újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

A válásom utáni időszakom ... 2. Rész.

2010. szeptember 17. - Látogatók száma: 267

Amikor már minden rendben volt körülöttem ,lakás ,stb...az ismerőseim ,baráti köröm,anyámék azt mondták ,hogy túl fiatal vagyok még ahhoz ,hogy otthon üljek. Menjek szórakozni ,amit én soha nem tettem fiatalabb koromban sem.Akkoriban én inkább olvasgattam

Egy napon anyám lebeszélte a barátnőmmel ,hogy jöjjön este értem és vigyen magával valahova szórakozni.Jött is a barátnőm az ő másik barátnőjével.A barátnőmmel nem igazán lehetett ellenkezni .Sokkal erősebb volt ,mint én magam.Így természete is az volt.Azt mondta határozottan ,hogy mennem kell velük .Nincs mese és már húzta is rám a kötött kardigánomat ,ami olyan hosszú volt ,mintha kabát lett volna.Anyám szinte úgy lökött ki a lakásból.Hiába mondtam ,hogy én a gyermekeimmel szeretnék maradni .Anyám mondta , majd ő vigyázz rájuk ,csak menjek már .Ahogy kiléptem ,már zárta is be az ajtót
.Este volt már .Besötétedett.Remegve indultam el otthonról.A barátnőm jókat nevetett rajtam ,hiszen 10 évvel fiatalabb ,mint én vagyok és nem félt,én meg igen.Én is csak egytől féltem .Nem akartam ismerkedni.Kerültem a férfiakat.Menekültem előlük ,vagy éppen durva voltam hozzájuk.Nem tettem még túl magam azon a házasságon ,amiből kiléptem.A barátnőm eldöntötte , hova menjünk .Ahova mentünk, ők sokat szoktak járni a másik barátnőjével.Beléptünk a szórakozóhelyre ,zavarban voltam, nem néztem semerre sem ,csak mentem utánuk.Ahogy megálltak egy asztalnál ,én gyorsan kihúztam egy széket , már ültem is le . Azt a helyet választottam, amelyik háttal volt mindenkinek.A kötött hosszú kardigánomat sem vettem le ,pedig nagyon meleg volt abban a helyiségben.Így még jobban melegem volt .Gondoltam ezt is kibírom ,csak hagyjon minden férfi békén.Alig ültünk le ,a barátnőmék velem szemben ültek ,mindenkit láttak.Kinéztek az egyik asztalnál két fiút ,akik tetszettek nekik.Nekem meg adták le az infót ,hogy hogyan néznek ki.Mondták forduljak meg és nézzem meg őket ,de gondoltam kit is érdekelnek ,mert engem nem ,az biztos.Iszogattam az üdítőmet tovább.Egysze rcsak az asztalunkhoz jött a pincér ,rám nézett , megkérdezte ,hogy elfogadom -e azt ,amit a másik asztaltól rendeltek nekem?Rögtön mondtam ,hogy köszönöm nem kérem.A barátnőmék meg nevetve megkérdezték ,hogy őket nem is kérdezi meg senki ?Ők elfogadják ,mondták határozottan.A pincér hozta azt, amit a másik asztaltól rendeltek.Rövid idő elteltével odajött az egyik fiú ,aki rendelte az italt és odaküldte nekünk,majd megkérdezte tőlem . Nem baj ,ha ide ülnének hozzánk a barátjával ?Az én válaszom megint csak az volt ,de igen ,baj . Nagy baj ...
A barátnőmék a nevetéstől már a hasukat fogták .Nekem nem volt kedvem nevetni.A barátnőmék tovább nevetve azt mondták ,hogy üljenek oda hozzánk nyugodtan.A fiú elment ,hogy szóljon a barátjának ,hogy jöhetnek.Alig ment el , sorban jöttek felkérni táncolni .Természetesen nem mentem el senkivel sem.Mindenkit elküldtem azzal,hogy fáj a lábam ,fáj mindenem ,hogy nincs kedvem táncolni ,ismerkedni,stb....
A barátnőmék alig tudtak már beszélni a nevetéstől .Megkérdezték ,hogy őket nem kéri fel senki ,mert ők elmennének?Az egyik férfi zavarba jött és dadogva azt mondta ,hogy miért ne és sorban felkérte őket.Engem csak nem hagytak békén .Sorban jöttek tovább.Már nagyon dühös voltam.Haza akartam menni,mert nyugalmat ígértek nekem a barátnőmék és azt ,hogy nem fog senki zaklatni,nem fog felkérni táncolni senki.No ,de nem ez történt...
Kicsit megkésve jött a két fiú a másik asztaltól.Köszöntek és leültek.A barát rögtön mellettem foglalt helyet .A pénzét mutogatta ,hogy neki mennyi pénze van.Ezen már nagyon ki voltam akadva. Megkérdeztem tőle ,hogy mi van ,ma kapott fizetést és holnap már nem lesz mit ennie?Tegye el a pénzét ,amig van belőle.A másik fiú ,aki csendes volt ,velem szemben ült le .Nem szólt , csak némán nézett rám.Sokáig nem szólt semmit.Ezt tetszett nekem .Gondoltam végre valaki ,aki csak néz.Egyszer csak elkezdődött a zene ,majd megszólalt .Megkérdezte,hogy megyek -e vele táncolni ?A válaszom számára is elutasító volt .Ő ezzel nem törődött.Megfogta a kezem ,felhúzott ,levette a hosszú kardigánom ,és már vitt is táncolni.Ha tetszett ,ha nem .Amíg mentünk ,dühösen azt mondta ,hogy az nem érdekli ,hogy másokkal nem mentem el ,mert látta mit csináltam másokkal ,de vele táncolni fogok.Mit mondhatnék ,nagyon meglepődtem ,az biztos.Tánc közben elmesélte ,ahogy beléptem a terembe,rögtön megtetszettem neki .Ő kérte meg a barátját arra ,hogy küldjön nekünk valamit inni .Ő küldte oda a barátját azért is ,hogy oda ülhessen az asztalunkhoz,mert szeretne megismerni engem.Mondtam neki ,hogy én senkit nem láttam ,mert nem figyeltem,de nem is érdekelt senki ,mert nem ismerkedni jöttem ,csak kikapcsolódni.Meséltem neki anyám elzavart otthonról szórakozni.Szabályosan kidobtak otthonról. Nem jártam szórakozni ,de nem is szeretek.Mondta,ez látszik a viselkedésemen.Megpróbáltam meggyőzni, inkább a barátnőim közül válasszon ki valakit magának,ne engem.Ezen már ő is nevetett.Majd tánc után leültünk a többiekhez .Azt hittem ennyi volt és kész.Nem így volt.Hiába nézett ,nem figyeltem rá egész este.Mindent bevetett ,hogy figyeljek rá,de hiába. Az asztal alatt a lábát oda tolta az enyémhez ,de ezt is kijátszottam. A barátnőm lábát toltam oda az enyém helyett .Egyszer csak egy óriási sikonyálást hallottam .Mint kiderült már annyira dühös volt ez a fiú ,mert nem figyeltem fel rá , egy nagyot belerúgott szegény barátnőm lábába .Nagyon sajnáltam szegényt .Megértem tőle bocsánatot kérni.Ezen már a fiú is nagyon nevetett mondta ,hogy ilyen nővel ő még nem találkozott,mint én vagyok .
Nagyon késő volt már .Számomra az volt .A szemeim kezdtek lecsukódni,alig láttam .Mondtam a barátnőmnek ,hogy menni szeretnék haza ,mert álmos vagyok.Ők is jöttek velem .Nem engedtek egyedül el.Ahogy elindultunk a két fiú is jött utánunk.Barátnőm azt mondta , nyugodjak meg ,mert majd ő felcsípi ezt a fiút és nyugton fog hagyni engem.Megnyugodtam .Elhittem neki ,hogy sikerülni fog .
Haza kísértek ,jöttek a fiúk is.Elköszöntem mindenkitől és már mentem is kipihenni a fáradalmaimat. Alig vártam ,hogy az ágyikómba bújjak.Elalvás előtt arra gondoltam ,több ilyen nap nekem nem kell ,az biztos . Elaludtam.
Másnap ahogy otthon voltam feküdtem az ágyon ,éppen olvastam .Az ajtó nyitva volt ,mert nagyon meleg volt. Ahogy olvasgattam , erős léptekre lettem figyelmes,majd kopogtak az ajtón.Rémülten odanéztem , ő állt ott egy csokor virággal a kezében .Azt hittem rosszul látok .Majd megszólaltam, azt mondtam neki nagy ledöbbenve,hogy ilyen nincs .Ilyen nem létezik.Megkérdeztem tőle ,hogy mi van a barátnőmmel ? Ő elnevette magát és azt mondta nagyon határozottan ,hogy hiába akarja a barátnőm őt ,ha neki meg én kellek .Meglepődve megkérdeztem .
Én ,miért pont én ? -Hangosan nevetett .

Az erős kitartása miatt ,elkezdődött egy kapcsolat,ami azt hittem egy futó kaland lesz csupán ,de ebben is tévedtem...

A cikket írta: Léna

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 18. 22:09
Édekes a történet. Valóban ennyire merev voltál? Ha valaki elválik, azért nem kell haragudni az egész világra, azokra is, akik semmiről sem tehetnek. Tudom, nagy csalódás ért, s ezért senkibn nem bíztál...
2010. szeptember 17. 20:05
Léna! Sokszor azt hisszük valamire, hogy nem sikerül, aztán az élet mást akar igaz? üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: