újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A válásom utáni időszakom ... 4.Rész

2010. szeptember 19. - Látogatók száma: 343

Az életem egyre zavarosabbá vált . Egyre rosszabb lett ,de az életem én alakítottam így a rossz döntéseimmel együtt .......

Nem volt ő rossz ember ,csupán csak sok -sok gond jött össze ,ami a kapcsolatot megrontotta. Sok év telt el ,mire ide eljutottunk.20 év .
A középső fiam betegsége mindenkit megviselt .Engem ,az anyját is nagyon. Mivel amúgy is érzékeny lelkivilágú ember volt ,hajlamos volt arra ,hogy bármit kipróbáljon.Alkohol ,drog ... mindent ,amit lehetett .
Nagyon nehéz időszakok voltak ezek.Eleinte csak én mentem ,hogy haza hozzam az elhagyatott helyekről,napközben ,de éjjel is ,majd ő is képes volt erre akkor ,amikor megtudta milyen helyeken járok mind ezért.Mivel ő mindig féltett ,a végén már nem akart elengedni,hogy elmenjek a fiam után.Bezárta az ajtót előttem,de .ő sem ment el,mert beleunt már az egészbe.Én ,mint anya nagyon szenvedtem ez miatt ,hiszen nagyon féltettem őt.Nem akartam ,hogy baj érje gyermekemet.Abban az időszakokban sorban öngyilkosok lettek a barátai is ,akik szintén ezt csinálták sokszor közösen.Én ezt szerettem volna megakadályozni,ami sikerült is ,bár sok év ment el vele.Sok szomorú ,kemény év.
Ahogy a fiamért küzdöttem ,észre sem vettem ,hogy közben hidegülünk el egymástól az állandó veszekedések miatt ,a gyermekem miatt történt.Mivel féltett ,ő és gyermekem között is állandóak voltak a veszekedések.Azt hittem ,hogy megbolondulok a feszült helyzetek miatt ,amikor maga az egész küzdés fiam miatt is önmagában az volt.Fiam már kiprovokálta a veszekedéseket a tetteivel ami a függőség miatt volt.Ekkor már nem önmaga volt .Nem az a gyermek ,akit én a világra hoztam.Nem az ,akit neveltem. Mivel belefáradtam ebbe az egészbe ,döntöttem magamban ,de a lépést még nem tudtam megtenni ,hiszen nagyon ragaszkodtam hozzá.
Egy napon nagyon összevesztek ő és fiam.Már ott tartottunk ,hogy nem akarta beengedni a fiamat a lakásba.Azt mondtam ,hogy ezt én így nem bírom tovább.Kimondtam azt ,ami már egy ideje megfogalmazódott bennem,majd közöltem vele azt,de még ekkor is nehezen.
Azt mondtam nagyon határozottan,hogy döntöttem .Nézett rám meglepődve,nagy szemekkel,majd folytattam.
Úgy döntöttem ,hogy a fiamat választom ,mert neki most nagy szüksége van rám.Amikor ennek az egésznek vége lesz ,ismét megpróbálhatjuk együtt ,ha akkor majd ő is így akarja.Elmondtam neki azt is ,hogy biztos vagyok abban ,hogy nem kis időről lesz szó.Összeszedtem mindenét ,megkértem vigyen el ,amit szeretne ,amire szüksége lehet ,majd amikor összepakolt ,elköszöntem tőle.Ő szomorúan ,csalódottan,csendben lépett ki az ajtón.Azt hittem ennyi lesz az egész, és elfogadta a döntésemet.Egy darabig nem jelentkezett .Én küzdöttem tovább ,mint előtte is tettem ,de ekkor már minden segítség nélkül .Közben fiam hozta magával a többi hasonló problémával küszködő gyermeket is.Ekkor már nem csak ő érte küzdöttem ,hanem más gyermekeiért is. Teljesen feláldoztam a magánéletemet azért ,hogy fiamon ,más gyermekin segítsek.
Egyszer csak megszólalt a telefonom.Ő hívott és elmondta ,hogy nem bír elfelejteni, nem bír nélkülem élni .Megért ,tisztel amit a fiamért teszek,de ő engem nagyon szeret, szeretne visszajönni.Nem veszekedik tovább ,csak lehessen mellettem.Ahogy hallgattam ,közben a szívem elszorult ,könny borította el a szemeimet.Azt hittem a szívem megszakad .Sajnáltam őt is nagyon.Nagyon nehezen,de megszólaltam és azt mondtam neki,hogy ő még nagyon fiatal ,kezdjen új életet .Ne akarja azt élni ,amit én élek.Elhallgatott ,majd mondta ,hogy ő azt az életet akarja élni ,amit én is élek ,de mellettem ,velem.Mondtam neki ,hogy ezt én nem engedem ,mert ennél ő sokkal többet érdemel.Még fiatal ,biztosan talál magának olyant akivel boldog lehet .Érzékenyebb ,mint én vagyok és rámehet teljesen.Ezt én nem akarom.Amikor mindennek vége lesz ,szólni fogok .Ezután ő mindig hívott.Felajánlotta a segítségét a szerelési munkálatokban is .Nagyon ügyes ember ő . Sok pénzt tudtunk megspórolni az ő javítgatásaival.Szerelőnek hozzánk soha nem kellett járnia,de ő azt nem is engedte ,hogy hívjak.
Amikor szerelni kellett valamit ,szóltam neki.Ahogy szerelt ,észrevettem ,hogy nagyon sűrűn néz közben engem.Úgy tettem ,mint aki nem veszi észre .A segítségét úgy viszonoztam ,hogy mindig főztem ,sütöttem és meghívtam ,hogy egyen a fiával,legyen vele.Szinte naponta jött,de kapcsolat nem alakulhatott ki közöttünk ,arra én nagyon vigyáztam.Tudtam ,ha közelebb engedném magamhoz,soha nem menne el tőlem.Amikor este lett ,megkértem ,hogy menjen el.Nehezen viselte el így a helyzetet.Nagyon nehezen lépett ki mindig az ajtón ,de előtte mindig megölelt ,megpuszilt .Egy napon amikor jött ,oda állt elém és azt mondta ,hogy nagyon tisztel azért ,hogy gyermekemet választottam,mert sok nő nem a gyermekét választja ,hanem a férfit ,a gyermekét meg eldobja.Meglepődtem ,de nagyon jól estek szavai.Mindig hívott miben segíthet .Amikor pénze volt hívott minket vásárolni.Én nem akartam menni ,de mindig megkért menjek én is velük.Örömmel nézegette a ruhákat,majd tette bele a kosárba ,megjegyezve azt ,hogy ebben biztos még szebb leszek.Én mindig mondtam ,hogy ne nekem vásároljon ,hanem magának,de ő azt szokta mondani ,hogy neki nem kell.Ő férfi ,én meg nő vagyok és egy nőnek mindig csinosnak kell lennie.Szeretné ,ha mindenkinek tetszenék.Neki volt kapcsolata egy másik nővel ,de állandóan utánam érdeklődött gyermekeimtől ,mindenkitől,még a nő előtt is,aki nem értette miért viselkedik így ,ha külön vagyunk.Nekem senkim nem volt .Nem érdekelt egy férfi sem.Ő ezt tudta jól.Nagyon tisztelt a tartásomért is.
Sok év telt így el.Egy napon felhívott,mondta ,hogy elmegy dolgozni nagyon messze ,hogy több pénz legyen és többet tudjon segíteni.Sokáig nem tudtam róla semmit ,majd felhívott ,hogy minden hónapban küldeni fog pénzt ,amennyit éppen tud.Mindig jöttek az sms-ek a telefonomra tőle ,szerelmet vallott és leírta azt ,hogy azt a 20 évet ő soha nem tudja elfelejteni ,amit velem együtt töltött el,mert az annyira szép volt .Sokat gondol vissza azokra az évekre.
Eltelt sok év .Telefonon kommunikáltunk csak .
Egy napon megkért ,hogy keressek magamnak társat ,aki segít ,aki szeret ,értékel ,megbecsül,hogy ne legyek egyedül,ha már őt nem engedem vissza.Szeretné ,ha lenne mellettem valaki ,aki szeret és vigyáz rám,de ha bántani fog akár engem ,akár a fiát,vele fog meggyűlni a baja .Akár egy rossz szóval is bánt engem ,mert ő azt nem tűrné el.Bárhol lenne,ha ezt megtudná tőlem ,vagy mástól,már jönne is...
Minden barátom is ezt javasolta már,hogy keressek magamnak valakit ,akitől megkaphatnám a szeretetet,aki értékel,mint nőt,mint embert.A fiam feltett az egyik Társközvetítőbe itt a neten ,mivel sehova nem járok,gondolta itt sikerrel járok.
Bár ne tette volna meg azt ,hogy oda regisztrált ....
Mondta ,hogy ott ismerkedhetek ,beszélgethetek emberekkel és még társam is lehet akár.Barátokat találtam ,de társat nem ,mert nem is kerestem.Gondoltam a sorsra bízom magam,de a sors nagyon kegyetlen volt hozzám ...
Rengeteg levelet kaptam.Sorban jöttek az sms-ek....
Én csak egy embernek adtam akkor lehetőséget arra ,hogy megismerjen...Azt hittem a hivatásából adódóan,hogy ő egy komoly ember ,de tévedtem. Nem sokkal később kiderült az is,hogy jól beleválasztottam és hogy nem kicsit tévedtem ,hanem nagyot. Rosszul döntést hoztam ,hogy öt választottam....
Az elején azt éreztem ,hogy nem kellene azt a kapcsolatot elkezdeni.Már akkor érezhető volt az őszinteség hiánya a részéről.Mint kiderült volt felesége is ,amit nekem úgy állított be ,hogy elvált.Igen,volt ügyvéd előtt megírt külön élési papírjuk,de csak ennyi.
A nő a végén egyedül járt mindenhova az ő állítása szerint.Ő meg otthon vigyázott a gyermekre.Sok volt a veszekedés közöttük. Ez be is bizonyosodott.
Beadta a vállópert ,de addig nem láthatta a gyermekét,amig a feleség úgy nem döntött .Ennek a férfinak fontosak a gyermeki. Mindenre képes volt értük .Azt mondta ,hogy mindenre képes értem is,de a gyerekeit nem fogja elhagyni.Ezt én nem is kértem tőle soha sem.A probléma ott volt ,hogy ő meg nem akarta elfogadni az enyémet.Igaz ,néha volt miért ,hiszen a fiam is ahogy Ő ideköltözött ,hirtelen megváltozott. Nem volt hozzá szokva ahhoz,hogy az anyjának van valakije.Megszokta ,hogy csak ketten voltunk.Eleinte ellenségeskedett ő is .Ezt nem tudta elviselni,majd ő is folytatta azt ,amit az én fiam elkezdett.Hiába mondtam azt ,hogy ez így nem lesz jó.Ha jött ment be szobába.Egyik ide -másik oda.Nem kommunikáltak.A fiam nem segített semmiben sem,mint azt eleinte szokott.Nem volt könnyű nekem sem igy velük.Hol a fiam mondogalódott ,hol pedig ő .Amúgy nagyon jó lett volna minden.
Aztán hiretlen megváltozott minden...
Sokkal szebb lett az életem .Megismertem azt az embert ,akit megszerettem és nagyon jól éreztem magam minden pillanatban vele.....

A cikket írta:

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 19. 15:10

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. szeptember 19. 08:27

Léna! Azt hiszem neked most már csak magadra lenne szükséged. Magadra elsősorban és nem valaki másra. Rámész erre, ha így folytatod. A jóság, nem kifizetődő. Nem vagy te sem olyan erős, mint ahogyan beállítod. Olvasva az írásodat nagyon sok mindenen, majdnem ugyanazon mész keresztül mint én. Nekem még az sem adatott meg, hogy felhívjanak, bátorítsanak, megértsenek. Én ugyanúgy, mint te egyedül kűzdöm le a nehézségeket, inkább kevesebb sikerrel. Az idő pedig szalad. Már nem fogunk olyan társat találni, aki megérti a helyzetünket. Nem lehet valakit, ha csak nem a jóisten arra kényszeríteni, hogy megértse, ami bennünk zajlik. Hosszú idő fájdalma ez. Nem tehetjük.
Egyet tehetünk mindössze, hogy végre!!!!!! magunk felé forduljunk. Saját magunknak segítsünk. Egyedül!
Nem adok szavazatot a rosszra, mert minden amit leírsz csak növeli. Ébredj már fel!!! Velem együtt!!!

Szia ,kedves Eva!

Tudod mit érzel most rajtam ? :-) Megbetegedtem .
Láz ,nátha ,fejfájás,hányinger,hidegrázás, stb...
Eddig én ápoltam mást,Kórházba járkáltam ,most tényleg magammal kell foglalkoznom.Kúrálni fogom önmagam ,ha már engem nem ápol senki sem.
Egy darabig nem jövök .
Amúgy nem hiszed el ,de most sokkal jobb az életem . Ne legyél szomorú. :-)

Puszillak.
2010. szeptember 19. 08:27
Léna! Azt hiszem neked most már csak magadra lenne szükséged. Magadra elsősorban és nem valaki másra. Rámész erre, ha így folytatod. A jóság, nem kifizetődő. Nem vagy te sem olyan erős, mint ahogyan beállítod. Olvasva az írásodat nagyon sok mindenen, majdnem ugyanazon mész keresztül mint én. Nekem még az sem adatott meg, hogy felhívjanak, bátorítsanak, megértsenek. Én ugyanúgy, mint te egyedül kűzdöm le a nehézségeket, inkább kevesebb sikerrel. Az idő pedig szalad. Már nem fogunk olyan társat találni, aki megérti a helyzetünket. Nem lehet valakit, ha csak nem a jóisten arra kényszeríteni, hogy megértse, ami bennünk zajlik. Hosszú idő fájdalma ez. Nem tehetjük.
Egyet tehetünk mindössze, hogy végre!!!!!! magunk felé forduljunk. Saját magunknak segítsünk. Egyedül!
Nem adok szavazatot a rosszra, mert minden amit leírsz csak növeli. Ébredj már fel!!! Velem együtt!!!
2010. szeptember 19. 07:10
Léna! Nem könnyű az élet, de mindig van kiút! Szép napot és írj még nekünk! Üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: