Vizsgából felmentve, legalább is egy időre
Látogatók száma: 44
Elkövetkezett az első félévi német nyelvtani szigorlat írásbeli vizsgája, ahol a tanár szólított fel arra, hogy nem írhatom meg a vizsgafeladatokat. Szinte kiemelt a vizsgázók közül.
Nem elég az, hogy hiába tanultam meg az orosz nyelvet, jött a rendszerváltás, ráadásul újabb szakmát kellett választani, újabb nyelvet, s persze az olasz szóba sem kerülhetett. Vagy a németet, vagy pedig az angolt kellett volna választanom.
Az angol nyelvet hat hónap után - magán úton tanultam - abbahagytam, úgymond közös megegyezésre. Nem ment, s ami nem megy, azt nem erőltetjük. Az olasz nyelvet meg ne is próbáljam erőltetni, mert nincs rá szükség.
S, jött a választás. A német.
Már túl voltam a középfokú nyelvvizsgán, felvettek az ELTE nyelvtanári szakára, s épp szétverték a bal koponyámat. Még soha sem beszéltem igazi némettel, ráadásul annyira be voltam rezelve, hogy egy évben két helyre is beadtam a jelentkezésemet a középfokú nyelvvizsgára, s láss csudát, mind a kettő sikerült.
Irány tovább, hogy megtarthassam az állásom.
Első félév végén az egyik legnehezebb vizsga egyike a német nyelvtan volt. Miután nagy sikerű volt férjem szétverte a bal koponyámat, s közben elindítottam a válási procedúrát, ki kellett hagynom két hetet. Tudtam, mikor lesz a nyelvtanvizsga, ismertem a tanárnőt, aki igen karakán és kemény volt, ám nem gondoltam volna, hogy mennyire nagy szív lakozott benne.
Megérkeztem - ráadásul kocsival - semmit sem készülve a vizsgára gondoltam, valahogy csak összeszedek egy kettesre valót.
Leültem a megszokott helyemre, nem győztem a hajammal eltakarni azt, ami amúgy is látható. Tartottam magam. Még mosolyra is futotta. Azonban, mikor az egyik csoporttársam kajánul megkérdezte, hogy ennyi pihenés után nem csoda, ha nekem lesz a legjobb minősítésem, elkapott a sírógörcs.
Mire a tanárnő bejött, sikerült megnyugodnom. Mindenki megkapta a feladatát, mikor hallottam a nevem.
"Maga ma ilyen fejjel nem írhat vizsgát. Kérem, jöjjön ki, megadom a következő vizsgalehetőséget."
Nem tudtam, hogy sírjak, vagy örüljek, hisz a félévi tandíj sem volt leányálom.
Felálltam, semmire sem emlékeztem, egy papírfecnit kaptam, amit a kocsimban olvastam el. "Január 5. 10 óra."
Ott voltam, megírtam, épp elég volt az elégségeshez. Ennyire még sohasem örültem egy kettesnek.
A második félévet éppen csak sikerült elvégeznem, s után úgy döntöttek a záróvizsga után, hogy szedjem össze magam, halasszak, mert sokkal többre vagyok képes, de ez nagyon kevés. Két év lett belőle.
Megérte.
2004-ben végeztem.
Akkor megfogadtam, hogy évről - évre egyre többet és többet fogok elérni német nyelvből. Úgy is lett. Azóta a www.brentano-gesellschaft.de/Frankfurt oldalon meghirdetett verspályázaton nem egyszer válogatták be német nyelven írt verseimet.
Ráadásul, dolgozhattam tovább. A régi munkahelyemen.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
jó itt!
El sem hiszed, de ez az oldal annyira feldobott, hogy a mai nap csak ontom magamból a történeteket, melyek velem estek meg.
Egy sajátos látásmód, persze önbírálattal.
Örültem, hogy itt jártál.
:)