A pszichiáternő előtt
Látogatók száma: 85
Ott voltam, majdnem ágyhoz kötött, de rájött, hogy ez a halálomat jelentette volna.
Fogtam magam és a gyermekeket, kiket elvittem volt anyósomhoz, hogy munkát kaptam, vigyázzon rájuk egy pár órára.
Elindultam, s azt tudom, hogy végig az úton bőgtem. S lehet, hogy a megoldás miatt, de mégsem tudom, miért.
Pesszimista vagyok, mert ezt örököltem nagyszerű szüleimtől, s főleg az anyámtól. Családi örökség.
Megérkeztem a kórházba. Fogadtak. Először egy kérdőívet kellett kitölteni, majd pedig rajzolnom kellett. Megtettem, persze végig bőgtem az egészet.
Vártam.
S, végre a pszichiáter elé kerültem. Egy kedves, vékony testalkatú, szinte törékeny, ám igen határozott egyéniség.
Rám nézett, majd a tesztemre. Elkomorodott a tekintete.
"Leginkább befektetném magát, de..."
"De?"
"De ez a maga halálát jelentené." - hangzott a válasz.
Ebben Én is biztos voltam. Ha valaki engem mozgásképtelenségre kényszerítene, az tényleg a halálomat jelentette volna.
Beszélgettünk. Sokat. Éreztem, hogy fontos vagyok a számára.
Azért nem egyszer megkérdezte: "Tényleg ki akarok a gödörből jönni????"
"Igen volt a válaszom."
"Ám tudom-e, hogy ez sokkal nehezebb, mint az öngyilkosság?"
Nem tudtam, de vállaltam.
Volt, hogy hetente kétszer, majd később egyszer találkoztunk. Azonban biztos akart lenni benne, hogy tényleg ki akarok-e jönni a mélypontról.
Mindig igen volt a válaszom.
Felírt valamilyen gyógyszereket, de kértem, hogy ne elkábítson, mert nem arra van szükségem.
Megtette. S, idő előtt már éreztem, hogy van kedvem élni.
Nem telt el kilenc hónap, s már gyógyszermentes lettem. Mert akartam. Nem akartam gyógyszerrel élni.
Mikor bevallottam a pszichiáteremnek, hogy önhatalmúlag csökkentettem az adagot, azt hittem, hogy le fog szidni. Erre Ő csak felkiáltott. Végre valaki, aki meg akar gyógyulni!!!!!
Rá egy évre megkaptam azt a diagnózist, hogy érzelmileg terhelhető egyénné váltam.
Azonban még sokáig küzdöttem önmagamért, de ezt a pszichiáternőt életem megmentőjeként tisztelem a mai napig is!!!!!!
Köszönöm Önnek!!!!!
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
:)
:)
Jó példa vagy másoknak is! Gratulálok! Írásod hiteles! Szeretettel: Lyza
s vagy sikerült, vagy csak félig, se mindig kijöttem a gödörből, már csak azért is, hogy ne legyen igazuk a "nagyszerű" ellenfeleimnek.
:)
igaza lett, de erőt kaptam arra, hogy érdemes csak az ért is ellenük tenni!!!
rengeteg évet kaptam ajándékba!
:)
Pussz,
Tündér:-)
PEdig, ha fáj a founk, elmegyünk a fogolrvoshoz, s ha a gyomrunk, akkor a körzeti orvoshoz. Ám, ha a lelkünk??? Akkor természetesnek kellene lenni, hogy a lelkigyógyászoz. Tényleg ez lenne a temészetes!
:)
:)
Ajánlom szíves figyelmedbe "Levél tőlem neked" írásom.