újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

A körömvágás

2010. július 17. - Látogatók száma: 103

Mikor egy apa, aki elhagyta a családját, így próbálja megmutatni, mennyire szívén viseli gyermekei sorsát.

Ahhoz, hogy megtarthassam az állásom, folytatnom kellett az ELTE-n a német nyelvtanári szakot. Két év kihagyás után, külön kérelemre megkaptam a lehetőséget, hogy ne az első, hanem a második évfolyamon. Így nem vesztek el a vizsgáim.

Azonban a tanulás a hét első két napját foglalta le. Hétfőn délután, tehát még az első két órámra kimentem, majd rohamléptekkel a vasútra, fel Budapestre, másfél nap agytágítás, s kedd este nyolcra mindig otthon voltam. A bébiszitterem hétfőn reggel hagyta el a házunkat, kedden mindig a lányom hozta el a fiamat a napköziből.

Megérkeztem, beszélgettünk, mi is történt, míg nem voltam itthon-otthon. Meséltek, azonban a fiam igen csendesnek tűnt. Gondoltam, hogy valami baj történt, de nem erőltettem. Épp előkészítettem a fürdetést, mikor a fiam könnyes szemmel félrevont, és megmutatta a bal nagy lábujját, s már sírva kérdezte, hogy fog így Ő holnap focizni. Nagyon fájt neki.
Közelebbről megnéztem, teljesen be volt gennyesedve a köröm melletti rész. A válaszom elmaradt, mondtam, hogy elmegyünk az ügyeletre, biztosan tudnak segíteni.
"Ugye, nem kapok injekciót!?" kérdezte, de megnyugtattam, hogy emiatt nem szokás azt adni.

Egy nagyobb cipőt adtam a lábára, felültettem a biciklire, s eltoltam az ügyeletre. Útközben elmesélte, hogy a lányom nem engedte meg, hogy az apja levágja a körmét, de Ő nem tudott ellent mondani.
"Pedig mindig vasárnap este szoktuk, nemde?" nyugtatta magát és egyben engem.
Próbáltam a dühömet visszafogni, mert megint az a szituáció állt elő, hogy a szombaton elvitt gyermekeimnek kemény egy nap alatt próbálta megmutatni, hogy Ő milyen gondoskodó apa. Mert Ő még a körmüket is levágja.

(S itt jegyezném meg, hogy házasságunk alatt is vasárnap este volt ennek itt az ideje. Ám, Ő most megmutatta, s ezt csinálta még vagy egy évig, mígnem végleg ellent mertek mondani neki. És erre nem az a megoldás, hogy akkor pénteken vágjam le, hanem az, hogy inkább játszott volna velük, nem pedig így betartani a gyermekeim szenvedései árán is!)

Az orvos megállapította, hogy elég keményen belevágtak a körömházba, s míg a duzzanat le nem lohad, fájni fog, de adott egy kenőcsöt, mely ezt felgyorsítja és egy kicsit mentesíti a fájdalmat. Meg is kért engem az orvos, hogy máskor jobban vigyázzak, mire Én teljes felháborodásomnak adtam hangot, hogy a volt férjem szinte ezzel szórakozik, hogy Ő majd megmutatja, milyen ügyes és gondoskodó apa. A doki csak annyit mondott, hogy nem hiszi, de már nem ez volt az első, sőt fotókkal és elbeszélésekkel is tudtam bizonyítani. Erre már Ő sem tudott mit mondani, sem arra, hogy hiába mondtam el a gyámügyön, azt a választ kaptam, hogy oldjam meg.
Megoldottam.
A gyermekeim megoldották. Feltételként szabták, hogy az apjuk nem nyúlhat a körmükhöz, mikor ott vannak, máskülönben nem mennek.

Meg is lett a hatása. Vasárnaponként együtt vágtuk a körmöket, s mikor már mindkét gyermekem biztosan fogta és használta a körömollót, azóta egyedül és igen takarosan csinosítgatják kezüket, körmüket.

A cikket írta: kiki64

1 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 21. 16:55
csak az a baj, kedves Katkat, hogy ellene nem tudunk tenni
:)
2010. július 21. 16:28
Hasonló esettel már találkoztam. Igen,ilyen esetekben nem a gyermek a fontos,hanem a visszavágók....sajnos.
2010. július 19. 16:06
nagyon szépen köszönöm a szavaid, kedves Zoli!
külön örülök, hogy olvasod írásaimat
csak annyit ígérhetek, hogy folytatom őket
üdv: Kiki
2010. július 19. 15:55
Ma volt egy kis időm a kórházi ügyeletemben és több cikkedet is magamévá tettem. Lenyűgöztél! Csak irigyelni tudom azt a pasit, aki meghódítja a szívedet és a kegyeidben részesülhet.
Az írásaid olvasatával egy új élvezeti lehetőségre bukkantam. Köszönöm neked!
Várom a további írásaidat is.
üdv: Zoli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: