint ..... azt se mondom, úgyis tudod. Van fenn másik cikkem is, ami róla szól. Ki fogod te magadtól is találni melyik. :-)

Puszi,
Éva
 
2011. február 11. 21:42
Van egy mondat, ami különösen tetszik:

"Hogy tudjam, mit veszítek."

Jó.

Ada
Cikkíró
párbeszéd
2011. február 10. 22:58

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. február 10. 22:17

Kedves Éva!

Ezek az életünkből kiragadt pillanatok, amiket sohasem felejtünk el! Egy-egy szakítás, vagy újra egymásratalálás mindíg felkavarja az érzelmeket, amik aztán amilyen gyorsan jöttek, el is tünnek és csak az emlékeinkben élnek tovább.
Kívánom Neked, hogy találd meg magadnak azt a /lelki/társat, akivel újra átélheted a szerelem minden örömét!

Üdvözlettel: heleenke

Kedves Helenke!

Szívemből szóltál. Csakhogy az a /lelki/társ, akivel újra átélhetném a szerelem minden örömét elkerül engem :-(

Puszi,
Éva
Anonymus
2011. február 10. 22:17
Kedves Éva!

Ezek az életünkből kiragadt pillanatok, amiket sohasem felejtünk el! Egy-egy szakítás, vagy újra egymásratalálás mindíg felkavarja az érzelmeket, amik aztán amilyen gyorsan jöttek, el is tünnek és csak az emlékeinkben élnek tovább.
Kívánom Neked, hogy találd meg magadnak azt a /lelki/társat, akivel újra átélheted a szerelem minden örömét!

Üdvözlettel: heleenke
Cikkíró
párbeszéd
2011. február 9. 19:56

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. február 9. 19:43

Már kezdtem örülni, és kiderül, hogy ez csak múltidézés:-(
Üdv,
Pinokkió

Nem akartam neked csalódást okozni. Majd keresek egy "jelen" fickót, jó? :-) Repeta.
Anonymus
2011. február 9. 19:43
Már kezdtem örülni, és kiderül, hogy ez csak múltidézés:-(
Üdv,
Pinokkió
Anonymus
2011. február 8. 22:51
Szia Eva!
Valami ilyen "minden jó, ha a vége jó" történeteket olvasok a legszivesebben!
Nekem tettszik.

Pusz Maresz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: