újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

A pszichiáternő előtt

2010. június 28. - Látogatók száma: 85

Ott voltam, majdnem ágyhoz kötött, de rájött, hogy ez a halálomat jelentette volna.

Fogtam magam és a gyermekeket, kiket elvittem volt anyósomhoz, hogy munkát kaptam, vigyázzon rájuk egy pár órára.

Elindultam, s azt tudom, hogy végig az úton bőgtem. S lehet, hogy a megoldás miatt, de mégsem tudom, miért.

Pesszimista vagyok, mert ezt örököltem nagyszerű szüleimtől, s főleg az anyámtól. Családi örökség.

Megérkeztem a kórházba. Fogadtak. Először egy kérdőívet kellett kitölteni, majd pedig rajzolnom kellett. Megtettem, persze végig bőgtem az egészet.

Vártam.

S, végre a pszichiáter elé kerültem. Egy kedves, vékony testalkatú, szinte törékeny, ám igen határozott egyéniség.
Rám nézett, majd a tesztemre. Elkomorodott a tekintete.
"Leginkább befektetném magát, de..."
"De?"
"De ez a maga halálát jelentené." - hangzott a válasz.
Ebben Én is biztos voltam. Ha valaki engem mozgásképtelenségre kényszerítene, az tényleg a halálomat jelentette volna.

Beszélgettünk. Sokat. Éreztem, hogy fontos vagyok a számára.

Azért nem egyszer megkérdezte: "Tényleg ki akarok a gödörből jönni????"

"Igen volt a válaszom."

"Ám tudom-e, hogy ez sokkal nehezebb, mint az öngyilkosság?"

Nem tudtam, de vállaltam.

Volt, hogy hetente kétszer, majd később egyszer találkoztunk. Azonban biztos akart lenni benne, hogy tényleg ki akarok-e jönni a mélypontról.
Mindig igen volt a válaszom.
Felírt valamilyen gyógyszereket, de kértem, hogy ne elkábítson, mert nem arra van szükségem.
Megtette. S, idő előtt már éreztem, hogy van kedvem élni.

Nem telt el kilenc hónap, s már gyógyszermentes lettem. Mert akartam. Nem akartam gyógyszerrel élni.
Mikor bevallottam a pszichiáteremnek, hogy önhatalmúlag csökkentettem az adagot, azt hittem, hogy le fog szidni. Erre Ő csak felkiáltott. Végre valaki, aki meg akar gyógyulni!!!!!

Rá egy évre megkaptam azt a diagnózist, hogy érzelmileg terhelhető egyénné váltam.

Azonban még sokáig küzdöttem önmagamért, de ezt a pszichiáternőt életem megmentőjeként tisztelem a mai napig is!!!!!!

Köszönöm Önnek!!!!!

A cikket írta: kiki64

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 30. 05:44
ebben igazad van, kedves Maresz058
:)
2010. június 29. 23:33
Nagyon nagy szerencséd volt az orvossal, de Te is kellettél hozzá.
2010. június 29. 16:29
köszönöm, Lyza!
:)
2010. június 29. 16:29
azt és úgy teszem, kedves Nárcisz!
:)
2010. június 29. 14:45
Remek, hogy ilyen erős akarattal rendelkezel, kedves Kiki!
Jó példa vagy másoknak is! Gratulálok! Írásod hiteles! Szeretettel: Lyza
2010. június 29. 10:55
Te egy remek ember vagy KIKI64, felejtsd el a "nagyszerű ellenfeleidet" !! Egyszerűen magadban számolj le velük. Azt se érdemlik meg, hogy a nevüket a szádra vedd. Hatalmas lelki erővel és lélekjelenléttel rendelkezel, az írásaid is ezt sugározzák. Tekintsd magad "gyógyultnak" és élj a jelen szépségeinek. Tedd a jót és légy jókedvű,....így szép lesz a napod,...és azoké is, akikkel találkozol.
2010. június 28. 21:58
én ennyire nem vagyok bizakodó, kedves GINESZ, de mindig megpróbáltam talpon maradni.
s vagy sikerült, vagy csak félig, se mindig kijöttem a gödörből, már csak azért is, hogy ne legyen igazuk a "nagyszerű" ellenfeleimnek.

:)
2010. június 28. 21:46
Ha az ember lelke sérül meg ezt sajnos a környezet nem tudja kezelni, szakember kell. Jól tetted, hogy elmentél az orvoshoz. DEEE akármennyi megpróbáltatás is volt az életedben, az irásaidból azt érzem ki, hogy egy jókedélyű mosolygos remek anyuka vagy.Gratulálok, és sok erőt a továbbiakhoz....
2010. június 28. 21:12
de nagyon nehéz volt, s tényleg igaza volt a pszichiáternőnek, mihelyt ki akarok jönni a gödörből, igen sokan lesznek, kik jobban vennék azt, ha visszaesnék!!!

igaza lett, de erőt kaptam arra, hogy érdemes csak az ért is ellenük tenni!!!

rengeteg évet kaptam ajándékba!
:)
2010. június 28. 21:05
Valóban szerencse, hogy viszonylag időben jó kezekbe kerültél. Erős voltál, ez a lényeg :-)

Pussz,
Tündér:-)
2010. június 28. 21:03
Igen, kedves KATKAT. Azonban a mai napig megvetik azt, aki képes elmenni pszichiáterhez. Mert az biztos, hogy rossz - legalább is így gondolkodik a legtöbb magyar.
PEdig, ha fáj a founk, elmegyünk a fogolrvoshoz, s ha a gyomrunk, akkor a körzeti orvoshoz. Ám, ha a lelkünk??? Akkor természetesnek kellene lenni, hogy a lelkigyógyászoz. Tényleg ez lenne a temészetes!

:)
2010. június 28. 21:00
KEdves LAURA, el fogom olvasni!
:)
2010. június 28. 20:57
Örülök,hogy a megfelelő szakemberhez kerültél! Sajnos,nem mindíg és mindenkinek sikerül.Nálad jól működő reflexként ott volt az AKAROK meggyógyulni:: Sok sikert az életben.
2010. június 28. 20:49
Vagyunk így páran olykor, hogy segítségre szorulunk.
Ajánlom szíves figyelmedbe "Levél tőlem neked" írásom.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: